Az uniós jog nem követeli meg, hogy a fizetett éves szabadsága alatt karanténba helyezett alkalmazott a szabadságát átvihesse későbbi időszakra. A karanténba helyezés nem számít betegségnek – szögezi le az Európai Unió Bírósága a C-206/22. számú, Sparkasse Südpfalz ügyben hozzott ítéletében.
Egy alkalmazott megállapodott munkáltatójával, a Südpfalz takarékpénztárral (Németország), hogy 2020. december 3. és 11. között fizetett éves szabadságot vesz ki. Mivel ez az alkalmazott kapcsolatba került egy Covid-19 tesztelés során pozitívnak bizonyult személlyel, az illetékes német hatóság őt karanténba helyezte ugyanarra az időszakra.
Az alkalmazott ekkor kérte a takarékpénztártól a szabadság e napjainak egy későbbi időszakra való átvitelét. Miután ezt a takarékpénztár megtagadta, a kérelmező az illetékes munkaügyi bírósághoz fordult arra való hivatkozással, hogy az átvitel megtagadása ellentétes az uniós joggal, azaz a munkaidőről szóló irányelvvel (a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv).
A bíróság álláspontja szerint
a nemzeti jog kizárólag abban az esetben kötelezi a munkáltatót a kiadott szabadság napjainak átvitelére, ha a munkavállaló igazolni tudja, hogy a szabadság időtartama alatt munkaképtelenné vált.
Márpedig a német bíróságok kimondták, hogy
önmagában a karanténba helyezés nem egyenértékű a munkaképtelenséggel.
A munkaügyi bíróság tehát arra kért választ a Bíróságtól, hogy az uniós jog megköveteli-e, hogy a szabadság
karanténnal egybeeső napjainak átvihetőknek kell lenniük.
A Bíróság megállapítja, hogy
az uniós jog nem követeli meg, hogy át kell vinni a fizetett éves szabadság azon napjait, amelyek alatt a munkavállaló nem beteg, de őt karanténba helyezték, mert kapcsolatban került egy vírussal fertőzött személlyel.
A fizetett éves szabadság célja az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen kipihenni a munkaszerződése alapján őt terhelő feladatok elvégzését, továbbá hogy a rendelkezésére álljon a kikapcsolódásra és szabad időtöltésre alkalmas idő. A karantén időszaka – egy betegségtől eltérően – önmagában nem képezi akadályát e célok megvalósításának.
Következésképpen
a munkáltató nem köteles az olyan előre nem látható eseményekből következő hátrányok kompenzálására, mint amilyen a karanténba helyezés, amely megakadályozhatja, hogy munkavállalója maradéktalanul és az általa kívánt módon élhessen a fizetett éves szabadsághoz való jogával.
