A tulajdonhoz való alapvető jog védelmét szolgálja az a szabályozás, amely megköveteli a közösségi együttéléssel szükségképpen együtt járó potenciális zavarások elkerülését – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/4427/2021. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 35. § (1), (6) és (7) bekezdése, valamint a Helyi Építési Szabályzatról szóló Zalakaros Város Képviselő-testületének 19/2015. (IX. 11.) önkormányzati rendelete (HÉSZ) 19. § (1) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az OTÉK sérelmezett rendelkezése szerint az elő- és oldalkert előírt legkisebb méretén belül nem lehet állatkifutó, valamint a helyi építési szabályzatban nem megengedett egyéb tárolóépítmény. A HÉSZ sérelmezett rendelkezései szerint lakóövezetben állattartó épület nem helyezhető el.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók kedvtelési célból tartanak papagájokat. A Zala Megyei Kormányhivatal a sérelmezett jogszabályok alapján kötelezte az indítványozókat a két szomszédos ingatlan között átnyúlóan megépített állattartó épületegyüttes szabályossá tételére, így az épületrész visszabontására és átalakítására, vagy teljes elbontására. A határozatot az indítványozók bíróság előtt megtámadták, azonban a bíróság a sérelmezett szabályozásra tekintettel az indítványozók keresetét elutasította.
Az indítványozók álláspontja szerint a kedvtelési állattartásra vonatkozó követelmények országos szintű szabályozás alapján kedvtelésből állatot bárhol lehet tartani. A sérelmezett rendelkezések azonban olyan további korlátokat állítanak fel, amelyek az állattartók tulajdonjogát szükségtelenül és aránytanul korlátozzák azzal, hogy olyan helyszíneken tiltják az állattartást, ahol az egyébként jellemző, és mind az állat igényeinek, mind a környezet jellegének megfelelő.
Az Alkotmánybíróság a határozatában arra a következtetésre jutott, hogy a HÉSZ támadott szabályai nem közvetlenül érintenek alapvető jogot. A szabályozás célja az, hogy a HÉSZ-ben meghatározott egyes övezeti besorolású területeket az adott besorolásnak megfelelően hasznosítsák. Az ilyen szabályozás elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy a szabályozással érintett ingatlanok használati lehetőségei korlátok közé esnek, ez azonban önmagában nem eredményezi a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérelmét.
Az OTÉK jelen ügyben támadott rendelkezései azt szabályozzák, hogy milyen jellegű épületek helyezhetők el az elő-, oldal- és hátsókertekben, és ezeknek milyen távolságra kell elhelyezkedniük a telekhatártól. A szabályozás nyilvánvaló rendeltetése kettős. Az egyik cél az, hogy a szomszédos ingatlanok tulajdonosai ne legyenek zavarva ingatlanuk használatában a telekhatárhoz túl közel elhelyezett építmények, épületrészek miatt. A másik cél a bizonyos funkciót betöltő építmények működéséből szükségszerűen adódó zavaró hatások elkerülése, úgyszintén a szomszédos ingatlantulajdonosok tulajdonjog-gyakorlásának zavartalansága érdekében.
A szabályozás tehát valójában éppen hogy a tulajdonhoz való alapvető jog védelmét szolgálja oly módon, hogy az alkalmas legyen a közösségi együttéléssel szükségképpen együtt járó potenciális zavarások elkerülésére.
Az Alkotmánybíróság ezért a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességét nem állapította meg, így az alkotmányjogi panaszt elutasította.
