Utazási csomagra vonatkozó szerződés rendkívüli körülményekre tekintettel való felmondása esetén a nemzeti bíróság bizonyos feltételek mellett hivatalból tájékoztathatja az utazót díjmentes elállási jogáról – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-83/22. számú Tuk Tuk Travel ügyben hozott ítéletében.
2019 októberében egy utazó utazási csomagot vásárolt a Tuk Tuk Travel utazásszervezőtől két személy részére Vietnamba és Kambodzsába: az indulás Madridból (Spanyolország) 2020. március 8-ára, a visszaérkezés pedig 2020. március 24-ére volt kitűzve. Az utazó az utazás teljes árának majdnem a felét átutalta. A szerződés tájékoztatást tartalmazott arról a lehetőségről, hogy az utazás, az indulás időpontja előtt, díj ellenében lemondható. E tájékoztatás azonban nem említette az azon okból történő felmondás lehetőségét, hogyha a célállomás helyén rendkívüli és elháríthatatlan körülmények merülnek fel, amelyet az utazási csomagokról szóló irányelv előír (2015. november 25-i (EU) 2015/2302 európai parlamenti és tanácsi irányelv).
2020. február 12-én az utazó tájékoztatta a Tuk Tuk Travelt azon döntéséről, hogy a koronavírus ázsiai terjedésére tekintettel felmondja a szerződést, és az összes általa igényelhető összeg visszatérítését kérte tőle. Mivel az utazásszervező közölte vele, hogy a lemondási díj levonását követően csupán az átutalt összeg elenyésző részét fogja visszatéríteni a számára, így az utazó bírósághoz fordult. Az utazó azt állítja, hogy a szerződést körülbelül egy hónappal a tervezett indulási időpont előtt mondta fel, és vis maiorra hivatkozik: a koronavírus ázsiai terjedésére. Az utazó, akit nem képvisel ügyvéd, csak az átutalt összeg részleges visszatérítését kéri, mivel úgy véli, hogy ezen összeg egynegyede megfelel a Tuk Tuk Travelnél felmerült kezelési költségeknek.
Az ügyben eljáró spanyol bíróság az utazási csomagokról szóló irányelv értelmezését kérte a Bíróságtól. Többek
között arra szeretne választ kapni, hogy az irányelv alapján az utazónak hivatalból is vissza lehet-e téríteni a teljesített kifizetések teljes összegét, amennyiben ez utóbbi rendkívüli körülmények miatt mondta fel a szerződést. A spanyol bíróság megjegyzi, hogy ez a lehetőség ellentétes lenne a spanyol eljárásjog alapelveivel.
Ítéletében a Bíróság először is hangsúlyozza, hogy
az irányelv kötelezi az utazásszervezőt, hogy tájékoztassa az utazót többek között az elállási jogáról.
Ezt követően, a Bíróság megállapítja, hogy
figyelemmel az irányelv által biztosított elállási jog (valamint az azt követő, a teljesített kifizetések teljes visszatérítéséhez való jog) jelentőségére, annak hatékony védelme megköveteli, hogy a nemzeti bíróság hivatalból is felvethesse annak megsértését, többek között olyan esetben, amikor az utazó azért nem hivatkozott a jogára, mert nem volt tudomása annak meglétéről.
E hivatalból történő vizsgálat azonban bizonyos feltételekhez van kötve. (E feltételek a következők: az utazási csomagra vonatkozó érintett szerződés egyik felének bírósági eljárást kell indítania a nemzeti bíróság előtt, és ezen eljárás tárgyát e szerződésnek kell képeznie; az elállási jognak kapcsolódnia kell a jogvita felek által meghatározott tárgyához; a nemzeti bíróságnak rendelkeznie kell mindazokkal a jogi és ténybeli elemekkel, amelyek szükségesek annak értékeléséhez, hogy az érintett utazó hivatkozhate ezen elállási jogra; ez utóbbinak nem kell előzetesen kifejezetten jeleznie a nemzeti bíróságnak, hogy ellenzi az irányelv e jog tekintetében történő alkalmazását.)
A jelen ügyben – a spanyol bíróság által végzett értékelés fenntartása mellett – úgy tűnik, hogy e feltételek teljesülnek, annál is inkább, mivel a Bíróság általános jelleggel már kimondta, hogy az „elháríthatatlan és rendkívüli körülmények” fogalma kiterjedhet egy globális egészségügyi válság kitörésére is, és a spanyol bíróság előtt folyamatban lévő ügy az utazó által teljesített kifizetéseknek a szerződés koronavírus terjedése miatti felmondására vonatkozó döntését követő visszatérítésére vonatkozik. Egyébként nem zárható ki az sem, hogy az utazónak nem volt tudomása elállási jogának meglétéről, mivel a Tuk Tuk Travel nem tájékoztatta őt róla.
A spanyol bíróság tehát köteles hivatalból vizsgálni az elállási jogot.
Így többek között egyrészt tájékoztatnia kell az utast erről a jogról, másrészt lehetőséget kell biztosítania számára arra, hogy azt a folyamatban lévő bírósági eljárásban érvényesíthesse.
A hivatalból történő vizsgálat azonban nem követeli meg a nemzeti bíróságtól, hogy az érintett utazási csomagra vonatkozó szerződést díjfizetési kötelezettség nélkül hivatalból megszüntesse, és biztosítsa az utazónak a teljesített kifizetések teljes visszatérítéséhez való jogot.
Az utazónak kell eldöntenie, hogy e jogot a bíróság előtt érvényesíteni szeretné-e vagy sem.
