Az óvodai foglalkozáson való részvétel alóli felmentés mindig csak az adott óvodai nevelési évre szólhat. A felmentésre vonatkozó kérelem annak az évnek az április 15. napjáig, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, akár első alkalommal, akár ismételten is előterjeszthető – szögezi le az Alkotmánybíróság III/1423/2022. számú, alkotmányos követelményt megállapító határozatában.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 8. § (2) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseiből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az óvodai foglalkozáson való részvétel alóli felmentés mindig csak az adott óvodai nevelési évre szólhat. A felmentésre vonatkozó kérelem annak az évnek az április 15. napjáig, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, első alkalommal vagy (korábbi felmentési kérelem esetén) ismételten is előterjeszthető; a felmentésre vonatkozó kérelem nem utasítható el érdemi vizsgálat nélkül, formai okból akkor, ha a szülő a felmentési kérelmét első alkalommal csak annak az évnek az április 15. napjáig terjeszti elő, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti.
Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban a felperes négy éves gyermeke felmentését kérte az óvodai foglalkozásokon való részvétel alól arra hivatkozva, hogy a gyermek beilleszkedése nem történt meg. A kormányhivatal a felperes kérelmét a támadott rendelkezés alapján visszautasította.
A sérelmezett rendelkezés szerint abban a nevelési évben, amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti, kizárólag „újabb kérelem” benyújtása esetén vizsgálható érdemben a felmentés lehetősége.
A felperes ugyanakkor első alkalommal kérte gyermeke óvodai nevelés alóli felmentését, ezért a kérelem érdemi elbírálásának objektív feltétele hiányzott.
Az indítványozó bíró szerint az olyan intézkedés, amely alkotmányos indok nélkül zárja ki az iskolai felkészítő évet megelőző évekre a felmentés lehetőségét, sérti a szülő neveléshez való jogát, és nem biztosítja a gyermek érdekének megfelelő nevelést.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a támadott rendelkezés puszta nyelvtani értelmezése valóban lehetségessé teszi az oly módon történő értelmezést, amely a gyermek legjobb érdekével, és ezáltal végső soron az Alaptörvénnyel ellentétes értelmezésre vezet. Jelen esetben az Alaptörvénnyel összhangban álló, teleologikus értelmezéssel megállapítható jogalkotói cél nem tekinthető minden kétséget kizáróan felismerhetőnek, hiszen azt sem az alapügy alpereseként eljáró kormányhivatal, sem pedig maga az indítványozó sem ismerte fel. Az Alkotmánybíróság teljes ülése ezért alkotmányos követelményt fogalmazott meg a támadott rendelkezés kapcsán, amelynek lényege, hogy
a felmentésre vonatkozó kérelem annak az évnek az április 15. napjáig, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, akár első alkalommal, akár ismételten is előterjeszthető.
