Az uniós joggal ellentétes, ha az adóhatóság kizárólag azzal az indokkal tagadja meg valamely adóalanytól a héalevonáshoz való jog gyakorlását, hogy az nem tartotta tiszteletben az élelmiszerlánc-biztonságra vonatkozó jogszabályokat – szögezi le a magyar vonatkozású C-512/21. számú Aquila Part Prod Com ügyben hozott ítéletében az Euróai Unió Bírósága.
Egy élelmiszer-nagykereskedelemmel foglalkozó és magyar áfa regisztrációval is rendelkező román vállalkozás a Magyarországon folytatott kereskedelmi tevékenységének végzésére megbízási szerződést kötött egy másik román vállalkozással. E szerződés szerint a megbízó azzal bízta meg a megbízottat, hogy a nevében áruk adásvételére irányuló tevékenységet folytasson.
A megbízó román vállalkozás a nagykereskedelmi tevékenysége körében, a megbízottja útján étolajat szerzett be egy magyar cégtől és azt egy szlovák vállalkozás részére értékesítette tovább. A NAV 2012-ben áfa adónemben adóellenőrzést folytatott a megbízó román vállalkozásnál, majd 2017-ben határozatot hozott, amelyben adókülönbözetet állapított meg, melynek döntő része jogosulatlan igénylésnek, kisebb része adóhiánynak minősült és amely után az adóhatóság adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az adókülönbözet megállapítására az adóellenőrzés során felderített azon körülmény alapján került sor, hogy a megbízó vállalkozás tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az étolajat érintő ügyletekkel áfát érintő, klasszikus körhintacsalásokban vett részt. E megállapításalátámasztására a NAV egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az adózó nem tudta számára bemutatni az étolajjal kapcsolatos minőségi tanúsítványokat, amivel megsértette az élelmiszerbiztonsági jogszabályokat.
A megbízó román vállalkozás a NAV határozatával szemben pert indított a Fővárosi Törvényszéken, amely több kérdést is feltett az Európai Bíróságnak az uniós héairányelv (az áfa uniós jogi megfelelője a héa, azaz a hozzáadottérték-adó) értelmezésével kapcsolatban.
Először is a magyar bíróság arra kíváncsi, hogy összeegyeztethető-e a héairányelvvel az adóhatóság azon gyakorlata, amely annak vizsgálatakor, hogy az érintett vállalkozás tudta-e, vagy tudnia kellett volna, hogy héacsalásban vett részt, a megbízótól elkülönült, önálló jogi személyiséggel rendelkező jogi személy megbízottal jogviszonyban álló természetes személy tudattartalmát minden vizsgálat nélkül automatikusan a megbízó tudattartalmával azonosítja.
Másodszor, a Fővárosi Törvényszék azt szeretné megtudni, hogy megfelel-e a héairányelv előírásainak az, hogy annak ellenőrzésekor, hogy egy adott ügylet héacsaláshoz kapcsolódik-e, az adóhatóság az adózótól olyan körülmények ellenőrzését várja el, amit az adóhatóságnak hatósági jogkörében, vagyis egy gazdasági társaságénál kiterjedtebb és erősebb ellenőrzési eszközök birtokában is közel öt évébe telt feltárnia.
Harmadszor, a magyar bíróság az adóhatóság az élelmiszerlánc-biztonsági rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos eljárásának a héairányelvvel összefüggésben való megítélése kérdésében is iránymutatást vár. Az adóhatóság ugyanis az élelmiszerlánc-biztonsági jogszabályok megsértését anélkül rótta az adózó terhére és tekintette azt az adócsalásban való részvételnek, illetőleg a kellő körültekintés elmulasztásának egyik döntő bizonyítékaként, hogy a szóban forgó jogszabályok megsértésének értékelésébe az élelmiszerlánc-biztonsági szakigazgatási szervet bevonta volna.
Ítéltében a Bíróság emlékeztet arra, hogy amennyiben az adóhatóság meg kívánja tagadni a levonási jog által biztosított előnyt, úgy a jogilag megkövetelt módon bizonyítania kell mind magának a héacsalásnak a fennállását, mind pedig azt, hogy az adóalany elkövette ezen adócsalást, illetve tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának alátámasztására hivatkozott ügylettel az említett adócsalásban vesz részt. Következésképpen, ha a körbeszámlázásos láncolat fennállása adócsalás komoly gyanúját veti fel, nem fogadható el, hogy az adóhatóság valamely körhinta jellegű adócsalás fennállásának bizonyítása érdekében annak megállapítására szorítkozik, hogy a szóban forgó ügylet körbeszámlázásos láncolat részét képezi.
E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy az adóhatóság szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények fennállása esetén megkövetelheti az adóalanytól, hogy fokozottabb körültekintést tanúsítson az arról való meggyőződés érdekében, hogy az általa teljesített ügylettel nem vesz részt adócsalásban. Ugyanakkor az adóhatóság nem kötelezheti az adóalanyt arra, hogy a szállítójára vonatkozó olyan összetett és alapos ellenőrzéseket végezzen, amelyek révén az e hatóságot terhelő ellenőrzési feladatokat ténylegesen az adóalanyra hárítanák át.
A Bíróság ezt követően megerősíti, hogy
a héairányelvvel ellentétes, ha az adóhatóság kizárólag azzal az indokkal tagadja meg valamely adóalanytól a héalevonáshoz való jog gyakorlását, hogy az nem tartotta tiszteletben az élelmiszerlánc-biztonságra vonatkozó nemzeti rendelkezésekből és uniós szabályokból eredő kötelezettségeket.
E kötelezettségek megsértése ugyanakkor más tényezőkkel együtt olyan tényezőnek minősülhet, amelyet az adóhatóság mind valamely héacsalás fennállásának, mind pedig az említett adóalany e csalásban való részvételének megállapítása érdekében még akkor is figyelembe vehet, ha az ilyen jogsértés megállapítására illetékes nemzeti közigazgatási szerv e tekintetben előzetesen nem hozott határozatot.
Végül a Bíróság kimondja, hogy a héairányelvvel nem ellentétes az olyan adójogi gyakorlat, amely annak érdekében, hogy valamely adóalanytól azzal az indokkal tagadják meg a levonási jog által biztosított előnyt, hogy az adócsalásban vett részt, figyelembe veszi azt a körülményt, hogy az adóalany megbízottjának törvényes képviselője tudott az e csalást megvalósító tényállásról.
