Összeegyeztethető az uniós joggal a bírák magasabb szintű bíróságra történő, a munkavégzésük és magatartásuk értékelésén alapuló előléptetése, amelyet az e magasabb szintű bíróság tagjai folytatnak le. Az anyagi jogi feltételeknek és eljárási szabályoknak ugyanakkor az érintett bírák függetlenségével és pártatlanságával összefüggésben az előléptetésüket követően felmerülő valamennyi jogos kétséget el kell oszlatniuk – szögezi le az Európai Unió Bírósága C-216/21. számú, Asociaţia „Forumul Judecătorilor din România” ügyben hozott ítéletében.
2019-ben a Consiliul Superior al Magistraturii (a magisztratúra legfelsőbb tanácsa, Románia; a továbbiakban: CSM) jóváhagyta a bírák magasabb szintű bíróságra történő előléptetésére vonatkozó eljárás reformját. A „romániai bírák fóruma” egyesület és egy magánszemély a ploieşti-i ítélőtábla (Románia) előtt megtámadta ezt a reformot.
Az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy azzal, hogy a korábbi írásbeli teszteket a pályázók munkavégzésének és magatartásának – az érintett magasabb szintű bíróság elnöke és tagjai által lefolytatott – értékelése váltotta fel, az előléptetési rendszer diszkrecionális és szubjektív lett.
A ploieşti-i ítélőtábla azt kérdezi a Bíróságtól, hogy összeegyeztethető-e egy ilyen reform a bírói függetlenség elvével.
Ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy
a bírák előléptetési rendszerére vonatkozó nemzeti szabályozásnak biztosítania kell a bírói függetlenség elvének tiszteletben tartását.
Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapítja azt is, hogy
az uniós joggal főszabály szerint nem ellentétes, hogy a bírák magasabb szintű bíróságra történő előléptetése a munkavégzésük és magatartásuk értékelésén alapul, amelyet az e magasabb szintű bíróság elnökéből és tagjaiból álló bizottság folytat le.
Ugyanakkor
az előléptetésről szóló határozatok elfogadására vonatkozó anyagi jogi feltételeknek és eljárási szabályoknak olyanoknak kell lenniük, hogy az érintettek előléptetését követően a jogalanyokban ne merülhessen fel jogos kétség az érintett bírák függetlenségét és pártatlanságát illetően.
A Bíróság megjegyzi, hogy az alacsonyabb szintű bíróságra beosztott bírák előléptetésére vonatkozó eljárás Romániában két szakaszból áll. Az első szakasz, amely egy tényleges beosztást nem érintő, „álláshelyen belüli” előléptetést tesz lehetővé, a pályázók elméleti ismereteinek és gyakorlati készségeinek felmérésére szolgáló írásbeli versenyvizsgán alapul. A „tényleges előléptetésnek” nevezett második szakasz alapján lehet az „álláshelyen belül” már előléptetett pályázókat ténylegesen magasabb szintű bíróságra kinevezni.
Csupán e második szakasz keretében végzi az értékelést az egyes ítélőtáblákon megalakított, e bíróság elnökéből és a CSM bírói szekciója által kijelölt négy tagból álló bizottság.
Bár a ploieşti-i ítélőtábla álláspontja szerint a második szakaszt érintő reform a hatásköröknek az értékelő bizottság egyes tagjai, konkrétan az elnök kezében való összpontosulásához vezethet, önmagában azonban nem tekinthető az uniós joggal összeegyeztethetetlennek.
A ploieşti-i ítélőtáblának kell megvizsgálnia, hogy a hatáskörök e koncentrációja – akár önmagában, akár más tényezőkkel együttesen – alkalmas-e arra, hogy a hatáskör címzettjeit a gyakorlatban képessé tegye arra, hogy befolyásolják az érintett bírák határozatainak irányát, és hogy így e bírák tekintetében a függetlenség hiányát idézi-e elő vagy az elfogultság látszatát kelti-e, ami sértheti azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és jogállamban az igazságszolgáltatásnak az említett jogalanyokban keltenie kell. A Bíróság megítélése szerint
az ügyiratokban semmi sem utal arra, hogy ez az esetleges hatásköri koncentráció önmagában képes lenne a gyakorlatban ilyen befolyásolási képességet biztosítani, és azok nem utalnak olyan egyéb tényezőkre sem, amelyek az említett hatáskör-koncentrációval együtt olyan hatással járnának, hogy a jogalanyokban kétségeket ébreszthetnének az előléptetett bírák függetlenségével kapcsolatban.
Ami a tényleges előléptetésről szóló határozatok meghozatalára vonatkozó anyagi jogi feltételeket, és különösen a pályázók munkavégzésének és magatartásának értékelését illeti, az a szakmai érdemeik értékelése céljából relevánsnak tűnő szempontokon alapul. Úgy tűnik, hogy e szempontok ellenőrizhető tényekből kiinduló objektív értékelések alapját képezik.
Ami ezen határozatok meghozatalának eljárási szabályait illeti, ezek sem tűnnek olyannak, amelyek veszélyeztetnék az előléptetett bírák függetlenségét. Az értékelő bizottság ugyanis köteles indokolni az értékelés eredményét, amit az érintett pályázó a CSM bírói szekciója előtt vitathat.
