Végső búcsút vettek Sólyom Lászlót volt köztársasági elnöktől szerdán a Fiumei úti sírkertben. Az Alkotmánybíróság első elnökét a nemzeti emlékhely 10-es parcellájában, felesége mellé helyezték örök nyugalomra római katolikus szertartás szerint, melyet Felföldi László pécsi megyéspüspök végzett.
A szertartáson részt vett Novák Katalin jelenlegi, Schmitt Pál és Áder János egykori köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Varga Zs. András, a Kúria elnöke, Varga Mihály pénzügyminiszter, Karácsony Gergely főpolgármester, Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSz) elnöke, Vecsei Miklós, az MMSz alelnöke, felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos, Erdő Péter bíboros, prímás. Jelen voltak a tudományos élet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Eötvös Loránd Tudományegyetem képviselői.
A temetési szertatást megelőzően az elhunytért felajánlott szentmisét a Jézus Szíve Jezsuita templomban tartották.
A temetési szertatást végző Felföldi László pécsi megyés püspök azt mondta: Sólyom Lászlótól tanulhattunk és a jövőben is tanulnunk kell akár köztársasági elnökként, akár alkotmánybíróként, vagy egyetemi tanárként mondott egykori gondolatait hallgatva vagy olvasva.
A püspök arról beszélt: a krisztusi példabeszéd szerint minden emberi élet, ahogy minden ház is, a lerakott alapoktól függ, azon áll vagy omlik össze. Hangsúlyozta: Sólyom László nagyon tudatosan, erős akarattal, mély hittel erre a megrendíthetetlen sziklára építette életét, emberi küldetését.
“Ennek a rendíthetetlen sziklának a három sarokköve Sólyom László csendes, de nagyon határozottan megélt istenkapcsolata, a hite; az embertársaihoz fűződő kapcsolata, a szolgálat; valamint a családja, hitvese, gyermekei, unokái és dédunokái voltak, akiket féltő módon, de okosan szeretett”
– mondta.
Kiemelte:
Sólyom László életében az irgalmasság, a jótékonyság és az egymásra figyelés nem csak szavak voltak, hiszen nem sokkal azt követően, hogy 2010 augusztusában kiköltözött a Sándor-palotából, önkéntesnek jelentkezett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Széll Kálmán téri melegedőjébe, és teljes titokban, korábbi elnökként a “hajléktalanok alázatos szolgájává tette magát“.
“Hetente négyszer felült a hajnali öt órás buszra, a zsíroskenyerezőben kezdett és még az megelőzően távozott, hogy az első hajléktalan emberek megérkeztek volna” – idézte fel a püspök, hozzátéve, hogy amikor a miértekről kérdezték, akkor a volt államfő azt válaszolta, szeretne hasznos lenni.
Felföldi László azt mondta:
Sólyom László intellektuális és morális ereje, emberi tartása igazodási pontot jelentett és jelent számunkra ma is.
“Elköszönünk tőle földi életének emlékezetével és örök életének reményével egy számára kedves verssel, amelyet egykoron a temetésekről hazafelé menet mondott el munkatársával, és most általunk akarja elmondani. A vers egy részlete az ő saját fordításában így hangzik, és mint az ő szavai, legyenek nekünk is vigasztalás, megerősítés:
Tehát állnak templomok még.
Egy csillag még világol.
Nincs, nincs veszve semmi.
Hozsanna.
Isten vigasztaló, megerősítő szava a sziklára épített házról Sólyom László életpéldája, mely legyen követendő minta mindnyájunk számára” – zárta beszédét Felföldi László.
Landi Balázs, a volt államfő titkárságvezetője, tanítványa, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának egyetemi docense búcsúbeszédében elmondta, Sólyom László annyira megbecsülte az ajándékba kapott élet értékét, hogy “újra és újra meghalt érte”, először felesége, Erzsébet halálát követően.
Hozzátette: a volt államfő mindvégig egymaga és otthon ápolta feleségét, akinek halála megrendítette. Ezt követően a volt államfő szinte teljesen visszavonult a nyilvánosság elől és 75 évesen egyedül, egyhuzamban végig gyalogolta az El Camino hatszáz kilométer hosszú zarándokútját – közölte.
“Nagy utat járt be, meghalt egy másik életért”.
A titkárságvezető elmondta, Sólyom Lászlónál két évvel felesége halála után diagnosztizálták a betegséget, amit a volt államfő úgy emlegetett, “szolidaritásrák“. Komoly kockázattal járó műtéten esett át. Ezt a “halálát” is nagyon tudatosan élte meg: alig egy év alatt összeállították az életművét magában foglaló háromkötetes gyűjteményes művet, Documenta címmel, miközben, talán legidősebb emberként Magyarországon, megtanult repülőgépet vezetni, majd levizsgázott és pilótaengedélyt szerzett.
Újabb két év után ismét kiújult a betegsége, de a kezeléseket követően ismét munkához látott: teológiai írások fordításába kezdett. Alig másfél év alatt megtanult annyira olaszul, hogy lefordította magyarra Andrea Riccardi szerkesztésében megjelent Ferenc pápa és az ő ideje című könyvet – idézte fel Landi Balázs, aki arra is kitért: ekkor kérte meg Sólyom László, hogy a temetésén, a szertartást vezető papon kívül, csak ő beszéljen.
A betegség újbóli kiújulása, majd a sokadik műtét után Sólyom László óriási erővel és töretlen derűvel tért vissza a fordításhoz, két új témában mélyedt el: egyfelől a többségi világban futótűzként terjedő, tömegeket magával ragadó “kereszténységgel”, másfelől Kína vallásos életével foglalkozott – mondta.
“De “szolidaritásrák” ezúttal már nem adta meg neki a szokásos két év türelmi időt” – mondta búcsúztatójában a titkárságvezető.
“Idén február elején, napsütéses időben sokadszorra és együtt felgyalogoltunk még a Zengőre, a Mecsek csúcsára. Tanár úr járása ugyan már erőtlen volt, tüdőgyulladással küszködött, meg is említette: valószínűleg utoljára mássza meg a hegyet, de nem félt és nem volt szomorú sem. Ő, szemben Péterrel és bizony velem is, nem volt kicsinyhitű, hanem feltétel és fenntartás nélkül bízott” – idézte fel a volt államfő egykori munkatársa.
“Többször emlegette, hogy Szabad György, a rendszerváltás utáni első szabadon választott parlament elnöke írta a legszebb megemlékezést Antall József halálára: „Alkotmányos ember volt.” Tanár úrnak nagyon tetszett ez a tömör meghatározás, és foglalkoztatta: vajon őt hogyan jellemzik majd?” – mesélte Landi Balázs. Ha visszatekintünk Sólyom László tartalmas élete különböző, mind okait, mind módját tekintve eltérően meghatározó életszakaszaira, “lehetetlen egyetlen jelzőt, legyen az akár a tudós, akár az alkotmányos, vagy éppen az elvhű kiemelni, mert valójában mindezek együtt jellemeznék őt.” Úgy folytatta: “lényegtelen a jelző, ember volt, aki egyszeri és megismételhetetlen, és ennélfogva önmagában méltóságteljes érték.”
“Amiben ugyanakkor mégis kitűnt, hogy ő ezt az ajándékba kapott értéket halála pillanatáig tudatosan megélte, őrizte, képviselte és gyarapította” – fogalmazott.
Landi Balázs elmondta, hogy az utolsó hónapokat Sólyom László “nagyrészt otthon töltötte, sokszor családja körében, kihasználva minden időt, hogy minél többet beszélgethessen szeretteivel. Derűsen viselte testi erejének drasztikus hanyatlását, de szellemi frissessége mindvégig megmaradt.” Az egykori munkatárs és barát így zárta beszédét:
„Tanár úr utolsó kérését teljesítettem. Mandátumom itt és most véget ér. Nagy kaland és életre szóló megtiszteltetés volt. Tanár úr, Isten vele!”
