A jogbiztonság sérelme akkor állapítható meg, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető – szögezi le az Alkotmánybíróság III/1755/2022. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 33/A. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.
A támadott rendelkezés alapján
a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti az illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el.
Az indítványozó bíróság álláspontja szerint az alkalmazandó rendelkezés nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a három éves időszak csak az alperesként perbe vonható személyek körének meghatározása körében bír-e relevanciával, vagy a vizsgálandó időszakot is kijelöli-e. Az indítványozó kifejtette, hogy figyelembe véve az elévülés büntetőjogi és polgári jogi területen egyaránt érvényesülő jogintézményét, egyértelmű, hogy egy-egy magatartásért adott személy meddig köteles helyt állni, ehhez képest az alkalmazandó jogszabályhely erre vonatkozó egyértelmű rendelkezést nem tartalmaz, ez pedig felveti az Alaptörvény szerinti jogbiztonság sérelmét.
Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy
a jogbiztonság sérelme akkor állapítható meg, ha a szabályban rejlő belső ellentmondás a jogalkalmazás során szükséges értelmezéssel nem kiküszöbölhető.
Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései annyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő. A jelen esetben megállapítható, hogy a támadott rendelkezés, illetve annak a három éves időtartamot előíró szabálya, amit az indítványozó kifogásolt, nem minősül homályos, illetve ellentmondásos normának, aminek alkalmazásához a jogszabály-értelmezés ne lenne elegendő.
A Kúria „A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége” tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoportjának 2017-ben elfogadott és közzétett összefoglalója elfogadottnak tekintette, hogy
a felelősség megállapítása iránti perben vizsgálandó tény az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezésének időpontja, és az ezt követően tanúsított, hitelezői érdekekkel ellentétes vezetői tisztségviselői magatartás.
A vezetői felelősség ezen speciális szabálya csak azon vezetővel szemben érvényesíthető, aki a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben a gazdálkodó szervezet vezetője volt, és ez időszak alatt tanúsította a hitelezői érdekekkel ellentétes magatartást.
Az Alkotmánybíróság a gyakorlata és a vizsgálandó rendelkezés, illetve az ahhoz kapcsolódó bírói joggyakorlat alapján megállapította, hogy az indítványozó által vélt bizonytalanság nem idézi elő a normavilágosság alkotmányos elvének sérelmét, ezért a bírói kezdeményezést elutasította.
