A hatósági jogalkalmazás során a jegyzők gyakran szembesülnek azzal, hogy sok ingatlanon a kerítés nem akadályozza meg az eb kijutását az utcára, és az ebtartó lezárja a problémát azzal, hogy láncra teszi a kutyát, kevesebb esetben kennelt épít. A jogalkotó viszonylag korán, már a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet (R.) meghozatalakor felismerte, hogy a kutyák szükségleteihez képest kisebb tartási terület kialakítását tilalmazni szükséges.
A jogalkalmazó jegyzők feladata ismerni, ismertetni és betartatni a jogalkotó által meghozott szabályrendszert. Ezt megtehetik a hatóság szigorával, szankciók alkalmazásával, vagy ennek kilátásba helyezésével és megtehetik az állattartók belső motivációjának megváltoztatásával is. Könnyen belátható, hogy a hatóságnak nincs arra kapacitása, hogy ott álljon Damoklész kardjával a kezében minden egyes pillanatban minden egyes állattartó mellett, és tudományos kutatások is kimutatták, de józan ésszel is könnyen belátható, hogy a belső ösztönzők átformálása hatékonyabb megoldást nyújt mindennemű külső szigornál.
Az állattartók szemléletváltásához, a jegyzői döntések ésszerű megindoklásához nyújt ezen cikk olyan tudásanyagot, amellyel a hatóság – miközben jobb kezében továbbra is Damoklész kardját csillogtatja, bal kezében pedig a jogszabálygyűjteményt tartja – észérvekkel tudja az állattartót meggyőzni az optimálisabb kutyatartási körülmények kialakításáról.
A Szerző a Dunavarsányi Közös Önkormányzati Hivatal jogásza, a Magyar Birtokvédelmi Szövetség főtitkár, a Bojtár Jogsegélyszolgálat tanácsadója.
