A kísérő nélküli kiskorú menekültnek akkor is joga van a szüleivel való családegyesítésre, ha nagykorúvá vált a családegyesítési eljárás során – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-560/20. számú Landeshauptmann von Wien (kiskorú menekülttel való családegyesítés) ügyben hozott ítéletében. A jelen ügy kivételes körülményei között e menekült azon, nagykorú lánytestvére számára is meg kell adni a beutazási és tartózkodási engedélyt, aki súlyos betegsége folytán szülei állandó gondozására szorul – teszi hozzá a Bíróság.
Azt követően, hogy a kísérő nélküli kiskorú szíriai állampolgár menekültstátuszt kapott Ausztriában, szülei és nagykorú lánytestvére tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy csatlakozhassanak hozzá. Az osztrák hatóságok e kérelmeket elutasították azzal az indokkal, hogy benyújtásukat követően a szíriai fiatalember nagykorúvá vált, és elutasították az ezt követő családegyesítés iránti kérelmeket is.
A szülők és a lánytestvér megtámadták ezen elutasító határozatot a bécsi közigazgatási bíróság előtt. E bíróság a családegyesítési jogról szóló irányelv (2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv) értelmezését kérte a Bíróságtól. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat többek között arra, hogy a lánytestvér cerebrális parézisben szenved, amelynek következtében teljes mértékben és folyamatosan szülői gondozásra szorul, ekként a szülők nem hagyhatják őt magára Szíriában.
A Bíróság emlékeztet arra, hogy az irányelv megfelelő védelmet nyújt a menekültek számára. Különösen kiszolgáltatott helyzetük miatt kifejezetten elősegíti a kísérő nélküli kiskorúak helyzetét azzal, hogy szüleikkel való családegyesítésre vonatkozó jogot biztosít a számukra.
Először is a Bíróság kimondja, hogy
az a kísérő nélküli kiskorú menekült, aki a szüleivel való családegyesítés iránti kérelemre vonatkozó eljárás során nagykorúvá vált, jogosult ilyen családegyesítésre.
Ez a jog nem függhet ugyanis attól, hogy a hatóság a kérelmet milyen gyorsasággal kezeli. Következésképpen a kérelem nem utasítható el azzal az indokkal, hogy a menekült az e kérelemre vonatkozó határozat meghozatalának időpontjában már nem kiskorú.
Másodszor a Bíróság kiemeli, hogy, tekintettel a kiskorú menekült lánytestvérének betegségére, ha nem engedélyeznék szüleivel egyidejűleg számára is a menekülttel való családegyesítést, a menekült ténylegesen meg lenne fosztva a szüleivel történő családegyesítéshez való jogától, mivel szülei nem csatlakozhatnak fiukhoz anélkül, hogy lányukat magukkal vinnék. Márpedig az ilyen eredmény összeegyeztethetetlen lenne e jog feltétlen jellegével, és veszélyeztetné annak hatékony érvényesülését, megsértve mind a családegyesítési jogról szóló irányelv célját, mind az Európai Unió Alapjogi Chartájából a magán- és családi élet tiszteletben tartására, valamint a kiskorúak jogaira vonatkozóan eredő követelményeket, amelyeket az említett irányelvnek biztosítania kell.
A Bíróság harmadszor megállapítja, hogy
sem a kiskorú menekülttől, sem pedig a szüleitől nem követelhető meg, hogy a maguk és a súlyosan beteg lánytestvér számára kellően nagy szálláshellyel, egészségbiztosítással és elegendő anyagi forrásokkal rendelkezzenek.
A kísérő nélküli kiskorú menekült számára ugyanis gyakorlatilag lehetetlen e feltételek teljesítése. Az ilyen kiskorú szülei számára hasonlóképpen rendkívül nehéz az, hogy e feltételeket még azt megelőzően teljesítsék, hogy a gyermekükhöz csatlakoztak volna. Így az,
ha a kísérő nélküli kiskorú menekültek szüleikkel való családegyesítésének lehetőségét az említett feltételektől tennék függővé, valójában megfosztaná e kiskorúakat a családegyesítési joguktól.
