Sikerrel képviselte ügyfelét az adóhatósággal szemben az RSM Hungary Zrt. adóképviseleti csapata – mind a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban, mind a Kúria a felülvizsgálati eljárásában az RSM által képviselt Társaság javára billent a mérleg nyelve. Az alábbiakban jogesetünkön keresztül az objektív körülmények áfalevonási jogra gyakorolt hatását és az ezzel kapcsolatos jogértelmezéseket mutatják be.
Ügyletek láncolata – hogyan alakult ki a feltételezett adókijátszás?
A konkrét ügyben az ügyfél egy fővállalkozó céget bízott meg díszletépítési szolgáltatások elvégzésével, amely további cégeket vont be a munkafolyamatba és ezen alvállalkozók személye is mindenki számára nyilvánvaló volt. A munkák szerződésszerűen teljesültek, azonban a fővállalkozó a teljesítést követően az általa kiállított számlák adótartalmát az áfa bevallásában nem szerepeltette, továbbá az ellenértéket a pénzforgalmi bankszámláról felvéve, az alvállalkozók követelésének kiegyenlítése nélkül eltűnt mind a megrendelő, mind az alvállalkozók, mind az adóhatóság látóköréből.
Az állami adóhatóság így a kivitelezőnél adókijátszást állapított meg és azt a megrendelőre rávetítette. A revizorok azt vélelmezték, hogy a megbízó nem járt el kellő gondossággal a szerződő partner kiválasztásakor és a munkák elvégzése során sem.
“Véleményük szerint ügyfelünknek tudnia kellett volna arról, hogy az ügyletek láncolatát jogellenes adóelőny megszerzése érdekében mások hozták létre, illetve vonták be ezen ügyletekbe”
– mondja a megrendelő perbéli képviseletét ellátó RSM szakértője.
Hogyan érvelt az adóhatóság?
Az adóhatóság álláspontja szerint a megrendelő kellő körültekintéssel érzékelhette volna arra, hogy az általa bevont fővállalkozónak nincs szerepe az ügyletekben, melyek közvetlenül a megrendelő és az alvállalkozók között jöttek létre. Döntésének legfontosabb indokaként kifogásolta, hogy a megrendelő a fővállalkozóval közvetlenül nem is kommunikált, a bevont partner egyik alvállalkozójával, mint koordinátorral tartotta a kapcsolatot.
Felrótta azt is, hogy a megrendelő a koordinátortól nem is kért a vállalkozó képviseletére vonatkozó meghatalmazást. Tovább nehezítette a helyzetét az a tény, hogy a fővállalkozó ügyvezetője utólag nem volt hajlandó elismerni a megrendelővel történő szerződés aláírását sem.
Milyen lépéseket tett az RSM Adóképviseleti csoportja?
A fenti érvek ellenére az RSM sikeresen képviselte azt az álláspontot, hogy a megrendelő azzal, hogy kizárólag a partner alvállalkozójával tartotta a kapcsolatot, megfelelt a szerződésben foglalt akaratnak, hiszen a bevont alvállalkozó a projekt koordinálásáért volt felelős.
“Éppen ezért szükségtelen lett volna meghatalmazást bekérni a koordinátortól, hiszen a releváns alvállalkozói szerződés alapján ügyfelünk joggal feltételezhette, hogy jogosultsággal rendelkezik a partner nevében eljárni”
– hangsúlyozza a szakértő.
Habár a hatósági eljárásban sem az elsőfokú, sem a másodfokú adóhatóság nem fogadta el a fenti érvelést, a Törvényszék előtti közigazgatási perben azonban már sikeresen tudta a RSM képviselni a megbízót,
a bíróság ugyanis a jogvitát a Crewprint (C-611/19.) és a Vikingo (EUB C-610/19) döntésekben megfogalmazott elvek mentén bírálta el.
Kiemelt jelentőséggel bírt az a körülmény is az RSM sikerében, hogy egy, az adóhatóság által korábban elutasított bizonyítási cselekményt – egy tanúmeghallgatást- a bíróság elfogadta, és ezáltal lehetőséget kapott a Társaság az ágazat működése speciális jellegének bemutatására.
Ezt követően az ügyben eljáró bíró kimondta, hogy
az adóhatóság által felhozott bizonyítékok nem minősülnek olyan objektív körülményeknek, amelyek megalapoznák a megbízó adókijátszásban való tudatos részvételét, illetve azt, hogy megfelelő körültekintés mellett tudnia kellett volna az adókijátszásról.
Az adóhatóság tovább vitte az ügyet és a Törvényszék jogerős ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriához. A kérelemben az adóhatóság a koordinátor szerepét és képviseleti jogát megalapozó meghatalmazás hiányát sérelmezte leginkább.
“Az adóhatóság álláspontja szerint ügyfelünktől, mint áfa levonási jogot gyakorló adózótól észszerűen elvárható, hogy olyan személyekkel kösse meg az ügyleteit, akik jogosultak a számlakibocsátó képviseletére, illetve az is, hogy tájékozódjon a másik gazdasági szereplő felől, akitől szolgáltatást kíván igénybe venni”
– mondja a megbízó képviselője.
Ezen körülménnyel összefüggésben a Kúria kifejtette, hogy a Törvényszék ítéletében helyesen mutatott rá arra, hogy
a koordinátori szerep alátámasztására elegendő volt a vállalkozási szerződés, így további meghatalmazás bemutatására nem volt szükség.
Ezen túlmenően osztotta a Törvényszék azon álláspontját, hogy az adóhatóság olyan objektív körülményekre (partner áfa bevallásának, az áfa befizetés hiánya) alapította megállapításait, amelyek alapján nem állapítható meg a megbízó részvétele az adókijátszásban.
A fentiekre tekintettel a Kúria fenntartotta hatályában a törvényszéki ítéletet, igazat adva ezzel a mgbízónak.
Az ítélet kiemelt jelentőséggel bír abban a vonatkozásban, hogy az RSM-nek sikerült azt elérnie, hogy
az állami adóhatóság által más eljárásokban objektívnak bemutatott – és a bíróságok által is elfogadott – körülmények, egy adott másik ügy egyedi körülményei alapján megdönthetőek.
“Az ügyletek gyakorlati életben történő megvalósulásával és az egyes ágazatok specifikus jellegének bemutatásával, további bizonyítással az adóhatósági merev hozzáállás és gyakorlat, bizonyos körülmények objektívként történő értékelése táttörhető” – hangsúlyozza az RSM szakértője.
