A vallási jelkép használata öncélú, ha a közügyek megvitatásához semmivel sem járul hozzá. Ilyen esetben nem jelenti a véleménynyilvánítási szabadság aránytalan korlátozását, ha a bíróság a vallási közösség méltóságának védelmét részesíti előnyben a jogvita során – szögezi le az Alkománybíróság IV/1970/2022. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria támadott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítványozó által kiadott politikai napilapban 2020 tavaszán karikatúra jelent meg, amely miatt a felperes, aki a KDNP tagja és római katolikus vallású keresztény keresetet terjesztett elő annak megállapítását kérve, hogy az indítványozó a karikatúra közlésével megsértette a keresztény vallási közösség méltóságának jogát. A bíróság első fokon a keresetet elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó karikatúra tárgya nem a vallás vagy a kereszténység, hanem a Koronavírus-járvány Elleni Védekezésért Felelős Operatív Törzs kommunikációja, maga a rajz pedig a mondanivaló kifejezéséhez felhasznált eszköz; a véleménynyilvánítás célja tehát nem a katolikus közösség megsértése volt.
A felperes fellebbezése nyomán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az alkotmányjogi panaszban támadott másodfokú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az indítványozó megsértette a felperes keresztény vallási közösséghez tartozással összefüggésben érvényesített, emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek meghozatala során a bíróság nem vizsgálta, illetve tévesen értékelte a konkrét ügy körülményeit, így azt, hogy a szóban forgó karikatúra nem egy adott közösség ellen irányult.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az ügyben a bírósági döntések nem kérdőjelezték meg, hogy az indítványozó közlése közéleti közlés. A társadalmi jelentőségű közlés mellett azonban a képi ábrázolás és a kapcsolódó szövegek a vallás gyakorlóival kapcsolatos negatív értékítéletet tartalmaztak. A kettő között a közlés nem teremtett egyértelmű okozati összefüggést, így – a logikai kapcsolat hiányában – a vallásos érzékenységet sértő szövegrész közlése öncélú volt. Az Alkotmánybíróság osztja a Kúria álláspontját, hogy
a vallási jelkép használata öncélú, ha a közügyek megvitatásához semmivel sem járul hozzá. Ilyen esetben nem jelenti a véleménynyilvánítási szabadság aránytalan korlátozását, ha a bíróság a vallási közösség méltóságának védelmét részesíti előnyben a jogvita során.
Az Alkotmánybíróság tehát nem látta megállapíthatónak, hogy az eljáró bíróságok ne vették volna figyelembe az indítványozó véleménynyilvánításhoz való jogát, vagy hogy ne az alkotmánybírósági döntéseknek megfelelően végeztek volna el az alapjogi mérlegelést. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
