Az erdélyi Tordán unitárius istentisztelet keretében ünnepelték meg, hogy 1568-ban itt tartották azt az országgyűlést, mely a világon elsőként iktatta törvénybe a vallásszabadságot. A vallásszabadság tordai kihirdetését az erdélyi alapítású unitárius egyház a saját születésnapjának tekinti.
Az ünnepségen Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára kifejtette:
a vallásszabadság kinyilvánítása az emberi jogok egyik korai törvénybe iktatása volt, és ez jelentette Erdély megmaradásának az egyik titkát is. Az ősök ugyanis ezzel oltalmazták meg a közösségeiket.
Hangsúlyozta: ma is ki kell mondani, hogy összefogásra van szükség nemcsak a közösségekben, hanem a közösségek között is.
Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész a vallásszabadság kihirdetésének tulajdonította, hogy az erdélyi szászok himnusza “türelemföldként” és “minden hitnek otthonaként” említi Erdélyt.
Csete Árpád homoródalmási lelkész, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke azt hangsúlyozta az ünnepi istentiszteleten mondott prédikációjában, hogy
a vallásszabadság törvénye a szeretet törvénye, egymás megértésének, elfogadásának a törvénye.
Szerinte a törvény azért él négy és fél évszázaddal később is, mert jézusi tanítás alapján szövegezték meg. Hozzátette:
a szeresd Istent és szeresd felebarátodat parancsa ma is szilárd alapot jelent.
Az ünnepség a Torda főterén négy évvel ezelőtt felavatott vallásszabadság-emlékműnél folytatódott koszorúzással. A délutáni kolozsvári ünnepség a vallásszabadság törvénybe iktatását kezdeményező Dávid Ferenc, János Zsigmond fejedelem udvari papja szobrának megkoszorúzásával zárult
A Tordán tartott 1568-as erdélyi országgyűlés január 13-án – János Zsigmond választott magyar király és erdélyi fejedelem elnökletével – meghozott vallásügyi határozat által a világon elsőként iktatta törvénybe a vallás- és lelkiismereti szabadságot, a gyülekezetek számára pedig a szabad lelkészválasztást.
Részlet a vallásügyi határozat szövegéből:
„Urunk ő felsége miképen ennek előtte való gyűlésibe országával közönséggel az religio dolgáról végezött, azonképen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősiti, tudniillik hogy mindön helyökönaz prédikátorok az evangeliomot prédikálják, hirdessék, kiki ő értelme szerént, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne készerítse az ű lelke azon meg nem nyúgodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az superintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyö-gessön az tanításért, mert az hit istennek ajándéka, ez hallás-ból lészön, mely hallás istennek igéje által vagyon.”
Olyan korban történt ez, amikor Európát a katolikusok és a protestánsok közötti vallásháborrúk jellemezték. Magyarországon az 1526-os mohácsi vészt követően gyorsan elterjedt a protestantizmus. Az 1542-től önálló Erdélyi Fejedelemségben az 1550-es évekre a lakosság nagy része a lutheri reformációhoz csatlakozott János Zsigmond fejedelemmel együtt. Katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék és néhány főúri család vallotta magát.
Az 1557. évi országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította az evangélikus vallást, és a katolikussal azonos jogokat biztosított számára.
Amikor a magyar lakosság és a fejedelem a reformáció kálvini irányzatához csatlakozott (a szászok megmaradtak lutheránusnak), az 1564. évi tordai országgyűlés bevett vallássá nyilvánította a kálvinizmust is. Az erdélyi reformáció harmadik ága akkor alakult ki, amikor a reformátusok egy része az unitáriusnak nevezett antitrinitárius (Szentháromság-ellenes) tanokhoz pártolt, így tett udvari papja, Dávid Ferenc hatására János Zsigmond fejedelem is.
János Zsigmond a bevett vallások rendszerével az erdélyi reformáció kibontakozását lehetővé tette és a vallásfelekezetek együttélését biztosította. Valláspolitikája értelmében nem engedte, hogy országában hitéért valakit üldözzenek. A hitviták keretében alkalmat adott mindenkinek, hogy vallásos meggyőződését, hitelveit a Bibliából védelmezze és terjessze.
Ez a szabadság csak a bevett felekezetnek számító négy keresztény vallásra (katolikus, református, evangélikus, unitárius) vonatkozott. Államvallás ekkoriban nem volt, az uralkodói hatalom fölötte állt az egyháziaknak, de nem volt joga közöttük bármilyen szempontból különbséget tenni. Nem érvényesült a területi elv sem: bármely városban vagy faluban több felekezet élhetett együtt, a földesúr nem avatkozhatott be jobbágyai vallási hovatartozásába, a törvény szerint mindenki maga dönthette el, melyik vallást követi. A törvény értelmében tilos volt a más felekezetűeket szidalmazni, papjait gyalázni, ellenük erőszakos cselekedetet elkövetni.
Az 1568. évi törvénnyel alakult ki Erdély alkotmányában a három törvényes nemzet (magyar, székely, szász) mellett a négy törvényesen bevett vallásnak nemcsak egyházjogi, hanem politikai és közjogi rendszere is.
Erdély a vallási toleranciában példát mutatott a világnak. Európa nyugati felében csak évtizedekkel később születtek hasonló határozatok.
