Hazánkban évente 300-400 orvosi műhibaper indul, negyven százaléka a szülészet-nőgyógyászat területén. Az esetek 70-80 %-ában a peres eljárás – jogi támasz nélkül – az egészségügyi intézmény pervesztésével végződik, melyben a bíróság a kórházat kártérítés megfizetésére kötelezi. Emellé társulhat az orvossal, egészségügyi dolgozóval szemben indított büntetőjogi felelősségre vonás, melynek tárgya az esetek döntő többségében a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye. A kártérítési perek növekvő száma ellenére valójában a legtöbb ellátási hiba nem eredményez pert. Több vizsgálat egybehangzó eredménye szerint a nem megfelelő ellátásra visszavezethető hibáknak csak 1–2%-a végződik perrel.
Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy az egészségügyi ellátás keretei között végzett tevékenységgel okozott kár, illetve büntetőjogilag büntetendő veszélyeztető, sértő eredmény tekintetében milyen zsinórmérték mentén jut el döntéséig a hazai bíróság, illetve milyen körülményeket vesz figyelembe, milyen irányba tart a joggyakorlat.
A Szerző bírósági titkár.
