A szerződő fél megválasztásának szabadságára nem lehet hivatkozni a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés igazolására – szögezi le indítványában Tamara Ćapeta főtanácsnok az Európai Unió Bírósága eltt folyamatban lévő a C-356/21. számú ügyben.
Egy önálló vállalkozó egymást követő rövid távú szerződések alapján hét éven át nyújtott szerkesztői szolgáltatásokat egy lengyel közszolgálati televíziós csatornának. 2017 decemberében az élettársával karácsonyi klipet tettek közzé a Youtube-on, amelynek célja az azonos nemű párokkal szembeni tolerancia népszerűsítése volt.
Röviddel a videó közzététele után a televíziós csatorna közölte az önálló vállalkozóval, hogy a fennálló szerződése megszűnt, és nem kötnek vele új szerződést.
Mivel feltételezte, hogy a televíziós csatorna a szexuális irányultsága miatt hozta meg ezeket a döntéseket, az önálló vállalkozó kártérítési keresetet nyújtott be a varsói kerületi bírósághoz. A lengyel bíróság lényegében azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló keretirányelv (A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i, 2000/78/EK tanácsi irányelv) alkalmazható-e az ilyen esetre, és ebből következően azzal ellentétes-e az a lengyel jogszabály, amely lehetővé teszi az önálló vállalkozóval való szerződéskötés megtagadását e személy szexuális irányultsága miatt.
Indítványában Tamara Ćapeta főtanácsnok azon az állásponton van, hogy az irányelv hatálya kiterjed arra az esetre, amikor az önálló vállalkozóval való szerződéskötést a szexuális irányultsága miatt tagadják meg. Azt is kifejti, hogy
a szerződő fél megválasztásának szabadságára nem lehet eredményesen hivatkozni a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés igazolására.
Először is, az irányelv kifejezetten utal mind a munkavállaláshoz, mind az önálló vállalkozáshoz való hozzájutás feltételeire. A főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a „foglalkoztatás és a munkavégzés” területére kiterjedő irányelv célja, hogy a polgárok számára lehetővé tegye képességeik kibontakoztatását és a megélhetésük munkájuk révén történő biztosítását.
Az irányelv alkalmazása szempontjából az a fontos, hogy a személy személyesen végez munkát, függetlenül attól, hogy azt milyen jogi formában teszi.
Ezért a főtanácsnok úgy véli, hogy az „önálló vállalkozás” fogalma nem zárja ki az áruk és szolgáltatások nyújtását, ha a szolgáltató személyesen végez munkát a megélhetése érdekében.
Másodszor, a főtanácsnok úgy véli, hogy „az önálló vállalkozáshoz való hozzájutás feltételei” olyan körülményekre vagy tényekre vonatkoznak, amelyeket feltétlenül meg kell állapítani ahhoz, hogy valamely személy egy adott munkát önálló vállalkozóként megkaphasson. E tekintetben a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy ha az önálló vállalkozó szolgáltatásainak potenciális igénybe vevője a munkához való hozzájutást attól teszi függővé, hogy ez a személy ne legyen homoszexuális, az ilyen szexuális irányultságú személy nem kaphatja meg az adott munkát.
Következésképpen az „önálló vállalkozáshoz […] való hozzájutás feltételei” kifejezés hatálya alá tartozik a vállalkozási szerződés önálló vállalkozóval való megkötésének e személy szexuális irányultsága miatti megtagadása.
A főtanácsnok továbbá rámutat, hogy a jelen ügy körülményei között nemcsak az irányelv azon rendelkezése alkalmazandó, amely az érintett önálló vállalkozó „önálló vállalkozáshoz […] való hozzájutásának feltételeire” vonatkozik, hanem az a rendelkezés is, amely a szerződéses jogviszonyának szexuális irányultsága miatti megszüntetésére vonatkozik.
Harmadszor, a főtanácsnok úgy véli, hogy
az irányelvvel ellentétes az olyan lengyel jogszabály, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy a szerződő fél kiválasztása során figyelembe vegyék a szexuális irányultságot.
Mivel ez a jogszabály nem szükséges mások szabadságának védelméhez egy demokratikus társadalomban, az nem tartozik az említett irányelv alóli lehetséges kivételek közé.
A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy
a szerződő fél megválasztásának szabadsága jogszerűen korlátozható a demokratikus társadalom egyéb fontos értékeinek – például a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – védelme érdekében.
Az irányelv kifejezetten biztosítja ezt az értéket, anélkül hogy érintené a szerződő fél megválasztása szabadságának lényeges tartalmát. A gazdasági szereplőknek ugyanis továbbra is lehetőségük van arra, hogy a szóban forgó munka szempontjából releváns okok alapján válasszák ki a munkára legalkalmasabb személyt.
Az irányelv eleget tesz az arányosság követelményének is, mivel megfelelő és szükséges a céljának eléréséhez, vagyis ahhoz, hogy a társadalom mentes legyen a foglalkoztatás és munkavégzés területén a tiltott ok alapján történő hátrányos megkülönböztetéstől.
Tekintettel arra, hogy a szerződési szabadságot az irányelv nem korlátozza aránytalanul, a főtanácsnok megállapítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak mellőznie kell a szóban forgó lengyel jogszabály alkalmazását, mivel az kizárja az irányelv által biztosított, a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmához való jog érvényesülését.
