A Kúria nem biztosította a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára a hatékony jogvédelmet, ami javadalmazásukon esett sérelmet orvosolta volna – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1852/2019. számú döntésében. A Testület alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Kúria bírói szolgálati idő tárgyában hozott ítéletét.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók bírói szolgálati jogviszonyban álltak, munkáltatójuk a perbeli alperes bíróság volt. A munkáltató bíróság 2015. november 30-ig a bírók szolgálati idejének meghatározásával kapcsolatban azt a gyakorlatot folytatta, hogy abba a bírósági titkári szolgálati időből egy évet számított be. Ezen gyakorlatát a munkáltató 2015. december 1-től az újonnan, határozott időre kinevezett bírók esetében megváltoztatta, a szolgálati idő kezdő időpontjának meghatározásakor a teljes bírósági titkári idő beszámításra került. Az indítványozók tudomást szereztek egyrészt arról, hogy a munkáltatójuk a többi törvényszéken fennálló beszámítási gyakorlathoz képest kedvezőtlenebb gyakorlatot folytatott, másrészt arról, hogy az új kinevezések tekintetében már megváltoztatta a gyakorlatát, ezért kérelemmel éltek a teljes bírósági titkári szolgálati idő beszámítása, és az ennek megfelelő fizetési fokozatba sorolása érdekében.
Az illetékes a kérelemnek nem adott helyt, így az indítványozók bírósághoz fordultak. Kereseti kérelmükben azt kérték, hogy a bíróság az új gyakorlatnak megfelelően állapítsa meg a bírói szolgálati idejük kezdő időpontját, továbbá kötelezze az alperest a 2015. december 1-től felmerült illetmény-különbözet megfizetésére. Az igényük jogalapja körében elsődlegesen az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkoztak.
A kúriai ítélettel zárult eljárásban az indítványozók keresetét a bíróság elutasította, így az indítványozók az Alkotmánybírósághoz fordultak. Álláspontjuk szerint megvonták tőlük a tisztességes eljáráshoz való jogot, és a jogorvoslathoz való joguk is sérült.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a Kúria ítéletének meghozatalakor nem ismerte fel, illetve nem érvényesítette kellő súllyal az Alkotmánybíróság joggyakorlatából következő összefüggéseket, mérlegelési szempontokat.
A kúriai ítélet a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmi körét két elemében is indokolatlanul leszűkítette,
a vizsgálat során a homogén csoportot tévesen határozta meg, ebből kifolyólag nem is követelte meg a munkáltatói jogkör gyakorlójától, hogy a szolgálati idő beszámításával kapcsolatban a különböző időpontban kinevezett bírók közötti különbségtételt olyan okszerű, objektív körülményekkel támassza alá, amelyek a bírók jövedelmi viszonyainak körében méltányolhatók. Ezáltal
az ítélet nem biztosította a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő indítványozók számára a hatékony jogvédelmet, ami javadalmazásukon esett sérelmet orvosolta volna.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntés alaptörvény-ellenes, és azt megsemmisítette.
