Egyenértékűek-e az új és a használt szoftverek? Megkövetelhetők-e új licencek a közbeszerzési eljárásokban? Mi a bíróságok és a versenyhatóságok álláspontja a szerző kizárólagos terjesztési joga és a jogkimerülés kérdésében? – Egy gyakorlati szakember válaszai.
A PREDNY SLM, mely az első olyan kelet-közép-európai cég, amelynek sikerült elérnie, hogy egy uniós tagállam versenyhatósága megállapítsa a másodlagos licencek egyenértékűségét a közvetlenül a szoftvergyártóktól vásárolt licencekkel, piacot nyit Magyarországon.
Felmerül a kérdés, hogy vajon hazánkban is ugyanazokat az eljárásokat kell-e végigjárnunk, mint a cég hazájában, Csehországban, hogy megváltoztassuk az emberek gondolkodását a használt szoftverekkel kapcsolatban. Ahol a szoftvereket “hagyományosan” anélkül másolták, hogy túl sokat foglalkoztak volna a licencekkel, egyesek azt gondolhatják, hogy a másodlagos szoftverek eleve illegálisak. Bár a szoftvergyártóknak szimpatikus lehet ez a fajta gondolatmenet, valójában semmi sem állhatna távolabb az igazságtól.
A számítógépes programok gyártói nem szeretik, ha úgy kezelik őket, mint bármely más áru- és szolgáltatásértékesítőt a piacon. Ez azt jelenti, hogy miután először értékesítik szoftvereiket és licencüket az Európai Gazdasági Térség területén, alkalmazásra kerül az úgynevezett jogkimerülés elve. A szellemi tulajdon területén a gyártók a termék első eladása után kimerítik arra vonatkozó jogaikat, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén ellenőrizhessék a termék további átruházását.
Ezért, miután számítógépes programjukat az EGT-ben forgalomba hozták, a szoftvergyártók nem részesülnek a szoftvereknek a szabadpiacon történő későbbi viszonteladásából. Hasonlóan egy autógyártóhoz, amely nem részesedik használt termékeinek további értékesítéséből.
A szoftvergyártók azonban arra hivatkozva, hogy egy szoftver – ellentétben a fizikai termékekkel, például egy autóval – az idő múlásával nem szenved el értékcsökkenést, ellenőrzést akartak gyakorolni a másodlagos piac felett, és néhány tagállamban eljárást kezdeményeztek a másodlagos eladók ellen.
Ilyen jellegű ügyekkel előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Unió Bírósága is foglalkozott, amely két esetben is a másodlagos kereskedők javára döntött.
2012-ben a C-128/11. sz. ügyben (UsedSoft GmbH / Oracle International Corp.) az Európai Bíróság úgy találta, hogy az uniós jogszabályok alapján – függetlenül attól, hogy a szoftver fizikai példányon létezett-e – a jogkimerülés az internetről letöltött másolatokra is vonatkozik (a C-128/11. sz. ügyben született ítélet 72. és 88. bekezdése). Később a C-166/15. sz. ügyben (Aleksandrs Ranks és Jurijs Vasilevičs / Microsoft) a Bíróság helybenhagyta a korábbi ítéletet, és megerősítette, hogy a szoftver korlátlan használati engedéllyel ellátott példányának eredeti megszerzője jogosult e példányt és engedélyét egy későbbi vásárlónak eladni (a C-166/15. sz. ügyben született ítélet 57. bekezdése).
Az Európai Bíróság a jogkimerülés elvét három olyan feltételhez kötötte, amelyek mellett a használt szoftverlicencek átruházása jogszerű:
- Az első licenciavevő a szerzői jog jogosultjának hozzájárulásával vásárolta meg a licenceket, és azok nincsenek időben korlátozva.
- Az első megszerző az EGT valamely államában vásárolta a licenceket.
- Az első licenciavevő gondoskodik arról, hogy a licenceket eltávolítsák, ne használják, és megakadályozza azok további felhasználását.
A kereskedelmi gyakorlat a fenti feltételekhez még két további feltételt csatolt:
- A licenceket mind az eredeti, mind az új vásárló teljes egészében kifizette, nem pedig lízingelte.
- A licenceket nem terhelik harmadik fél jogai.
Bár a németországi bíróságok és versenyhatóságok határozatai tovább erősítették az új és használt szoftverek egyenértékűségét – többek között azzal, hogy kinyilvánították, hogy az új és a “használt” licencek funkcióik és jogaik tekintetében azonosak, és hogy a közbeszerzési eljárásokban nem lehet új licenceket megkövetelni, különben torzulna a verseny -, a PREDNY SLM hazájában, a Cseh Köztársaságban nem volt ilyen hivatalos állásfoglalás.
Ez azt eredményezte, hogy a használt licencek szállítását kizárták a cseh közbeszerzésekből, ezáltal viszonylag magas árszintet tartottak fenn ebben a piaci szegmensben, és kizárták azokat a vállalatokat is, amelyek lényegesen alacsonyabb áron tudták volna ugyanazt a minőségi szolgáltatást nyújtani.
Felismerve ezeket a körülményeket, a Cseh Versenyvédelmi Hatósághoz fordultunk egy olyan konkrét eset kapcsán, amikor a PREDNY SLM-et a használt licencek szállítása miatt zárták ki. Végül is 2021. július 26-án a Hatóság úgy döntött, hogy
az ajánlatkérő indokolatlan versenyakadályokat támasztott, amikor olyan részvételi műszaki feltételeket szabott meg, mely az ajánlati felhívásban kizárólag új szoftvertermékek licencének beszerzését írta elő.
Magyarországon a Gazdasági Versenyhivatal még nem bocsátott ki efféle hivatalos állásfoglalást. Van azonban két olyan közelmúltbéli bírósági döntés, amely irányt mutathat abban, hogy a bírák hogyan közelítik meg a jogkimerülés kérdését a szoftverlicencek esetében.
A Fővárosi Ítélőtábla az 5.Bhar.342/2021/7. számú ügyben 2022. május 27-én hozott ítéletében megerősítette, hogy “az Szjt. rendelkezései szerint, ha a műpéldányt a törvényben meghatározott feltételekkel az EGT-ben első ízben forgalomba hozzák, akkor a terjesztési jog az EGT területén kimerül, tehát nem gyakorolható. [M]egállapítható, hogy a programok terjesztésére akként került sor, hogy a programok eredeti példányai nem kerültek a felhasználó tulajdonába, a jogtulajdonos díjazás megfizetése ellenében a tulajdonában álló műpéldányon nem biztosított időbeli korlátozás nélkül felhasználói jogot, ezért e programok kapcsán fel sem merülhet, hogy a vádlott, mint második vagy további jogszerző, a programokat jogszerűen szerezte volna meg és ekként a többszörözéshez való jog megilletné.”
Bár ez az ítélet csak azzal foglalkozik, hogy adott esetben miért nem lehet a jogkimerülésre hivatkozni, ám a contrario, ha a szoftverek eredeti példányai a felhasználó tulajdonába kerültek volna, és a jogosult díj ellenében időbeli korlátozás nélküli felhasználási jogot biztosított volna, akkor a másodlagos vevő jogszerűen szerezte volna meg a szoftvereket, és joga lett volna a többszörözésre, mivel az eredeti tulajdonos terjesztési joga kimerült volna.
Az Európai Bíróság joggyakorlatával egy korábbi ügy részletesebben is foglalkozott. A Balassagyarmati Törvényszék 2020. július 3-án a 3.B.54/2018/98. sz. ügyben kimondta, hogy “a szerző kizárólagos jogát a terjesztésre a jogkimerülés intézménye [korlátozza]. Eszerint a szoftver gyártójának a terjesztési joga akkor szűnik meg, amikor a szoftvert eladta. Elméletileg bárkinek tovább adható a program.
A használt szoftverek eladásának legalitásához szükséges az, hogy a szoftver eredetét hitelesen igazolni tudja a felhasználó. Az eladást követően az eladott szoftvert el kell távolítani a gépről és meg kell semmisíteni vagy átadni a vevőnek a biztonsági másolatot.
Az Európai Bíróság C-128/2011. számú ítélete szerint, […]
a jogkimerülés alapján a szerző kizárólagos terjesztési joga megszűnik, ha már forgalomba hozta a műpéldányt, a szoftvert. De ezen ítélet szerint ez nem csak a fizikai adathordozón eladott szoftverekre vonatkozik, hanem a letöltésekre is. A letöltött szoftvert szabadon tovább lehet adni, ebbe az átruházásba a szoftvergyártó nem szólhat bele. Az átadás után azonban a másodlagos eladónak a saját számítógépéről a szoftvert törölni kell.”
A fentiek fényében,
ha a szoftver megvásárlása megfelel mindezen feltételeknek, nem létezik olyan logikus indok, amely a használt szoftver átruházását jogellenessé tenné.
Ebből következően álláspontunk szerint tehát Magyarországon is megalapozatlan lenne a másodlagos szoftverlicenceket szállító ajánlattevőket kizárni a közbeszerzési eljárásokból.
A szerző a PREDNY SLM magyarországi képviseletvezetője.
