Önmagában az, hogy valamely jogszabályi rendelkezés egyes magatartásokat, körülményeket absztrakt módon határoz meg, még nem eredményezi a jogbiztonság és az annak részét képező normavilágosság sérelmét – szögezi le az Alkotmánybíróság III/13/2023. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést.
A támadott rendelkezés értelmében, ha az adósnak a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó tartozása van, az a többségi befolyással rendelkező volt tag, aki a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül a részesedését átruházza, akkor mentesül az adós ki nem elégített követeléseiért (az e rendelkezés alapján) fennálló korlátlan felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezés felelősség-kimentésre vonatkozó rendelkezései közt használt fogalmaknak, így a „jóhiszeműségnek” és a „hitelezői érdekeknek megfelelő eljárásnak” nincs olyan általánosan ismert és elfogadott jelentéstartalma, amely mellett e fogalmak az adott jogszabályi környezetben és az adott törvényi tényállási elemekkel összhangban a jogalkalmazók számára minden ügyre irányadóan, egységesen értelmezhetők lennének. Értelmező rendelkezést maga a törvény sem tartalmaz, a fogalmak értelmezési tartományát nem jelöli ki, ezért a rendelkezés sérti a normavilágosság, ezáltal a jogbiztonság és a jogállamiság követelményét.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott rendelkezés a magyar jogrendszernek egy, a rendes bíróságok által már számos esetben alkalmazott és értelmezett normája, amelyet több bírósági döntés, elvi bírósági határozat is igazol.
Önmagában az, hogy valamely jogszabályi rendelkezés egyes magatartásokat, körülményeket absztrakt módon határoz meg, még nem eredményezi a jogbiztonság és az annak részét képező normavilágosság sérelmét.
Tekintettel az élethelyzetek sokféleségére, változatosságára, bizonyos fokú általánosítás, absztrakció a jogkövetkezménnyel fenyegetett magatartások jogszabályban történő meghatározása során elkerülhetetlen. Erre tekintettel
mindaddig, amíg az absztrakció mértéke nem ér el egy olyan szintet, amely az azokat tartalmazó rendelkezések alkalmazását objektív szempontok szerint már önmagában is lehetetlenné, vagy éppenséggel kiszámíthatatlanná, önkényessé tenné, ezen módszer alkalmazása alkotmányosan megengedett, sőt kifejezetten indokoltnak tekinthető.
Az Alkotmánybíróság ezért a bírói kezdeményezést elutasította.
