A jogok és jogos érdekek hatékony érvényesítése, és ebből következően az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kiszámítható működése azt igényli, hogy kivételes esetekben a kézbesítés eredménytelensége esetén is feltételezni lehessen a hivatalos iratok közlését, illetve ezzel kapcsolatban azt, hogy a közölt határozatok jogerőssé válhatnak szögezi le az Alkotmánybíróság III/1768/2023. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 89. § (3) bekezdés c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.
Az indítvány alapját képező ügyben a szabálysértési hatóság az eljárás alá vont személlyel szemben pénzbírság büntetést alkalmazott. A hatóság a meghallgatás nélkül hozott határozatát két alkalommal megkísérelte kézbesíteni a rendőri jelentésben ideiglenes lakcímként rögzített címre, azonban az a tértivevény tanúsága szerint „cím nem azonosítható” jelzéssel érkezett vissza. A szabálysértési hatóság ezt követően intézkedett az eljárás alá vont személy tartózkodási helyének felkutatása iránt, amely eredményre nem vezetett, így a határozatot a vonatkozó jogszabályi rendelkezés értelmében kézbesítettnek tekintette. A szabálysértési hatóság megállapította, hogy marasztaló határozata jogerőre emelkedett, az eljárás alá vont személy a kiszabott bírságot nem fizette meg és az állami foglalkoztatási szervnél sem jelentkezett, ezért megküldte az ügy iratait a bíróságnak a pénzbírság szabálysértési elzárásra történő átváltoztatása céljából. A bíróság telefonon felvette a kapcsolatot az eljárás alá vont személlyel, amelynek alapján megállapítást nyert, hogy a rendőri jelentésben elírás történt az ideiglenes lakcím rögzítésekor a helyrajzi szám tekintetében.
Az indítványozó bíróság megítélése szerint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 89. § (3) bekezdés c) pontja szerinti kézbesítési vélelmet tartalmazó jogszabályi rendelkezés alapján lefolytatott eljárás nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének, tekintettel arra, hogy a meghallgatás nélküli eljárásban lehetővé teszi az eljárás alá vont személy szabálysértési felelősségének megállapítását és vele szemben szabadságelvonással járó elzárásra átváltoztatható szankció kiszabását anélkül, hogy az eljárás alá vont személynek lehetősége lett volna tudomást szerezni a határozat tartalmáról.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy fenntartja azt a korábban már megfogalmazott álláspontját, hogy
a jogok és jogos érdekek hatékony érvényesítése, és ebből következően az igazságszolgáltatás és a közigazgatás kiszámítható működése azt igényli, hogy kivételes esetekben a kézbesítés eredménytelensége esetén is feltételezni lehessen a hivatalos iratok közlését, illetve ezzel kapcsolatban azt, hogy a közölt határozatok jogerőssé válhatnak.
Az Alkotmánybíróság határozata szerint a jogalkotó által kialakított szabályrendszer egyidejűleg biztosítja a szabálysértési eljárás észszerű időn belül történő befejezését, valamint a távollévő ügyfél jogainak érvényesülését. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatalos iratok kézbesítéséhez fűződő törvényi vélelmet és jogkövetkezményt tartalmazó szabályozás nem ellentétes az tisztességes eljáráshoz való jog eljárási garanciáival, illetve a hatósági eljárásra vonatkozó garanciákkal. Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezést elutasította.
