A különadók újabb évébe lépve joggal merülhet fel a kérdés, hogy az eleinte átmenetiként kommunikált extraprofitadók vajon mikor adják át a helyüket a tényleg söralátét méretű adóbevallásoknak. Mindeközben a gazdálkodók most már olyan addicionális terhekkel is kénytelenek szembenézni, mint az EPR-díj, a szén-dioxid kvóta adó vagy a globális minimumadó. A trendek szintjén mindenesetre az látszik, hogy a különadók alkalmazása újra és újra kitolódik, egyik-másik különadó pedig már fel is szivárgott a rendeletiről a törvényi szabályozás szintjére. – Idén a tavalyi 59 adófajtához képest már összesen 61 adófajtával számolhatunk a Jalsovszky Ügyvédi Iroda gyűjtése alapján.
Adók, amelyektől búcsút vehettünk és az új versenyzők
A különadók közül búcsút inthettünk a befektetési vállalkozásokat és a hitelintézeteket terhelő, a külön kormányrendelet szerinti tranzakciós illetéknek, ez tavaly év közben került kivezetésre. Ez a tranzakciós illeték nem összetévesztendő a külön törvény szerinti pénzügyi tranzakciós illetékkel, amely továbbra is létezik.
Ez év elejétől továbbá végre eltörölték a háztartási munka regisztrációs díját – azonban magát a bejelentési kötelezettséget nem! Megjegyzendő az amúgy nemes szándékú adó évről-évre minimális bevételt hozott csak.
A két búcsúzó adónem mellé viszont négy újat kaptunk.
Egyrészt hosszú évek OECD-s és uniós jogalkotása eredményeképpen Magyarországon is életbe léptek a globális minimum-adószintet biztosító kiegészítő adók. Ezek célja, hogy a konszolidáltan 750 millió eurót meghaladó árbevétellel rendelkező vállalatcsoportok a globális bevételeik után egy egységes minimum-adómérték (15%) alapján adózzanak, ezáltal – a minimumadó megalkotóinak reménye szerint – megakadályozandó, de legalábbis csökkentendő a tagállamok közötti káros adóversenyt.
Másrészt szintén új versenyzőként jelent meg a gyógyszergyártói extraprofitadót. Ez a – némileg eltérő névvel tovább élő – gyógyszergyártói különadó mellett, azt kiegészítve és attól kicsit eltérő adóalappal hivatott „szabályozni” a gyógyszergyártók különadó-terheit.
Végül két újabb adóterhet vetett ki a kormány egy tavaly év közepi rendeletben az ún. jelentős szén-dioxid kibocsátó tevékenységet végző létesítmények üzemeltetőire; a szén-dioxid kvóta adót és szén-dioxid tranzakciós díjat. Előbbi a kvótával rendelkezők szén-dioxidkibocsátási mennyiségét, utóbbi pedig a kvótával (a kibocsátási egységekkel) való kereskedést adóztatja meg.
Nem vész el, csak átalakul
Van, ahol szűkült az adótárgy, van, ahol pedig újabb adótárgyakra vetették ki a sarcot. Előbbire példa a közművezetékek adója, amely az év elejétől már nem vonja hatálya alá a hírközlési vezetékeket. Így ezek után a továbbiakban már nem kell az adót megfizetni. Ezzel ellentétes folyamat zajlott le a turizmusfejlesztési hozzájárulásnál, ahol a „hop on hop off” jellegű buszoztatást vonták az adó hatálya alá.
A fentiektől eltérően a NETA hatálya egyszerre szűkült és bővült is: egyrészt a termékadó adótárgyai közül eltűnt az alkoholos ital, illetve további két új kategóriával bővült az adóztatandó termékek köre. Ezek a jogszabály szerint definiált „csemege” és „előrecsomagolt édes, sós tészta” kategóriái, amelyek után ezt követően a termékadót (is) meg kell fizetni.
Végül ebben a körben bír hírértékkel a termőföldek végleges más célú hasznosítása esetén fizetendő földvédelmi járulék aranykorona érték alapján számított mértéke, amely valamennyi minőségi osztály tekintetében a háromszorosára nőtt ez év elejétől – emeli ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.
A díj ezúttal tényleg díj: a kiterjesztett gyártói felelősség (avagy az EPR) rendszere
Az EPR-rendszer a növekvő hulladékkibocsátásra adott európai uniós válaszlépés. A felelősségi rendszer lényege szerint a különböző egyszerhasználatos (ún. körforgásos) termékek gyártóinak a kibocsátásuk után díjat kell fizetniük egy koncessziós társaság, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. részére, amely megszervezi a keletkező hulladék teljeskörű kezelését a hulladék gyűjtésétől és elszállításától kezdve a hulladék újrahasznosításáig vagy ártalmatlanításáig. A MOHU a díjat a gyártóknak a hulladékgazdálkodási hatóság felé teljesített adatszolgáltatása alapján számlázza ki.
Noha nem ismeretlen, hogy egyes adókat a jogszabályok „díj”-nak tituláljanak – különösen akkor, ha azok áttételesen kifejezetten valamilyen közfeladat finanszírozására hivatottak (gondoljunk csak pl. az élelmiszerlánc-felügyeleti díjra vagy a szerencsejáték felügyeleti díjra) –, az EPR-díj esetében fogalmilag nem beszélhetünk adóról. Ennek oka, hogy a díj ellenében a kötelezettek egy közvetlenül tetten érhető szolgáltatásban részesülnek. Ezen elvileg az sem változtat, ha egyes iparági hangok vitatják a befizetett díj és a kapott szolgáltatás egyenértékűségét
Nem járulnak hozzá: az iparbiztonsági hozzájárulás
Tavaly év végén röppent fel a hír, hogy a kormány egyes, veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemekre egy új, árbevétel alapú adót vetne ki, az iparbiztonsági hozzájárulást. Sokan találgatták, hogy az intézkedés vajon a gombamód szaporodó akkumulátorgyárakra tekintettel került-e napirendre, mindenesetre ezt a törvényjavaslat indokolása így külön nem tartalmazta. Akárhogy is, az új adót végül nem vezették be, így nem gazdagítja az adófajták számát.
Kihívásokkal teli évek
Jól látszik, hogy a gazdasági-politikai folyamatok továbbra sem teszik lehetővé, hogy a kormány lemondjon a különadók nyújtotta bevételekről. Közben más folyamatok – úgy, mint a környezet túlzott igénybevétele vagy a közös piacra káros adóverseny elleni küzdelem – további, szintén új adójogszabályokat indukálnak. Ezért nem tűnik jelenleg reális elvárásnak az adófajták mértékének jelentős csökkentése. A helyzeten talán az segít, hogy az adóhatóság egyre többféleképpen nyújt támogatást az adókötelezettségeknek való megfelelés során – ideértve azt is, hogy februártól már az adóhatóságtól is kérhető az áfabevallások kitöltése – derül ki a Jalsovszky elemzéséből.
