A közlés stílusát, szóhasználatát az adott piaci kontextust figyelembe véve kell értékelni, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a közlés során tett tényállítások valóságtartalmát ne kellene vizsgálni – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1324/2023. számú, alkotmányjogi panasz elutasításáról szóló határozatában (személyiségi jogsértés megállapítása; jóhírnévhez való jog).
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az alperes a jogi személy indítványozóval szemben internetes oldalakon olyan megállapításokat közölt, amelyek az indítványozó álláspontja szerint valótlanságuk okán alkalmasak voltak jó hírnevének megsértésére, ezért az indítványozó bírósághoz fordult.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a bejegyzések nem közvetlenül az indítványozóra vonatkoznak, továbbá hogy a bejegyzések közönsége kis létszámú, a szexuális tartalmú, vulgáris és sértő kifejezések iránt fogékony társadalmi csoport, így a kifogásolt bejegyzések jó hírnevet sértő jellege nem állapítható meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint nyilvánvalóan alaptörvény-ellenes, és az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatával ellentétes az eljáró bíróságok azon következtetése, hogy a szexuális tartalmú, vulgáris kifejezésekhez adott esetben hozzászokott közönség körében elhangzott kijelentések esetében a jóhírnévhez való jog nem érdemel ugyanolyan szintű jogvédelmet, mint az ilyen kifejezésekhez nem szokott közönség tagjai esetében. Az indítványban kifejtettek szerint ezért a bíróságok támadott ítéletei sértik az indítványozó jó hírnévhez és a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogát.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy osztja az eljáró bíróságok azon álláspontját, hogy
a közlés stílusát, szóhasználatát az adott piaci kontextust figyelembe véve kell értékelni, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a közlés során tett tényállítások valóságtartalmát ne kellene vizsgálni.
Az ügyben eljáró bíróságok az alperes vitatott közléseit külön-külön és összességében is értékelték. Egyes közléseket véleménynek tekintettek, és azt állapították meg, hogy azok nem sértik az indítványozó személyiségét, nem járnak az emberi méltóság objektív sérelmével. Más közléseket tényállásnak minősítettek, azokat azonban döntően valósnak fogadták el. Nem állapítható meg, hogy a bíróságok döntéshozatala tehát megsértette volna az indítványozó jó hírnévhez való jogát. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
