Kizárható-e a mulasztás eredményeként bekövetkező környezetszennyezésért való felelősség? – Az Ab kúriai döntést semmisített meg!

A Kúria döntésében azáltal, hogy kizárta a mulasztás eredményeként bekövetkező környezetszennyezésért való felelősség lehetőségét, nem csupán contra legem értelmezte a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, hanem az egészséges környezethez való jog lényegi tartalmát üresítette ki – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/816/2021. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában. 

Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria mint felülvizsgálati bíróság támadott ítéletét, a Fővárosi Ítélőtábla támadott részítéletét, valamint a Fővárosi Törvényszék támadott rész- és közbenső ítéleteit.

Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók egy ingatlanadásvételi-szerződéstől elálltak, és keresetben kérték káruk megállapítását az alperesekkel szemben, hivatkozással arra, hogy az általuk vásárolt társasházi lakások környezeti szennyezettsége, és az ott bekövetkezett robbanások miatt a lakások használhatatlanok. Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével a keresetüket elutasította. A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság döntését részben és akként változtatta meg, hogy a döntésben felsorolt alperesekkel szemben előterjesztett kártérítési kereset tekintetében a keresetet elutasító, valamint kárfelelősség megállapító rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újratárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A Kúria ítélete a jogerős részítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.

Az indítványozók álláspontja szerint a környezetvédelemhez és az egészséges környezethez való jog érvényesüléséhez az igazságszolgáltatás azzal járul hozzá, ha a környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban értelmezve alkalmazza.

Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy míg a jogalkotónak megvan az a lehetősége, hogy új jogi szabályozás elfogadásával folyamatosan előmozdítsa a környezet és természet védelmét, addig a jogalkalmazónak a fennálló jogszabályi környezet keretein belül kell érvényesítenie a visszalépés tilalmát, részben a hatályos jogi szabályozás betartásával és betartatásával, részben a többféle döntést lehetővé tevő szabályozás esetén a környezeti és természeti szempontok megfelelő figyelembevételével.

Az egészséges környezethez való jog egyszerre jeleníti meg az alanyi alapjogot (melynek alanya mindenki) és az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségét.

Az államnak éppen ezért különös gondossággal kell eljárnia a környezet védelmére vonatkozó szabályozás megalkotása, betartása és betartatása során, melyet az egyének az állammal szemben számon is kérhetnek.

Azáltal továbbá, hogy a Kúria döntésében oly módon értelmezte a környezetszennyezésért való felelősséget megalapozó szabályokat, hogy kizárta a mulasztás eredményeként bekövetkező környezetszennyezésért való felelősség lehetőségét, nem csupán contra legem értelmezte a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, hanem az egészséges környezethez való jog lényegi tartalmát üresítette ki.

Az Alkotmánybíróság így a támadott döntéseket megsemmisítette.