Annak a kereskedőnek, aki vagy amely az Amazonhoz hasonló weboldalakon kínál olyan terméket, amelyet nem maga állított elő, tájékoztatnia kell a fogyasztót a gyártói jótállásról, amennyiben azt ajánlatának központi vagy döntő elemévé teszi – szögezi le C-179/21. számú ügyben hozott ítéletében az Európai Unió Bírósága.
Az absoluts -bikes and more- GmbH & Co. KG (a továbbiakban: absoluts) az Amazon online kereskedelmi platformon egy svájci gyártó egyik termékét kínálta értékesítésre. Az Amazon ezen ajánlatot bemutató oldala nem tartalmazott semmilyen, az absoluts vagy harmadik személy által nyújtott jótállásra vonatkozó információt, ám a „További műszaki információk” címszó alatt megjelent egy link, amelyre kattintva a felhasználó egy információs lapra jutott, amelyet a gyártó írt és szerkesztett.
Az absoluts egyik versenytársa úgy vélte, hogy az absuluts nem szolgáltatott elegendő információt a gyártó által nyújtott jótállásról, ezért a tisztességtelen versenyre vonatkozó német szabályozás alapján keresetet indított az absoluts arra történő kötelezése iránt, hogy az szüntesse meg az ilyen ajánlatokat. Az ügy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) elé került, és e bíróság számára kétséges volt, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv (2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv) alapján az absoluts helyzetében lévő kereskedő köteles-e tájékoztatni a fogyasztót a gyártó által nyújtott jótállásról. E bíróságban e kötelezettség hatályával és keletkezési feltételeivel kapcsolatban is kérdés vetődött fel.
Ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy
a fogyasztók jogairól szóló irányelv alapján a kereskedő köteles a szerződéskötés előtt tájékoztatni a fogyasztót a gyártói garanciáról, ha a fogyasztónak – avégett, hogy eldönthesse, köt-e szerződést a kereskedővel – jogos érdeke fűződik e tájékoztatás megismeréséhez.
A Bíróság azt is kimondja, hogy
e tájékoztatás magában foglalja az ilyen jótállás alkalmazási és teljesítési feltételeire vonatkozó összes olyan információt, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára e döntés meghozatalát.
A Bíróság álláspontja
Először arról a kérdésről szólva, hogy a kereskedő köteles-e tájékoztatni a fogyasztót a gyártói garancia meglétéről (a fogyasztók jogairól szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének m) pontja), a Bíróság kimondja:
ha a szerződéses jogviszony fő tárgya a kereskedőtől különböző személy által gyártott áru, e tájékoztatási kötelezettségnek az ezen árura vonatkozó valamennyi lényeges információra ki kell terjednie, annak érdekében, hogy a fogyasztó eldönthesse, kíván-e szerződést kötni a kereskedővel.
A Bíróság álláspontja szerint az ilyen információk az áru „lényeges tulajdonságain” kívül (e kötelezettséget a fogyasztók jogairól szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja írja elő) főszabály szerint magukban foglalják az áruhoz szervesen kapcsolódó valamennyi garanciát, és azoknak a gyártó által nyújtott jótállás is a részét képezi. Azonban, bár igaz, hogy a gyártói jótállásra vonatkozó tájékoztatásnak a fogyasztóval való közlése e fogyasztó védelmének magas szintjét biztosítja, az ilyen információk szolgáltatására vonatkozó feltétlen, minden körülmények között fennálló kötelezettség aránytalannak tűnik. Az ilyen feltétlen kötelezettség ugyanis arra kényszerítené a kereskedőket, hogy jelentős mennyiségű munkát végezzenek az ilyen jótállásra vonatkozó információk összegyűjtése és naprakészen tartása érdekében, holott e kereskedők nem szükségszerűen állnak közvetlen szerződéses kapcsolatban a gyártókkal, és a gyártói jótállás kérdése főszabály szerint nem tartozik azon szerződés hatálya alá, amelyet a fogyasztóval kívánnak kötni.
Ezért a fogyasztóvédelem magas szintje és a vállalkozások versenyképessége közötti, a 2011/83 irányelv (4) preambulumbekezdésében említett
megfelelő egyensúly keretében a kereskedő a fogyasztónak csak akkor köteles a szerződéskötés előtt tájékoztatást nyújtani a gyártói jótállásról, ha a fogyasztónak – avégett, hogy eldönthesse, köt-e szerződést a kereskedővel – jogos érdeke fűződik e tájékoztatás megismeréséhez.
A kereskedő e kötelezettsége tehát nem e jótállás meglétének puszta tényéből, hanem a fogyasztó ilyen jogos érdekének fennállásából ered. E tekintetben
el kell ismerni ezen érdek fennállását, ha a kereskedő a gyártó által nyújtott jótállást ajánlatának központi vagy döntő elemévé teszi, így különösen ha a kereskedő a gyártói jótállás meglétét eladási érvként használja, hogy ezáltal javítsa ajánlatának a versenytársai ajánlataival szembeni versenyképességét és vonzerejét.
Annak megállapítása érdekében, hogy a gyártói jótállás a kereskedő ajánlatának központi vagy meghatározó elemét képezi-e, figyelembe kell venni az érintett árura vonatkozó ajánlat tartalmát és általános felépítését, a gyártói jótállásra való hivatkozásnak az értékesítés vagy a reklámozás szempontjából meglévő jelentőségét, e hivatkozásnak az ajánlatban elfoglalt helyét, azon tévedés vagy félreértés kockázatát, amelyet e hivatkozás a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztóban az általa gyakorolható különböző jótállási jogok vagy a jótállás kötelezettjének tényleges kiléte tekintetében kiválthat, az ajánlatban az áruhoz kapcsolódó egyéb garanciákra vonatkozó magyarázatok meglétét vagy hiányát, valamint bármely más olyan tényezőt, amely alkalmas a fogyasztó védelme objektív szükségességének megalapozására.
Másodszor arról a kérdésről szólva, hogy mely információkat kell a gyártói jótállás „feltételei[vel]” (ez a fogalom a fogyasztói jogokról szóló irányelv 6. cikke (1) bekezdésének m) pontjában szerepel) kapcsolatban a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, a Bíróság megállapítja: a kereskedő– avégett, hogy megfeleljen a fogyasztó ahhoz fűződő jogos érdekének, hogy a gyártói garanciáról megkapja azt a tájékoztatást, amely alapján eldöntheti, köt-e szerződést a kereskedővel – köteles a fogyasztó rendelkezésére bocsátani az érintett jótállás alkalmazási és teljesítési feltételeire vonatkozó valamennyi információt. E fogalom a fogyasztási cikkek adásvételéről és a kapcsolódó jótállásról szóló irányelv (1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv) 6. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett elemeken – a jótállás időtartamán és területi hatályán – kívül magában foglalhatja a javítás helyét, a jótállás esetleges korlátozásait, valamint a körülményektől függően a jótállásra kötelezett nevét és címét is.
