A bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény (Vht.) a felek számára fenntartja a lehetőséget, hogy a lefoglalt ingóság árverésen kívül az általuk meghatározott vevő részére, az általuk megállapított értéken – ugyanakkor az árverés hatályával – kerüljön értékesítésre. A Ptk. alapján az árverési vétel eredeti szerzésnek minősül. – Amit a Vht. által a feleknek biztosított egyedi lehetőségről tudni érdemes – egy végrehajtási jogi szakjogász tollából.
A BDT 2004.953. számú jogesetnél a bíróság kimondta, hogy a bírósági végrehajtás során nem az adós köt szerződést az árverési vevővel, hanem a jogszerzés olyan önálló, nem szerződésen alapuló jogcímen – árverésen – alapszik, amelyet a végrehajtó bonyolít, eljárási szabályait pedig a Vht. rendezi.
A felek közösen kérhetik, hogy a végrehajtó az általuk meghatározott vevőnek, az általuk meghatározott vételáron árverés hatályával értékesítse a vagyontárgyat. Az ilyen kérelemhez a végrehajtó kötve van és köteles az értékesítést a felek által megjelölt módon értékesíteni. A második eset, amelynél a végrehajtás során érvényesíteni kívánt valamennyi követelést és járulékait fedezi.
Árverési vétel esetében a vevő látszólagos adásvétel útján szerez tulajdonjogot, hiszen a felek választják ki a személyt, és a felek közösen határozzák meg a vételárat. Ám miután a végrehajtási eljárásban kerül sor az ingóság értékesítésére, a vevő részéről jogos az az elvárás – quasi árverési vevőként –, hogy az ingóságot az árverési vétel hatályával szerezze meg. A végrehajtó hivatalból nem dönthet az árverésen kívüli értékesítésről, ez kizárólag a felek kívánságára lehetséges. Több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérőnek közösen kell ezt kérelmezni, és amennyiben az árverésbe jelzálogjog jogosult is bekapcsolódik, úgy neki is kérnie kell az árverésen kívüli értékesítést.
A végrehajtó köteles jegyzőkönyvet felvenni, mert a jegyzőkönyv felvételéhez és az abban fogalt tényekhez jogkövetkezmények kapcsolódnak. Nincs jogi jelentősége annak, hogy a végrehajtó az értékesítést nem árverésen, hanem azon kívül végzi, mert ez a szerzés módján nem változtat. A tulajdonszerzést nem szerződés, hanem az árverési jegyzőkönyv igazolja.
Az a körülmény, hogy az adós és a végrehajtást kérő kijelölheti a vevő személyét, és meghatározhatja a becsértéket, nem jelenti az adós rendelkezési jogának feléledését, nem változtat az értékesítés kényszerjellegén, sem a szerzés módján.
Abban az esetben, ha az árverésen kívüli értékesítésből befolyt vételár az eljárás költségét és valamennyi végrehajtást kérő követelését előre láthatóan kielégíti, úgy a végrehajtást kérők beleegyezése az árverésen kívüli eladáshoz nem szükséges. Erre a szabályra azért volt szükség, mert a felek között nem mindig volt konszenzus a tekintetben, hogy az adott ingóság árverésen kívül kerüljön-e értékesítésre. A végrehajtást kérő értelemszerűen mindig abban reménykedik, hogy az árverési értékesítés lehetőséget teremt nagyobb összegű vételár melletti értékesítésre. Az ingóságra vonatkozó információk birtokában, az adóssal történő egyeztetés alapján választható ez az értékesítési forma, feltéve, hogy a teljes követelés kiegyenlíthető ebből az összegből.
Meg kell itt jegyezni, hogy a végrehajtónak eljárása alkalmából alaposan kell megvizsgálnia, hogy az adott eszköz szükséges-e az adós foglalkozásának gyakorlásához. A foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű ugyanis bizonyos feltételek fennállása esetén mentes a végrehajtás alól. A pontos szabályozást a 13/2001 (X.10.) számú IM rendelet tartalmazza, mely kimondja, hogy a bírósági végrehajtás során a természetes személy adós, foglalkozásának (hivatásának) gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű akkor mentes a foglalás alól, ha a becsértéke nem éri el
– motorkerékpár esetén a 150.000,- Ft-ot,
– személygépkocsi esetén az 1,2 millió Ft-ot,
– autóbusz esetén a 3,5 millió Ft-ot,
– tehergépkocsi esetén a 3,5 millió Ft-ot,
– nyerges vontató esetén az 5 millió Ft-ot.
Ha a végrehajtás során a gépjármű értékesítésre kerül, a befolyt vételárból az 1. §-ban foglalt összeg — a Vht. 170/A §-ának (2) bekezdésében foglalt eset kivételével — az adóst illeti meg.
Árverésen kívüli eladásra a jogszabályi feltételek fennállása esetén és kizárólag az árverés megkezdéséig van lehetőség.
Az árverésen kívüli értékesítést elektronikus árverés esetén is biztosítja a jogszabály a licitnapló automatikus lezárásáig. További feltétel ilyen esetben, hogy a licitnaplóban közzétett vételi ajánlat összegénél magasabb vételárban állapodjanak meg a felek. Ez alól egyetlen esetben van kivétel, ha a befolyó vételár valamennyi követelés kielégítését fedezi – ilyen esetben a közzétett vételi ajánlattal megegyező vagy annál alacsonyabb vételáron is megvásárolható árverésen kívül az ingóság.
BDT 2004. 953.
A bírósági végrehajtás során az adós nem szerződést köt az árverési vevővel, hanem a jogszerzés egy önálló, nem szerződésen alapuló jogcímen – az árverésen – alapszik amelyet a végrehajtó lebonyolít. Amennyiben az ingó vagy ingatlan értékesítésére a Vht. felhatalmazása alapján árverésen kívül történik, a vagyontárgyat árverési vétel hatályával a végrehajtó adja át. A Vht. által szabályozott árverésre, az adós vagyonának értékesítésére vonatkozó szabályai sérelme esetén – mivel a jogszerzés nem szerződésen, hanem más, önálló jogcímen, az árverésen alapul – a szerződésre vonatkozó szabályok, így a jogszabályba ütköző szerződés semmisségére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, hanem a Vht. jogorvoslatra vonatkozó szabályai lesznek az irányadóak.
