Ideális esetben a családban a gyermek az, aki érzelmileg kevésbé fejlett, ám akadnak olyanok is, ahol a felnőttek érzelmileg éretlenek, s így a kicsi néhány év alatt felül tudja múlni e tekintetben őket, s a gyermek kezd el érzelmileg a szüleiről gondoskodni. (X)
Mit tehetünk ilyenkor?
Természetesen ez nem egy optimális forgatókönyv, és ha csak lehet, foglalkozni kell azzal az érzéssel, hogy ürességet, hiányt élünk meg a látszólag rendben lévő kapcsolatban.
Az önismeret fejlesztése segítséget jelenthet, s mivel akár online is igénybe vehető a szolgáltatás az Onlinepszichológus.net pszichoterápiája keretében, valóban elérhetővé válik mindenki számára.
Nem mindig könnyű belátni, hogy gond van!
Az érzelmileg éretlen szülők ugyanis kiemelten nagy figyelmet fordítanak más területekre. Például anyagi szempontból, valamint a testi szükségletekről való gondoskodás tekintetében nagyszerűen ellátják a feladataikat, sőt!
Valójában ezekkel igyekeznek kompenzálni azokat a hiányokat, amelyek az érzelmek terén jelentkeznek. Árulkodó jel azonban az, hogy érzelmileg nagy a távolság a gyermekkel szemben, és ezt ő egyfajta hiányállapotként fogja érzékelni.
Mit él át a gyerek?
Leginkább azt, hogy magányosnak érzi magát. Emellett hiányzik számára a biztonság, miközben a szeretet hiánya szövi át a mindennapjait.
Mivel nincs megfelelő érzelmi stabilitás, ezért ez a háttér hatást gyakorol a többi kapcsolatára is. Barátságok és szerelmi kapcsolatok is sérülnek ezáltal, s gyakran kifejezetten hasonló problémával élő párt találnak maguknak. Ez pedig azt jelenti, hogy az így felnőtt gyerekek egész életére kihatnak majd ezek a kiskori élmények.
Megtörni ezt a kört csak úgy lehet, ha szembesülnek a történtekkel, és fel is dolgozzák ezeket a tapasztalataikat. Erre kínál lehetőséget az önismeret fejlesztése révén a pszichoterápia.
Hogyan ismerhető fel az érzelmi éretlenség?
Az impulzivitás és a távolság megtartása erősen jellemzik a gyermekkori magányt átélő embereket. A cselekvéseikre rányomja a bélyegét az, hogy a következmények kiszámíthatatlanok számukra, valamint az érzelmeik függvényében változnak. Rosszul kezelik a stresszt, és nem látják tisztán a világot. Mivel az önregulációjuk alacsony szintű, ezért gyakori, hogy különféle szerek segítségéhez folyamodnak.
Az objektív értelmezés nagyon távol áll tőlük, mindent a saját szemszögükböl értelmeznek. Az alacsony önértékelés és a szorongás állnak a hátterében a kiemelt énközpontúságuknak. Talán nem meglepő, hogy nem igazán empatikusak, kivéve, ha saját magukról van szól, vagypedig épp ellenkezőleg, feláldozzák magukat másokért.
Szülővé válva saját gyermeket helyezik szülő szerepbe, és elérik, hogy megkapják az igényelt odafigyelést és érzelmi támogatást, amennyiben nem dolgoznak saját sérüléseiken. Ne higgyük, hogy a saját élettapasztalataik nem járultak hozzá ahhoz, hogy ilyenné váljanak.
Nagyon fontos, hogy az, akit ilyen szülők neveltek fel, esélyt kaphasson arra, hogy kitörjön az ördögi körből, amit önismereti munka segítségével érhet el.
