Az az adómérték, amely évente a vagyon értékének 60-70%-át teszi ki, aránytalan és konfiskáló jellegű, a tulajdonhoz való jogot úgy korlátozza súlyosan, hogy nélkülözi a közteherviselési kötelezettségben foglalt legitimációt – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/3503/2021. számú, jogszabályi rendelkezést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette Tata Város Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 14/2014. (VI. 2.) önkormányzati rendelete 2. §-át, és megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben nem alkalmazható.
Az indítványban kifejtettek szerint az indítványozó, pályázat útján külterületi, kereskedelmi szolgáltató övezet besorolású ingatlant vásárolt. Az önkormányzat egy 2012-es rendelet-módosítással a tételes telekadó összegét 110 Ft/m2-re emelte, amely alapján a jegyző olyan mértékű telekadót vetett ki az ingatlan után, amelynek éves összege meghaladta az ingatlan vásárláskori forgalmi értékét. A másodfokon eljáró kormányhivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indítványozó keresetet nyújtott be a másodfokú határozattal szemben.
A megismételt eljárásban a panaszban is sérelmezett ítéletével a Győri Törvényszék a jogerős hatósági határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően megváltoztatta, a 2014. évi telekadó fizetési kötelezettséget mellőzte, míg a 2015. évre vonatkozóan a telek vásárláskori forgalmi értékét meghaladó adót állapított meg, egyúttal megállapította, hogy a 2015. és ezt követő évre megállapított telekadó mértéke nem konfiskáló jellegű.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsa döntése alapján meghozott ítélettel kiszabott adófizetési kötelezettség nem felel meg a teherbíró képességhez kötöttség elvének és az arányosság követelményének. Álláspontja szerint
az az adómérték, amely évente a vagyon értékének 60-70%-át kiteszi, súlyosan aránytalan és konfiskáló jellegű, ezért alaptörvény-ellenes, mert kevesebb mint másfél év alatt felemészti az adótárgyat.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozó ügyében az elvonás szintje határesetet egyik adóévben sem képzett,
egyértelműen túlterjeszkedett az arányos közteherviselésből fakadó telekadó-fizetési kötelezettségen, azaz súlyosan aránytalan volt.
Az önkormányzat által előadott szempontok az alkotmányossági szempontú mérlegelésbe nem voltak bevonhatók az ügyben.
Az adómérték tehát valóban konfiskáló volt; az indítványozó tulajdonhoz való jogát úgy korlátozta súlyosan, hogy nélkülözte közteherviselési kötelezettségben foglalt legitimációt.
Az Alkotmánybíróság tanácsa ezért a sérelmezett rendelkezést megsemmisítette, továbbá az indítványozó ügyében elrendelte az alkalmazási tilalmát.
