A mennyiben a jogalap nélkül felszámított héának a szolgáltatásnyújtó általi visszatérítése annak fizetésképtelensége miatt lehetetlenné válik, a szolgáltatás igénybe vevője közvetlenül az adóhatóságtól kérheti az adó visszatérítését – erősíti meg az Európai Unió Bírósága C-397/21. számú, Humda ügyben hozott ítéletében.
A Carpathia Nemzeti Gazdaságfejlesztési Innovációs Kft., mint szolgáltatás igénybe vevője, a „2015. évi Milánói Világkiállítás magyar pavilonjának megvalósítása” elnevezésű projekt építési beruházáshoz a kivitelezési feladatok elvégzése keretében igénybe vette egy másik vállalkozás (a szolgáltatásnyújtó) tevékenységét.
A szolgáltatásnyújtó a szolgáltatás igénybe vevője részére folytatott tevékenység eredményeképpen 9 számlát bocsátott ki, amelyeket a szolgáltatás igénybe vevője kiegyenlített és a számlák utáni áfát a szolgáltatásnyújtó a költségvetés részére megfizette. Az ügylet tekintetében a NAV később megállapította, hogy mivel a teljesités helye Milánó volt, ezért az áfa törvény hatálya nem terjed ki rá és a szóban forgó számlákat a szolgáltatásnyújtónak áfa összeg nélkül kellett volna kiállítania.
A NAV azonban a szolgáltatás igénybe vevője jogutódjának, a Humdának, a tévesen befizetett áfa összegének visszatérítésére irányuló kérelmét elutasította annak ellenére, hogy e jogutódnak a szolgáltatásnyújtó fizetésképtelensége miatt ez utóbbitól már nincs tényleges lehetősége visszaszerezni a kérdéses összeget.
A Humda és a NAV közötti jogvitában eljáró Fővárosi Törvényszék lényegében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a héairányelv (2006/112/EK. – az áfa uniós jogi megfelelője a héa, azaz a hozzáadottérték-adó) értelmében a szolgáltatás igénybe vevője jogutódjának a jelen ügy körülményei között lehetősége van-e arra, hogy közvetlenül az adóhatóságtól kérje a tévesen befizetett adó visszatérítését.
A magyar bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy amennyiben a szolgáltatás igénybe vevőjének jogutódja jogosult az adóhatóságnál közvetlen visszatérítési kérelem előterjesztésére, úgy a visszatérítés során az adóhatóság köteles-e késedelmi kamat fizetésére.
Ítéletében a Bíróság emlékeztet azon ítélkezési gyakorlatára (lásd különösen a 2007. március 15‑i Reemtsma Cigarettenfabriken ítéletet, C‑35/05.), amely szerint az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében egyrészről a szolgáltatás nyújtója, aki a héát tévedésből megfizette az adóhatóságnak, kérheti annak visszatérítését, másrészről e szolgáltatás igénybe vevője polgári jogi keresetet indíthat e szolgáltatásnyújtóval szemben a jogalap nélkül megfizetett összeg megtérítése iránt, tiszteletben tartja a héasemlegesség[1] és a tényleges érvényesülés[2] elvét. Amennyiben azonban a héa visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik, így többek között a szolgáltatásnyújtó fizetésképtelensége esetén,
a héasemlegesség és a tényleges érvényesülés elve megkövetelik, hogy a tagállamok olyan eszközöket vezessenek be, amelyek lehetővé teszik, hogy a szolgáltatás igénybe vevője, különösen a visszatérítés iránti kérelmének közvetlenül az adóhatósághoz történő benyújtásával, visszaigényelhesse a jogalap nélkül felszámított és megfizetett adót.
Márpedig a Bíróság szerint az említett ítélkezési gyakorlat átültethető a jelen ügy tárgyát képező helyzetre. A mostani ügyben érintett szolgáltatásnyújtás ugyanis olyan ingatlanra vonatkozott, amely nem abban a tagállamban található, mint amelyben a héa tévesen megfizetésre került, hasonlóképpen a szóban forgó ítélkezési gyakorlat kiindulópontját képező helyzethez, amelyben a szolgáltatásnyújtások az érintett tagállamban szintén nem voltak héakötelesek, mivel azokat egy másik tagállamban nyújtották. Egyébiránt nincs arra utaló jel, hogy a jelen ügyben visszaélés vagy csalás történt volna, mivel mind a szolgáltatásnyújtó, mind pedig a szolgáltatás igénybe vevője jóhiszeműen járt el. Ebből az következik, hogy a mostani ügyben sem áll fenn az adóbevétel‑kiesés veszélye, miközben a szolgáltatás igénybe vevője számára lehetetlen vagy rendkívül nehéz a jogalap nélkül megfizetett héának a szolgáltatásnyújtótól való visszakövetelése, mivel az időközben felszámolási eljárás alá került.
A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy
a héasemlegesség elve megköveteli, hogy a héakülönbözet észszerű időn túl történő visszatérítése folytán keletkezett pénzügyi veszteségeket késedelmi kamatok fizetése egyenlítse ki.
Márpedig a jelen ügyben a szolgáltatásnyújtást igénybe vevő adóalany, akinek a részéről jogalap nélkül felszámított héa megfizetésére került sor, az említett héa visszatérítéséig vagyoni kárt szenved azáltal, hogy nem áll rendelkezésére az ezen adó összegének megfelelő összeg. Ilyen körülmények között,
amennyiben az adóhatóság nem téríti vissza észszerű határidőn belül a jogalap nélkül megfizetett héát, miután ezen adóalany erre irányuló kérelmet terjesztett elé, amely azon alapul, hogy a szolgáltatás nyújtójának jogalap nélkül megfizetett összeg visszakövetelése lehetetlen vagy rendkívül nehéz, az az adósemlegesség elvének megsértéséhez vezet.
Az esetlegesen fizetendő kamatok meghatározását illetően a Bíróság kimondja, hogy az e tekintetben alkalmazandó részletes szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartoznak, amelynek kereteit az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve határozza meg, azzal a feltétellel, hogy a kamatok számítására vonatkozó nemzeti szabályok nem foszthatják meg az adóalanyt az érintett összeg késedelmes visszatérítése által okozott veszteségek megfelelő megtérítésétől.
________________________________________________________________________________
[1] A héasemlegesség elvének értelmében az uniós szabályozás által bevezetett közös héarendszer valamennyi gazdasági tevékenység adóterhét illetően semleges, azaz az adóalanyokat teljes egészében mentesíti valamennyi gazdasági tevékenység keretében fizetendő vagy megfizetett adó terhe alól.
[2] A tényleges érvényesülés elve szerint a nemzeti eljárási szabályok nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását.
[3] Az egyenértékűség elve a nemzeti, illetve az uniós jogon alapuló hasonló helyzetek egyenértékű kezelését írja elő.
