Az ügyész kibocsáthat európai nyomozási határozatot (ENYH) egy másik tagállamban már összegyűjtött bizonyítékok átadása céljából – áll Tamara Ćapeta főtanácsnok az Európai Unió Bíróság előtt folyamatban lévő C-670/22. számú, Staatsanwaltschaft Berlin (EncroChat) ügyben lett indítványában. Ez akkor lehetséges, ha ezen ügyész nemzeti joga lehetővé teszi számára, hogy hasonló belföldi ügyben elrendelje az átadást. Ilyen esetben az ENYH-t kibocsátó hatóság nem vizsgálhatja e bizonyítékok végrehajtó tagállamban történő gyűjtésének jogszerűségét – hangsúlyozza a főtanácsnok.
Az EncroChat egy titkosított távközlési hálózat volt, amely közel tökéletes anonimitást kínált felhasználói számára: a készülék nem rendelkezett kamerával, mikrofonnal, GPS-szel vagy USB-porttal; az üzenetek automatikusan törlődhettek, és a felhasználók egy speciális PIN-kód vagy téves jelszó egymást követő többszöri megadása után képesek voltak azonnal törölni a készüléken tárolt összes adatot. Egy francia-holland közös művelet keretében egy
trójai szoftvert fejlesztettek ki, amelyet szimulált frissítés révén telepítettek a végberendezésekre. E titkos információgyűjtés 122 országban érintett EncroChat-felhasználókat, köztük Németországban hozzávetőleg 4600 felhasználót. Egy német ügyészség több ENYH-t bocsátott ki, amelyekben az elfogott adatoknak az eddig nem azonosított személyek által bűnszervezet keretében elkövetett tiltott kábítószer kereskedelem gyanújával kapcsolatos büntetőeljárás keretében történő felhasználását kérte. A francia büntetőbíróság engedélyezte az ENYH-k végrehajtását, és továbbította a kért adatokat. A német ügyészség ekkor nyomozást folytatott az egyedileg meghatározott EncroChat-felhasználókkal szemben. A jelen ügyben a vádlottakkal szemben a Franciaországtól kapott bizonyítékok alapján emeltek vádat.
Az elfogott EncroChat-adatokon alapuló, bűnösséget megállapító ítéletekkel szembeni jogorvoslatok hullámokat kavarnak az európai legfelsőbb bíróságok körében, és ez alól a Bíróság sem kivétel. A német regionális bíróság, amely előtt az ebből eredő büntetőeljárás folyamatban van, azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a szóban forgó ENYH-t az ENYH-irányelv megsértésével bocsátották-e ki.
Indítványában Tamara Ćapeta főtanácsnok emlékeztet arra, hogy
ENYH csak akkor bocsátható ki, ha az abban megjelölt nyomozási cselekményt azonos feltételek mellett egy hasonló belföldi ügyben is elrendelhették volna.
A jelen ügyben a hasonló belföldi ügy olyan ügy, amelynek keretében egy büntetőeljárásból egy másik büntetőeljárásba adnak át bizonyítékokat Németországon belül. Mivel az ENYH-irányelv lehetővé teszi az adott ügyben illetékes ügyész számára, hogy ENYH-t bocsásson ki, és mivel úgy tűnik, hogy a német jog nem írja elő, hogy a hasonló belföldi átadást bíróságnak kell engedélyeznie, a főtanácsnok úgy véli, hogy a német ügyészség jogosult volt kibocsátani a szóban forgó ENYH-kat. Másként fogalmazva, az uniós jog nem követeli meg, hogy az ilyen ENYH-kat bíróság bocsássa ki.
A főtanácsnok azt is megállapítja, hogy
mivel a titkos távközlési információgyűjtést a francia bíróságok engedélyezték, a német hatóságoknak ezen eljárási cselekményeknek ugyanolyan értéket kell tulajdonítaniuk, mint amilyet belföldön tulajdonítanának annak.
Ez még akkor is így van, ha egy konkrét esetben a német bíróság eltérően döntene.
Végül, az esetlegesen az uniós jog megsértésével megszerzett bizonyítékok elfogadhatósága nem az uniós jogra, hanem a nemzeti jogra tartozó kérdés, amelynek azonban tiszteletben kell tartania az uniós jogrend által biztosított alapvető jogokat.
