A tanulmány végigköveti a családi viszonyok egyik alappillérének, a szülő-gyermek kapcsolatnak a fejlődését, ezt követően a napjainkban világszerte egyre szélesebb társadalmi kört érintő élethelyzetet, a különélő szülő státuszát elemzi.
A Szerző megvizsgálja, hogy miként alakultak ki a különélő szülő jogai és kötelezettségei, valamint, hogy a jogi szabályozás bővülésében milyen folyamatok játszottak szerepet. Nagy hangsúlyt kap a 2014. március 15. napjától hatályos 2013. évi V. törvénynek, a Polgári Törvénykönyvnek a különélő szülő helyzetére, valamint a kapcsolattartásra irányadó szabályanyagának bemutatása. Ennek során a szerző kitér a kodifikációs folyamatokat befolyásoló tényezőkre, a hazai és nemzetközi szintű elvárásokra. Bemutatja továbbá, hogy a Polgári Törvénykönyv rendelkezései mennyiben biztosítják annak a különélő szülőnek a jogait, aki a gyermek életének aktív részese kíván maradni, valamint a szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó szabályozás megváltozása milyen kötelezettségeket ró mindkét szülőre, a gyermek érdekeinek biztosítása érdekében.
Az írás a Polgári Törvénykönyv rendszerét követi, amelyben a téma alapjául szolgáló két jogintézmény szorosan összefügg egymással, azonban a szabályozást maga a tételes joganyag is elkülöníti, ezért azok részletszabályait külön-külön fejezetben tárgyalja. Mindkét esetben vizsgálja, hogy a szülőkkel szembeni jogalkotói elvárás, az együttműködés megvalósulása érdekében milyen eszközök állnak a felek rendelkezésére, a Ptk. hatálybalépését követő változásokra és a bírósági gyakorlatra is kitérve.
A Szerző bírósági titkár. A tanulmány a szerző Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete, családjogi szakjogász képzésére készült, 2017. évi szakdolgozatának módosított, aktualizált változata.
