Az uniós joggal nem ellentétes az, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó jelzáloghitel-szerződések semmissé nyilvánítása esetén a fogyasztók a bankoktól a havi törlesztőrészletek visszatérítésén felül további összegek megtérítését kérjék. Ugyanakkor az uniós joggal ellentétes, hogy a bankok hasonló követeléseket érvényesítsenek a fogyasztókkal szemben – szogezi le az Európai Unió Bírósága C-520/21. számú Bank M. (A szerződés semmissé nyilvánításának következményei) ügyben hozott ítéletében.
2008-ban egy fogyasztó és a házastársa jelzáloghitel-szerződést kötött a Bank M.-mel. A hitelt svájci frankban (CHF) indexálták, és a havi törlesztőrészleteket lengyel zlotyban (PLN) kellett megfizetni, a Bank M. által az egyes törlesztőrészletek fizetési határnapján alkalmazott devizaárfolyam-táblázatnak megfelelő CHF vételi árfolyam alkalmazásával történő átváltást követően.
A fogyasztó – miután úgy ítélte meg, hogy az átváltási árfolyamot meghatározó átváltási feltételek tisztességtelenek, és azok megléte teljes egészében semmissé teszi e szerződést – keresetet indított a Bank M.-mel szemben a varsói kerületi bíróság előtt. Azon pénzösszeg megfizetését kéri, amely azon nyereség felének felel meg, amelyre a Bank M. egy bizonyos időszak során tett szert azáltal, hogy a szerződés teljesítéseként megfizetett havi törlesztőrészleteket felhasználta. Keresetének alátámasztásaként a fogyasztó arra hivatkozik, hogy a Bank M. e törlesztőrészleteket jogalap nélkül szedte be.
A lengyel bíróság arra szeretne választ kapni a Bíróságtól, hogy a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv (a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv), valamint a hatékony érvényesülés, a jogbiztonság és az arányosság elve lehetővé teszi-e egy amiatt semmisnek nyilvánított jelzáloghitel-szerződés felei számára a szerződés alapján általuk megfizetett összegek visszatérítésén, valamint a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetésén felül bárminemű megtérítés követelését, hogy az a tisztességtelen feltételek törlését követően sem maradhat fenn.
Ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az irányelv nem szabályozza kifejezetten az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésnek az abban foglalt tisztességtelen feltételek törlését követően is fennálló érvénytelenségéből eredő következményeket. Az említett következmények meghatározása a tagállamok feladata, azzal, hogy az általuk megállapított szabályoknak összeegyeztethetőknek kell lenniük az uniós joggal, és különösen az irányelv által követett célokkal. A Bíróság pontosítja, hogy
ezen összeegyeztethetőség attól a kérdéstől függ, hogy a nemzeti szabályok egyrészt lehetővé teszik-e a fogyasztó azon jogi és ténybeli helyzetének visszaállítását, amelyben akkor lett volna, ha nem köti meg a semmisnek nyilvánított szerződést, másrészt nem veszélyeztetik-e az irányelv által elérni kívánt visszatartó erőt.
A Bíróság szerint
az a lehetőség, hogy a fogyasztó a bankkal szemben olyan követelést érvényesítsen, amely meghaladja a havi törlesztőrészletek visszatérítését, nem tűnik olyannak, amely veszélyeztetné a fent említett célkitűzéseket.
Közelebbről, e lehetőség alkalmas arra, hogy visszatartsa az eladókat vagy szolgáltatókat attól, hogy tisztességtelen feltételeket foglaljanak a fogyasztókkal kötött szerződésekbe, hiszen e feltételek szerződésbe foglalása, mivel az e szerződések semmisségét vonja maga után, olyan pénzügyi következményekkel járhat, ami meghaladhatja a fogyasztó által átutalt összegek visszatérítését és az esetleges késedelmi kamatok megfizetését is. Mindazonáltal a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az eljárás összes körülményére tekintettel megfelel-e az arányosság elvének az, ha helyt ad az ilyen fogyasztói követeléseknek.
Egyébként
az irányelvvel ellentétes az, hogy a bank a fogyasztótól a folyósított tőkeösszeg visszatérítésén, valamint a törvényes késedelmi kamatok megfizetésén felül bárminemű megtérítést követelhessen.
A Bíróság úgy véli, hogy egy ilyen jogosultság biztosítása az eladókra vagy szolgáltatókra gyakorolt visszatartó hatás megszűnéséhez vezethetne. Máskülönben, az irányelv által a fogyasztók számára biztosított védelem tényleges érvényesülését veszélyeztetné, ha a fogyasztók az ezen irányelvből eredő jogaikra való hivatkozáskor ki lennének téve annak a kockázatnak, hogy ilyen ellentételezést kell fizetniük. Az ilyen értelmezés azzal a veszéllyel járna, hogy olyan helyzeteket teremtene, amelyekben a fogyasztó számára kedvezőbb lenne, ha a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés teljesítését tovább folytatná ahelyett, hogy az említett irányelvből eredő jogaikat gyakorolná.
A Bíróság hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben a jelzáloghitel-szerződés esetleges semmissé nyilvánítása a tisztességtelen feltételek Bank M. általi alkalmazásának a következménye. Ennélfogva
nem fogadható el sem az, hogy a bank gazdasági előnyökre tegyen szert a jogellenes magatartásából, sem pedig az, hogy az ilyen magatartással okozott hátrányokat követően bárminemű megtérítésben részesüljön.
Ezenfelül, a Bíróság úgy véli, hogy
a pénzügyi piacok stabilitására vonatkozó érv nem releváns a fogyasztók védelmére irányuló irányelv értelmezése keretében.
Egyébként az eladók vagy szolgáltatók nem kerülhetik meg az irányelv által követett célokat a pénzügyi piacok stabilitásának megőrzésével kapcsolatos okokból. A pénzintézetek feladata ugyanis, hogy tevékenységeiket az irányelvnek megfelelően szervezzék meg.
