Az Alaptörvény II. cikke nem alapozza meg az egyén alapjogát az állam által nyújtott meghatározott egészségügyi ellátásra vonatkozó törvényi szabályozásra – szögezi le az Alkotmánybíróság II/2115/2020. számú, jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról szóló határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 46. § (2) bekezdése, valamint a Magyarország területén tartózkodó, egészségügyi szolgáltatásra a társadalombiztosítás keretében nem jogosult személyek egészségügyi ellátásának, valamint az egészségügyi szolgáltatás biztosítására kötött megállapodás egyes szabályairól szóló 28/2020. (VIII. 19.) EMMI rendelet 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az országgyűlési képviselők egynegyede utólagos normakontroll indítványt terjesztett elő, a törvény és a kormányrendelet hivatkozott rendelkezései megsemmisítését kérve. A sérelmezett rendelkezések alapján az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre kötelezett személy TAJ számát a fizetési kötelezettsége nem teljesítése esetén, ha az ebből keletkező hátralék meghaladja a járulék havi összegének hatszorosát a biztosítási szerv érvényteleníti, és az elmaradt járulék utólagos befizetése sem eredményezi a TAJ szám visszamenőleges érvényesítését. Az indítványozók érvelése szerint a sérelmezett rendelkezések legitim cél nélkül változtatják meg a sürgősségi ellátásért fizetendő díjat, és változtatják meg drasztikusan a társadalombiztosítás szolidaritási és tulajdonosi elemei arányát. A megélhetési minimumot veszélyeztető, a kötelezett képességeit és lehetőségeit meghaladó térítési díj megfizetésére kötelezés az indítványozók álláspontja szerint sérti az emberi méltóságot, az egyenlő elbánás követelményét, a tulajdonhoz való jogot, valamint a szociális biztonsághoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a testi és lelki egészséghez való jog alkotmányos jog, amelynek érvényesülését Magyarország az egészségügyi ellátás megszervezésével, továbbá minden magyar állampolgárt illetően betegség esetén a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.
Az Alaptörvény II. cikke nem alapozza meg az egyén alapjogát az állam által nyújtott meghatározott egészségügyi ellátásra vonatkozó törvényi szabályozásra. Az egészségbiztosítási rendszer megalkotásával és az ellátási jogosultságok törvényi szabályozásával a jogalkotó eleget tett az Alaptörvény II. cikke szerinti kötelezettségének.
Ami az esélyegyenlőséget illeti,
az Alaptörvény általánosságban szól az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkóztatás védelméről, melynek értelmében a pozitív megkülönböztetés megengedett.
A szabályozás külön is kiemel néhány konkrétan nevesített, különleges gondoskodásra szoruló és külön védelmet igénylő társadalmi csoportot, az intézkedési kötelezettség azonban az érintettek részéről közvetlenül nem kényszeríthető ki. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította, a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítására irányuló indítványt pedig visszautasította.
