Négy évig tartó bizonyítási eljárást követően a tegnapi napon ítéletet hirdetett a Fővárosi Törvényszék a 26 éve történt ún. Fenyő-ügyben. A bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az egykori VICO-birodalom tulajdonosának megölésében a vádlottak milyen szerepet játszottak. Gyárfás Tamás I. rendű vádlottat 7 év, míg Portik Tamás II. rendű vádlottat életfogytig tartó fegyházbüntetésre és mindkettejüket 10 év közügyektől eltiltásra ítélte a Törvényszék.
Kétlépcsős, rendkívüli biztonsági beléptetés előzte meg a Gyárfás-Portik-per csütörtöki tárgyalását a Fővárosi Törvényszéken. Póta Péter tanácselnök rendőri kísérettel, Portik Tamás a TEK-gyűrűjében, Gyárfás Tamás pedig – miután szabadlábon védekezett – védője kíséretében érkezett az elsőfokú ítélethozatalra.
Az 1998. február 11-én Budapest II. kerületében a nyílt utcán gyakorlatilag kivégezték Fenyő János médiamogult. A alvilági típusú leszámolás körülményeit hosszú éveken, évtizedeken át rejtély övezte. A médiacézárként aposztrofált üzletembernek számos haragosa és riválisa is volt. Gyárfás Tamás neve több, mint 20 éve merült fel először a lehetséges felbujtók között.
A gyilkosság elkövetőjeként 2017-ben jogerősen életfogytiglani fegyházra ítélték Jozef Roháč szlovák bérgyilkost, aki azóta a szegedi „Csillagbörtönben” tölti büntetését. Ekkor még a vádhatóság nem nevezte meg, ki lehet a megbízó.
Egy rejtélyes zsaroló jellegű személyes megkeresést követően Gyárfás Tamás 2017-ben egy volt főügyész barátjához, Ihász Sándorhoz fordult azzal, hogy szakmai tanácsot kérjen tőle – Ihász Sándorral szemben ennek okán bűnpártolás vádjával jelenleg is büntetőeljárás zajlik. Ezt követően merült fel, hogy Gyárfás Tamás adott megbízást Portik Tamásnak: „likvidálja” Fenyőt. 2018-ban gyanúsították meg Gyárfást és Portikot, 2019-ben emeltek vádat ellenük. Az eljárás során több, mint 50 tanút hallgattak meg, közöttük számos korábbi elítélt, az ügyben nyomozó rendőr és médiaszemélyiség is volt. A vádiratban Tasnádi Péter neve is felmerült, így ő tanúi minőségben vett részt a büntetőeljárásban. Az ügyben bizonyítékként tanúvallomások álltak rendelkezésre, a Portik Tamás által notóriusan rögzített hangfelvételeken a megbízás ténye soha nem hangzott el.
A feszült tárgyalás-sorozat során a két vádlott mindvégig tagadta bűnösségét. Az utolsó szó jogán Gyárfás Tamás mindössze 5 percben, Portik Tamás azonban másfél tárgyalási napon át érvelt ártatlansága mellett. Portik számos kizárási indítványt nyújtott be Póta Péter bíró ellen elfogultságra hivatkozással és az eljárás alatt több védője is volt. Mindeközben ifj. Portik Tamás – aki a múlt héten kávéval öntötte le az apja ügyét tárgyaló bírót a Törvényszék folyosóján – hivatalos személy elleni erőszak gyanújával március 1-ig letartóztatását tölti.
Az elsőfokú ítéletet február 8-dikán, majdnem pontosan 26 évvel a gyilkosságot követően hozta meg a bíróság. Eszerint Gyárfás Tamás I. rendű vádlott bűnös bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében, büntetése 7 év fegyház, valamint 10 év közügyektől eltiltás, azzal, hogy a büntetése négyötödének letöltésével feltételes szabadságra bocsátható. Póta Péter Portik Tamás II. rendű vádlottat szintén bűnösnek mondta ki a vád tárgyává tett bűncselekményben és életfogytig tartó fegyházbüntetésre, valamint szintén 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, azzal, hogy feltételesen 20 év után szabadulhat.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az ügyészi vádtól eltérően azt állapította meg, hogy Gyárfás Tamás – a sértett és a közötte fennálló, kibékíthetetlen rivalizálás és ellentét miatt – kérte meg Portikot „a probléma megoldására”. A II. rendű vádlottban azonban már korábban kialakult annak szándéka, hogy a sértett megölésével oldja meg a problémát, és ebben az ötletében Gyárfás csupán megerősítette őt azzal, hogy a megoldás ellen semmilyen ellenvetése nem volt. “Portik arra irányuló kérdésére, hogy „Szétbasszuk?” , Gyárfás Tamás mindössze széttárta a kezét, amellyel beleegyezését adta Fenyő János meggyilkolására” – mondta indoklásában a tanácselnök.
A fentiekre tekintettel a bíróság az I. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében, míg a II. rendű terheltet felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek.
A bíróság részletes szóbeli indokolásában mélyrehatóan elemezte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, igen részletesen mutatott rá arra, hogy mely bizonyítékok cáfolták tételesen és kategorikusan a vádlotti védekezéseket. Hangsúlyozta, hogy a vádlottak védői által vitatott szakértői véleményeket is elfogadta, tekintettel arra, hogy az egyéb bizonyítékok e szakvéleményeket messzemenőkig alátámasztották.
A büntetéskiszabás körében a bíróság mindkét vádlott javára enyhítő körülményként értékelte a jelentős időmúlást, továbbá Gyárfás Tamás esetében a férfi idős korát, azt, hogy nemzetközileg elismert köztevékenységet végzett, valamint büntetlen előéletét. Súlyosító körülmény volt mindkettejük esetében a leszámolás jellegű elkövetési mód, valamint az I. rendű vádlott kitartó szándéka, a II. rendű esetében pedig a cselekmény többszörös minősülése is.
Az ítélet nem jogerős.
Az ügyész az I. rendű vádlott terhére súlyosítás – a szabadságvesztés büntetés tartamának felemelése, valamint e vádlott felbujtói minőségének megállapítása –, míg a II. rendű tekintetében a feltételes szabadságra bocsáthatóság időtartamának maximális keretben történő megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést.
Gyárfás Tamás védője felmentés, továbbá a tényállás téves megállapítása, anyagi és eljárási jogszabálysértés megállapítása miatt jelentett be fellebbezést.
Portik Tamás az ítélet egésze ellen, elsődlegesen felmentés, másodsorban enyhítés érdekében, míg védője a tényállás téves megállapítása, anyagi és eljárási szabálysértés okán elsődlegesen felmentést, másodsorban enyhítést célzó fellebbezést jelentett be.
Az ügyész indítványozta a kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel – annak végrehajtása biztosítása érdekében – Gyárfás Tamás letartóztatásának elrendelését szökés és elrejtőzés veszélye okán. Az I. rendű és védője az ügyészi indítvány elutasítását, avagy enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását kérte.
A bíróság az ügyészi indítványt elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az évekig tartó eljárás során az I. rendű vádlott valamennyi eljárási cselekményen részt vett, esetében sem a szökés, sem pedig az elrejtőzés veszélyére utaló körülmények nem lelhetők fel, így a letartóztatás okai nem állnak fent. A végzéssel szemben az ügyészség a letartóztatás elrendelése érdekében fellebbezést jelentett be. Az eljárás másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.
