Kapcsolattartási jog gyakorlása szempontjából egyes igazolványok (pl. személyazonosító okmány és TAJ-kártya) átadásának hiánya minden esetben akadálya az elvitel jogával rendelkező szülő alkotmányos jogai gyakorlásának, míg más igazolványok (pl. útlevél) esetében ezek átadására nem minden esetben, hanem a körülményektől függően lehet szükség – szögezi le ismételten az Alkotmánybíróság IV/188/2022. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Budapest Környéki Törvényszék, az Érdi Járásbíróság, valamint a Fővárosi Törvényszék támadott végzéseit.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a gyermekétől különélő szülő, kapcsolattartási jogát bíróság szabályozta. A volt házastárs a kapcsolattartásokra a gyermek okmányait az indítványozó többszöri kérésére sem adta át, amelyet azzal indokolt, hogy félt, hogy az indítványozó külföldre vinné gyermeküket.
Az indítványozó kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította. A bíróság megállapította, hogy a kapcsolattartást szabályozó határozatban nem szerepelt a gyermek személyes okmányai átadásának kötelezettsége, ezért az nem lehetett a végrehajtás tárgya.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok nem ismerték fel az ügy alapjogi relevanciáját, nem tárták fel az érintett alapvető jogok tartalmát, és bár felismerték a volt házastárs jogszabályszegését, annak következményeit nem vonták le, így Alaptörvénybe ütköző módon zárták ki a végrehajtás elrendelését.
Az Alkotmánybíróság a 3351/2022. (VII. 25.) AB határozatban már kifejtette, hogy
egyes igazolványok (például: személyazonosító okmány és TAJ-kártya) átadásának hiánya minden esetben akadálya az elvitel jogával rendelkező szülő alkotmányos jogai gyakorlásának, míg más igazolványok (például az útlevél) esetében ezek átadására nem minden esetben, hanem a körülményektől függően lehet szükség.
Az említett alkotmánybírósági határozat alapjául szolgáló és a jelenleg vizsgált két ügy alapvető hasonlóságára tekintettel az Alkotmánybíróság nem látott rá módot vagy indokot, hogy az előbbiben foglaltaktól eltérjen. Különösen, mert a rendelkezésre álló bírósági iratok szerint jelen ügyben a felek egyezsége kifejezetten számolt is azzal, hogy a különélő szülő a kapcsolattartások alatt esetleg külföldre utazik a gyermekkel.
Az Alkotmánybíróság ezért a támadott döntések megsemmisítéséről döntött.
