Milyen hatással van és lesz a mesterséges intelligencia a társadalomra, és milyen kölcsönhatásokra lép az MI a joggal? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Magyar Országos Közjegyzői Kamara és az Országos Bírósági Hivatal közös, „A jogrendszeri folyamatok és az MI” című műhelykonferenciáján a Közjegyzők Házában.
Parti Tamás, a MOKK elnökhelyettese és a MOKK Adatkutató Alintézetének vezetője köszöntőjében hangsúlyozta, a rendezvény célja, hogy az MI és a társadalom – benne a jog – rendszerszintű kölcsönhatásai kapcsán hozzájáruljon a jogi hivatásrendek közötti diskurzus kibontakozásához, ami e kölcsönhatásokat kifejezetten rendszerszemlélettel közelíti meg.
Mi az az MI, és mire használhatjuk?
Pintér Róbert, a Budapesti Corvinus Egyetem Infokommunikációs Tanszékének adjunktusa és Vicsek Lilla, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia Tanszékének docense elsősorban a társadalomtudományok oldaláról közelítették meg a mesterséges intelligencia kérdését. Pintér Róbert a mesterséges intelligenciához kapcsolódó alapvető fogalmakat tisztázta előadásában. Mint elmondta, az MI létezésének egyben működésének alapja a nagy mennyiségű adat. Kiemelte, hogy amikor mesterséges intelligenciáról beszélünk, valójában nem egy konkrét dologra, programra (algoritmusra) utalunk, hanem egy gyűjtőfogalomra. Az MI-nek ugyanis számos fajtája és felhasználási módja van, persze ide tartozik a gépi tanulás, a machine learning, deep learning alkalmazása is.
Kifejtette, hogy a mesterséges intelligencia kutatása még az 1950-es években kezdődött, de az MI azon fajtáját, amit jelenleg használunk, csak az 1970-es évek környékén, egy agykutató kezdte megalapozni. „Ez azért is találó, mert az MI sokban hasonlít az emberi agyhoz. Valójában nem tudjuk, hogyan működik, de a sok adat között megtalálja a mintázatot” – mondta Pintér Róbert. Hozzátette, hogy a legtöbben napi szinten használunk mesterséges intelligenciát, még ha nem is tudunk róla, ugyanis egy Google-keresés, egy fordítóprogram vagy a navigáció, de még a közösségi média használatakor is az MI segítségére hagyatkozunk.
A munkaerőpiac és az MI jövője
Vicsek Lilla általánosan a munkaerőpiac és a mesterséges intelligencia elkerülhetetlen közös jövőjére hívta fel a figyelmet. Előadásában hangsúlyozta, hogy mivel a társadalom és a technológia kölcsönösen hatnak egymásra, ezért nehéz előrejelzéseket megfogalmazni az MI és a munka jövőképeit illetően. Két szélsőséges nézetet ismertetett, az egyik szerint tömeges munkanélküliséget és szegénységet fog okozni az MI, a másik szerint pont a mesterséges intelligencia okozta technológiai változások miatt számtalan munkalehetőség lesz, ami az életszínvonal emelkedését okozza.
„Jelenleg a felfokozott várakozások időszakában vagyunk, azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy lesznek munkakörök, már a következő években is, amelyeket el fog tudni végezni az MI és az arra épülő robotok, akár gyorsabban is, mint az ember” – mondta az előadó. Ugyanakkor lesznek olyan munkák, amelyeket nagyban meg fog könnyíteni az MI, és új, még nem létező munkakörök is létrejöhetnek. Hozzátette, hogy társadalmi feszültségek biztosan lesznek, mert egyes feladatkörök kétségtelenül el fognak tűnni, és ezzel nem mindenki tud majd lépést tartani.
Rendszerszinten érinti az MI a jogi folyamatokat
Parti Tamás a jog és az MI kölcsönhatásairól beszélt, minek során a jogot rendszerelméleti értelemben vett komplex rendszerként interpretálta, kitérve azokra a speciális tulajdonságokra, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül. A jogrendszer működését és fejlődését vázolva felhívta a figyelmet az exponenciális rendszerfejlődésre, a kölcsönhatások, illetve visszacsatolások fontosságára, ezek jellegzetességeire és a szabályozással kapcsolatos összefüggéseire. Kiemelte továbbá a nyitott, dinamikus modellek alkalmazásának szükségességét és hasznát a jogrendszer vonatkozásában gyakorta alkalmazott zárt, absztrakt, normatív modellek mellett.
A MOKK Adatkutató Alintézetének vezetője szerint
a komplex rendszerelméletek által kínált megközelítési lehetőségek a jogtudomány számára is fontosak, mivel a digitalizáció, és benne az MI valóban rendszerszinten érinti a társadalmi folyamatokat, így a jogot is.
Ezek a megközelítések segítenek abban, hogy a vizsgált, exponenciális mértékben változó rendszereket ne csak alkotóelemeik szerint, hanem működésük folyamatában, együttműködésük, kölcsönhatásaik alapján is vizsgálhassuk.
Parti Tamás rámutatott, hogy a komplex rendszerelméletek kialakulása nagyjából egyidős a digitalizáció, illetve datafikáció nagy lendületvételével, visszavezetve az 1970-es évekig, amikor a környezet digitális adatokká való transzformálása tömeges méreteket kezdett ölteni, és ami mára egy kontrollálhatatlan, és jelentős részben „láthatatlan”, továbbá jelentős részben ellenőrizhetetlen adatfelhalmozódáshoz vezetett (Big Data). Az adatfelhalmozódásnak pedig magától értetődő következménye az egyre szofisztikáltabb, adatelemzéshez szükséges technológia kifejlődése, aminek laikusok által jelenleg megtapasztalható csúcsát a multimodális generatív MI-alkalmazások (például a GPT4) képezik. Ezek úgynevezett fekete dobozzá váltak, vagyis ezen a ponton kezdjük szem elől veszíteni a technológiát. Mindez jól magyarázza azt a globális erőfeszítést, amit az MI jogi szabályozása terén ma megfigyelhetünk.
Ahogy az előadó fogalmazott, „ennek a technológiának a fejlődése pedig valóban ad okot az aggodalomra”. Ennek ellenpontozásaként ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a gépi tanuláson alapuló és egyéb alkalmazások kellő körültekintés mellett egyértelműen és jelentősen javíthatják a jogi szolgáltatások minőségét. Az előadó kérdésre válaszolva elmondta, hogy számára
nem az az elsődleges kérdés, hogy átveszi-e az MI az emberi munkát vagy sem, hanem az, hogy mennyire akarjuk emberinek megőrizni, és az emberi irányítás számára fenntartani a humán rendszereket, benne a jogrendszert is.
Álláspontja szerint „a gondolkodó ember intellektuális kíváncsisága még sokáig a pályán tarthatja a humán munkaerőt”.
