Vállalkozás szabadságát érintő alapvető korlátozás kizárólag törvényi szinten vezethető be – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/2793/2023. számú, jogszabályi rendelkezést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek elmulasztásának jogkövetkezményeiről szóló Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata Képviselő-testülete 2/2013. (I. 29.) önkormányzati rendeletének 8. § (2) bekezdését.
A sérelmezett rendelkezés a nem lakás céljára szolgáló helyiségben lévő üzlet, valamint a dohánybolt esetében a társasházi közgyűlés hozzájáruló határozatához köti a szeszes ital forgalmazását.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó gazdasági társaság az érintett kerületben elhelyezkedő társasház nem lakás céljára szolgáló helyiségének bérlője, a bérleti szerződés alapján vendéglátó kereskedelmi egységet kíván üzemeltetni. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti a vállalkozáshoz való jogát és a jogállamiság követelményét azáltal, hogy olyan előírás teljesítését várja el a vállalkozótól, amely szükségtelenül és aránytalanul nehezíti a vállalkozás kereskedelmi tevékenységének megkezdését.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott rendelkezés nem szeszesital árusítási tilalmat vezet be a társasházak nem lakás céljára szolgáló helyiségeiben, hanem azt a társasház előzetes hozzájárulásától teszi függővé. Ahogyan azonban az az indítványozó esetében is történt, nem kizárható, hogy egyes vállalkozások esetében az előzetes hozzájárulás hiánya a vállalkozáshoz való jog ellehetetlenüléséhez vezet. A támadott rendelkezés alapján az indítványozó csak akkor kérhette volna a szeszesital forgalmazására is kiterjedő engedély kiadását, ha előzetesen csatolta volna ahhoz a társasház hozzájáruló nyilatkozatát. A társasházi törvény alapján társasházi közgyűlést a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke hívhat össze, illetve a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak. Tehát a közgyűlés összehívására egy társasházi nem lakás céljára szolgáló ingatlan bérlője vagy tulajdonosa önmagában nem jogosult, ezáltal az előzetes döntés meghozatalát sem tudja garantálni.
A támadott rendelkezés által bevezetett korlátozás egy a vállalkozás szabadságát érintő alapvető korlátozás, ezért azt csak törvényi szinten lehetett volna bevezetni.
Az önkormányzatnak tehát nem lett volna lehetősége ilyen tartalommal, rendeleti szinten korlátozni a vállalkozás szabadságát, ezért az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést megsemmisítette.
