A véleménynyilvánítási jog és a jóhírnév védelméhez való jog kollíziójának mérlegelése során az egyik alapvető szempont annak meghatározása, hogy az adott közlés tényállításnak vagy értékítéletnek tekintendő-e – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1213/2023. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó előadása szerint az alperesi médiaszolgáltatásában sugárzott, illetve megjelent médiatartalom az indítványozót illető állításai az általa kötött adásvétellel kapcsolatban nem feleltek meg a valóságnak, ezért helyreigazítást kért, aminek az alperes nem tett eleget.
Az indítványozó bírósághoz fordult, a Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasította, amelyet a Kúria hatályában fenntartott.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés megsértette az emberi méltósághoz és jóhírnév védelméhez fűződő alapjogát.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy
a véleménynyilvánítási jog és a jóhírnév védelméhez való jog kollíziójának mérlegelése során az egyik alapvető szempont annak meghatározása, hogy az adott közlés tényállításnak vagy értékítéletnek tekintendő-e.
Az elsőfokú bíróság a vitatott közlés tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az véleményként értékelhető, míg a másodfokú bíróság ítéletében ettől eltérő álláspontra helyezkedett. A felülvizsgálati döntés indokolásában beidézi az értékítélet, illetve tényállítás tartalmú közlések értékelésének különbözőségére vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot, ugyanakkor a konkrét ügyre vonatkozóan a felülvizsgálati kérelemmel kifogásolt első közlésre nézve önálló mérlegelést nem folytatott le. A Kúria döntésében az elsőfokú bíróság ítélete helytállóságát állapította meg, amely véleményként értékelte a kifogásolt közlést. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria alapjogi mérlegelése nem tekinthető hiányosnak, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.
