Az osztrák politikai terepet az Osztrák Néppárt (ÖVP) korrupciós botránya alapjaiban rázta meg. A gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó ügyészség (WKStA) több osztrák csúcspolitikus és gazdasági vezető ellen nyomoz. Az elmúlt hetek vezető hírei közé tartozik, hogy Thomas Schmid, a pénzügyminisztérium korábbi munkatársa, illetve az állami vagyonkezelő ügynökség volt elnöke, kész a hatóságokkal együttműködni az úgynevezett „koronatanú” státusz elérése érdekében. Mivel ez a hír még hazánkban is médiafigyelmet generált, ezért jelen cikkben az osztrák büntetőeljárási törvény (StPO) „koronatanúkról” szóló rendelkezéseit vizsgáljuk.
A koronatanúkról szóló szabályozás egy viszonylag újkeletű instrumentum az osztrák jogban. 2011-ben került be átmeneti jelleggel az StPO 209a-209b. §-okba, hogy egy hatékony eszközt adjon a hatóságok kezébe a nehezen felderíthető, konspiratív módon elkövetett bűncselekmények esetében. A rendelkezéseket időközben többször meghosszabbították. Bizonyos versenyjog által tilalmazott tényállások Ausztriában büntetőjogi következményeket is vonnak maguk után. A 209b. § ezzel összefüggésben szabályozza a versenykorlátozó megállapodással kapcsolatosan információt szolgáltató koronatanú helyzetét. Jelen cikk témája a 209a. §. A tényállás elemeinek vizsgálata alapján bemutatom a rendelkezés alkalmazási körét.[1]
Az StPO 209a. § alapján az ügyészség megszüntetheti a nyomozást, amennyiben „egy elkövető az ügyészséggel vagy a bűnügyi rendőrséggel (mint nyomozóhatósággal) önszántából kapcsolatba lép és ún. megbánó beismerést tesz, illetve a saját bűncselekményén túlmenően olyan új információval szolgál, ami az eset felderítéséhez jelentősen hozzájárul”.
A bűncselekménnyel kapcsolatos feltételek
Mind a koronatanú által elkövetett, mind a felderíteni kívánt bűncselekménnyel kapcsolatban támaszt feltételeket a törvény. A koronatanú által elkövetett bármilyen bűncselekmény esetén nem, kizárólag „bizonyos súlyosabb, a törvény által említett” bűncselekmények tekintetében biztosítanak erre lehetőséget.[2] Annak a tényállásnak, amit a koronatanú felderíteni kíván, szintén az StPO 209a. § (1) bekezdés 1-3. pontok taxatív felsorolásából kell kikerülnie.[3]
A megbánó beismerés
A megbánó beismerés intézménye az osztrák büntető anyagi jog számára nem ismeretlen. A büntetőtörvénykönyv (StGB) 34. § 17. pontja szerint a megbánó beismerést enyhítő körülményként szükséges figyelembe venni. Az StPO 209a. § utal erre a törvényi tényállásra. Ugyan az StGB 34. § 17. pontja nem szolgál legáldefinícióval a pontos tartalommal kapcsolatban, ám az utaló szabályra tekintettel alkalmazható a 34. §-sal kapcsolatos bírói gyakorlat. Ez alapján a megbánó beismerés magában foglalja egyrészt a vádban foglalt bűncselekmény elkövetésének a beismerését, valamint tette elítélését.[4]
Új tények és bizonyítékok ismertetése
A hatóság számára átadott információnak a törvényi taxációban foglalt bűncselekményekre, vagy egy bűnszervezetben vezető szerepet betöltő személy felderítésére kell irányulnia. Az információnak a bűnüldöző hatóságok számára újnak és jelentősnek kell lennie, illetve a koronatanú saját bűncselekményén túl kell mutatnia. Nem feltétel azonban, hogy a koronatanú is részt vett abban a bűncselekményben, amelynek a felderítéséhez információval szolgál.[5]
Önkéntesen történő kapcsolatfelvétel a hatóságokkal, és az időbeliség
A koronatanúnak a saját akaratából kell felvennie a kapcsolatot a hatóságokkal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ez addig a pillanatig lehetséges, amíg nem hallgatták ki gyanúsítottként, vagy nem alkalmaztak ellene kényszerintézkedést. A folyamatban lévő nyomozás általi pszichológiai nyomás tehát nem kizáró tényező a koronatanú-státusz megszerzésében.[6]
Speciális prevenciós klauzula
Az ügyészség a koronatanúi státuszra vonatkozó kérelemről való döntés körében mérlegeli, hogy felmerül-e a kérelmező esetében speciális prevenciós indokoltság, amely kizárja a koronatanúi státuszt. A mérlegelés során a generális prevenciós szempontokat nem lehet figyelembe venni.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy a védő, aki taktikai megfontolásból a koronatanúi státusz célbavételét javasolja ügyfelének, Szküllák és Kharübdiszek között egyensúlyoz: egyrészt – tekintettel az információ új jellegére – idő- és lépéskényszerben van, másrészt a „jutalom” nem automatikus, és nincsen rá garancia, ami jelentős bizonytalansággal jár.
________________________________________________________________________________
[1] Handbuch zur Kronezeugeregelung, Bundesministerium für Justiz 3. oldal.
[2] Schroll in Fuchs/Ratz, WK StPO § 209a Rz 7 (Stand: 1.6.2016, rdb.at); Leitner/Ulrich in Schmölzer/Mühlbacher, StPO Strafprozessordnung: Kommentar (2013) § 209a 17.
[3] Handbuch zur Kronezeugeregelung, Bundesministerium für Justiz 4. oldal.
[4] Kunst, Wiener Kommentar zum Strafgesetzbuch, Randziffer 47 zu § 34 StGB.
[5] EBRV 1300 BlgNR 25. GP, 11.
[6] Handbuch zur Kronezeugeregelung, Bundesministerium für Justiz 7. oldal.
