A magyar adóhatóság azon gyakorlata, amely szerint a társasági adóhoz kapcsolódó éves beszámoló tekintetében az üzleti évhez tartozó bevételeket számításba kell venni, függetlenül az ilyen bevételek beérkezésének az időpontjától, összhangban van az uniós joggal – mondja ki az Európai Unió Bírósága C-363/20. számú MARCAS MC ügyben hozott ítéletében.
Egy magyar cég 2011-2013-ban kötött szerződések alapján, jogdíj ellenében egy, a tulajdonábanlevő védjegyet portugál illetőségű kapcsolt vállalkozásai használatába adott. A védjegy használatának ellenértéke a portugál társaságok kereskedelmi egységeiben végzett nettó eladások százalékos aranyában került megállapításra. A felek között az elszámolás úgy zajlott, hogy a magyar cég negyedévente állított ki számlákat a portugál társaságok által az érintett negyedévre tekintettel megbecsült eladások adatai alapján, úgy, hogy a becsült adatok és a tényleges értékesítési adatok közötti különbségeket a következő elszámolási időszakban rendezték.
2014 szeptemberében a magyar adóhatóság a 2013. adóévre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést indított a cégnél valamennyi adónemre és költségvetési támogatásra, amelynek keretében a társasági adó tekintetében adóhiányt állapított meg, ami miatt adóbírságot és késedelmi pótlékot is kiszabott.
Az adóhiány lényegében azért keletkezett, mert az adóhatóság nem vette figyelembe a cég azon könyvvezetési gyakorlatát, ahogy az adóév eleje és vége vonatkozásában feltüntetett negatív vagy pozitív előjelű jogdíjbevétel-különbségek elszámolása átcsúszik az előző adóévről, vagy a következő adóévre.
Ez a jelen esetben a magyar cég álláspontja szerint ahhoz vezetett, hogy
a vizsgált adóév vonatkozásában úgy került adóhiány megállapításra, hogy az annak megfelelő adótöbblet már az előző adóévben teljesített adófizetés eredményeképpen az adóhatóság számláján volt.
Az adóhatóság eljárásának jogszerűségét vitató cég által indított perben eljáró Fővárosi Törvényszék lényegében azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a társaságok éves beszámolójáról szóló uniós irányelvvel (a negyedik irányelv, 78/660/EGK), az Európai Unió Alapjogi Chartájának a tisztességes eljáráshoz való jogra és a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó rendelkezéseivel, valamint az uniós jog általános jogelveként elismert jogbiztonság, arányosság és bizalomvédelem elveivel ellentétes-e az az igazgatási gyakorlat, amelynek keretében az adóhatóság az egyes adóéveket az elszámolás tekintetében összekötő adózónál az adott bevallási időszakra vonatkozó adóhiányt a szomszédos adóévek adóbevallásaira tekintet nélkül állapítja meg.
A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság mindenekelőtt megállapítja, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a Fővárosi Törvényszék által előterjesztett kérdések megválaszolására annyiban, amennyiben azok valamely tagállam adóhatóságának a társasági adóval kapcsolatos adójogsértések ellenőrzésére és szankcionálására vonatkozó gyakorlatát érintik, mivel e területek nem tartoznak az uniós jog hatókörébe (az ítélet 37-39. pontjai). Ez utóbbi körülmény ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy a negyedik irányelvvel összhangban készült éves beszámolókat a tagállamok adózási célokra hivatkozási alapként használják (41).
A Bíróság ezután emlékeztet arra, hogy a negyedik irányelv célja az éves beszámoló és az üzleti jelentés felépítésére és tartalmára, illetve az értékelési módszerekre vonatkozó nemzeti rendelkezések összehangolásának biztosítása a társasági tagok és harmadik felek védelme érdekében (42). A negyedik irányelv az éves beszámolók tartalmára vonatkozó nemzeti rendelkezések ezen összehangolására irányuló célkitűzést a megbízható és valós kép elvére alapozza, amelynek értelmében az éves beszámolónak megbízható és valós képet kell mutatnia a társaság eszközeiről, forrásairól, pénzügyi helyzetéről és eredményéről (43-44).
A Bíróság e tekintetben egyfelől hangsúlyozza, hogy a megbízható és valós kép elvének alkalmazását a lehetőségekhez mérten a negyedik irányelvben szereplő általános számviteli elveknek kell vezérelnie, másfelől pedig megállapítja, hogy ezen általános számviteli elvek részeként a negyedik irányelv előírja, hogy
az üzleti évhez tartozó bevételeket és ráfordításokat számításba kell venni, függetlenül az ilyen bevételekhez és ráfordításokhoz kapcsolódó pénzkiadás vagy pénzbevétel teljesítésének időpontjától (45-46).
Ezzel összefüggésben a Bíróság pontosítja, hogy az említett általános számviteli elvek mindegyikének a betartása kötelező (48).
Márpedig a jelen ügy alapjául szolgáló tényállás – amelynek vizsgálata a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe tartozik – fényében úgy tűnik, hogy az érintett vállalkozás éves beszámolója nem biztosította a megbízható és valós képet, mivel a 2013-as adóév tekintetében nem számolta el a jogdíjakból befolyó bevételek egy részét (52). Mindezek alapján a Bíróság kimondja, hogy
a magyar adóhatóságnak a jelen ügy keretében vitatott gyakorlata összhangban van a negyedik irányelvvel (54).
