Számos esetben lehet iránymutató a fordított áfa alkalmazásával kapcsoltban a Kúria egyik friss döntése. Bajusz Dániel, az EY szakértője egy vadászház felújítása során kialakult esetet mutat be, ahol az adóhivatal és a megrendelő között vita merült fel az áfalevonás jogosságáról. Kiderült, hogy a NAV a hasonló döntések során nem mellőzheti az építésügyi hatóság megkeresését.
A fordított adózás az általános forgalmi adó területén a visszaélések visszaszorítására alkalmazott elszámolási technika. Lényege, hogy nincs adó áthárítás a felek között, a termék beszerzője, vagy szolgáltatás igénybevevője az áfát nem tartalmazó számla után saját maga számítja fel és – ha a feltételei fennállnak – vonja le az áfát a bevallásban. Az egyik terület, ahol fordított áfát kell alkalmazni az ingatlan építés, felújítás akkor, ha az építésügyi szabályok alapján a beruházás engedélyezési, tudomásulvételi vagy egyszerű bejelentési eljáráshoz kötött.
A felperesi gazdasági társaság egy, a saját ügyvezetője tulajdonában álló vadászházat bérelt ki, és használta adóköteles tevékenységéhez, mellyel az adóhatóságnak nem is volt különösebb problémája. Annak felújítása során viszont a felperes egy teraszt alakított ki, valamint egy emeletet toldott hozzá a már meglévő épülethez, azonban az illetékes Építésügyi Hatóság erre, kérelem hiányában, nem adott ki előzetesen építési engedélyt. Utóbb a terasz elbontására kötelezte a beruházót, de egyébként kiadta a fennmaradási engedélyt a felújításra. A felperes mind a 2019., mind a 2020. évben áfa levonási jogot kívánt gyakorolni a kivitelező kft. egyenes adós, azaz áfát tartalmazó számlái alapján állítva, hogy a felújítás nem esik egyik olyan építésügyi eljárás hatálya alá sem, mely a fordított adózást váltja ki.
Az adóhatóság az adózás szempontjából önmagában az újonnan létrejött terasz megépítését ugyan nem tekintette elégségesnek a fordított adózás szabályainak alkalmazásához, viszont kifejezetten az új szint miatti térfogat bővítés okán megállapítást tett.
Az adózó ugyanis nem gyakorolhat áfa levonási jogot olyan egyenes adós számla után, melyet fordított adós ügyletről nem szabályszerűen állítottak ki.
A NAV szerint az építésügyi hatóság a helyszíni szemle időpontjában már a megemelt homlokzatú épületet tekintette meg, így csak a terasz hozzáépítésére volt rálátása, ezért nincs jelentősége annak, hogy fennmaradási engedélyt kapott az épület azzal, hogy csak a teraszt kell elbontani. Széles körű bizonyítása eredményeképpen feltárta, hogy a kivitelező kft. által végzett tevékenység építési hatósági engedély köteles beruházási tevékenység. Az adóhatóság szerint az Építésügyi Hatóság bevonására nem volt köteles, annak tájékoztatása nem kötötte.
Ami tehát érdekes volt ebben az ügyben, hogy az adóhatóság omnipotens módon építésügyi hatóságként is megpróbálta „pozícionálni magát”. Kétségkívül részletes és meggyőző bizonyítást folytatott le, így többek között meghallgatta a kivitelezőket, megnézte az ingatlan történeti előzményeit, az eredeti paramétereket (az 1930-as évekre visszamenően) összevetette a friss értékesítési hirdetési adatokkal. Ennek következményeként úgy gondolta, hogy a kevésbé „alapos” építésügyi hatóság általa hiányosnak és megalapozatlannak tekintett eljárását nem kell figyelembe vennie az adókövetkezmények megállapítása során.
A Kúria azonban úgy döntött, hogy erre nincs lehetősége az adóhatóságnak. A perbeli adóigazgatási eljárás során az építésügyi hatóság saját eljárást folytatott le, majd közölte az eredményt az adóhatósággal, ám ezt követően a NAV nem pontosította kérdéseit, nem kérdezett rá konkrétan arra, hogy a felújítás valamelyik érintett (engedélyezési, tudomásulvételi, bejelentési) eljárás hatálya alá tartozik-e, hanem a bizonyítékok alapján erről döntést hozott. Ezzel szemben a Felperes alappal hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a döntés során nem mellőzhető az építésügyi hatóság megkeresése. Az adótörvény ugyanis e körben olyan szorosan támaszkodik az ágazati szabályozásra, hogy
az érintett hatóság nélkül a témában nem lehet végkövetkeztetésre jutni. Bár az adóeljárástól idegen az ún. szakhatósági modell, kvázi szakértőként az építésügyi hatóság pontos és releváns tájékoztatása nem mellőzhető.
Az adózás egyik alapelve, hogy az adóhatóság kizárólag adózási szempontból az ügyletet annak valós gazdasági tartalma szerint minősítheti úgy, hogy ez egyébként a polgári jogi és egyéb jogviszonyokat nem érinti. Jelen esetben is úgy gondolta a NAV, hogy jogszerűen él ezzel a felhatalmazással. Amikor azonban az adótörvény rendelkezése egy ágazati előírástól függ, akkor már nem a valós tartalom minősítéséről van szó, hanem az ágazati szabály alkalmazásáról, és ha ezzel kapcsolatban határhelyzet alakul ki, akkor az adóhatóság már nem mellőzheti az érintett ágazati szerv, vagy akár szakértő megkeresését. Mint jelen ügyből is látszik, a kettő elválasztása nem mindig egyértelmű.
