Az utóbbi időkben szemmel láthatólag megváltozott a NAV ellenőrzési gyakorlata. Míg korábban egy adóellenőrzés többnyire önmagában indult, addig mára már egyre többször kezd a NAV büntetőeljárást is az adóvizsgálat mellett. Különösen így van ez az áfát érintő fiktív számlás ügyletekben, a jövedéki ügyekben és egyes vámügyekben is. De mi áll e mögött? A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője segít megérteni.
A statisztikák szerint
a NAV 2020-ban kb. 9 ezer adóvizsgálatot indított el, amelyek során összesen 213 milliárd forint adókülönbözetet és 221 milliárd forint egyéb szankciót vetett ki.
Ez már önmagában is egy tekintélyes szám. Viszont
a majdnem 10 ezer adóellenőrzés mellett 1 823 alkalommal költségvetési csalás gyanújával büntetőeljárást is indított az adóhivatal, amelyek során 75 milliárd forint nagyságrendű elkövetési értéket – lényegében adóhiányt – tárt fel.
Látható, hogy a nyomozati eljárás során megállapított adókülönbözet mára már komoly súllyal bír az adózás tisztasága iránti harcban.
Miért indul a párhuzamos büntetőeljárás?
„Az adóellenőrnek feljelentési kötelezettsége van, ha bűncselekmény gyanúját észleli, ami már régóta lehetővé teszi, hogy a NAV az adóvizsgálat mellett büntetőeljárást is indítson”
– magyarázza Barta Péter, ügyvéd, adótanácsadó. „Míg azonban ez a lehetőség a múltban inkább egy üres fenyegetésként állt a NAV rendelkezésére, addig az utóbbi években komoly tartalommal töltődött fel.”
Oka ennek egyrészt, hogy
a NAV a büntetőeljárások során sokkal szélesebb eszköztárat használhat fel, mint egy „mezei” adóellenőrzésnél.
Így például a nyomozás során felmerül az ún. leplezett eszközök – így pl. lehallgatás, titkos megfigyelés vagy fedett nyomozó – használata. Ilyenkor az adóvizsgálat során eljáró adóellenőrök is jogosulttá válnak arra, hogy ezen leplezett eszközök bizonyítási eredményeit a közigazgatási eljárásba átemeljék. Ennek csupán az a feltétele, hogy az adóellenőr teljeskörűen biztosítsa az adózónak az eljárási garanciák teljesülését (pl. az adózó teljeskörűen megismerhesse a bizonyítékokat, azokra észrevételt tehessen).
Nem utolsó szempont a büntetőeljárások indításánál az, hogy ezáltal az adóhatóság vizsgálati lehetősége is kitágul. Míg ugyanis
az adótartozások elévülése öt év (ami az adóügyi elévülés speciális számítási módjából következőleg lényegében hat év), addig a költségvetési csalás mint bűncselekmény elévülési ideje – az összeghatártól függően – akár tíz év is lehet.
Márpedig bűncselekmény megállapítása esetén az adójogi elévülés is kitolódik a bűncselekmény büntetési tételének legfelsőbb határáig, így az adóhatóság hosszabb időre visszamenőleg vizsgálódhat.
Mi történik másképpen?
Az ellenőrzés lefolyása is sok szempontból más, ha a NAV az adóellenőrzés mellett büntetőeljárást is indít. A nyomozás során már nem a revizorok járnak el, hanem a pénzügyi nyomozók, akik akár fegyvertáskával az övükön állíthatnak be egy büntetőeljárás során.
„Elvileg más a büntetőeljárás során a NAV bizonyítási kötelezettsége is”
– folytatja a Jalsovszky szakértője. Míg ugyanis a büntetőeljárások során fennáll a büntetőjog egyik alapvető elve, az ártatlanság vélelme, addig az adózás rendje ilyen szabályt nem ismer. Ez a gyakorlatban azonban valós különbséget ritkán jelent. Egyrészt – hasonlóan a büntetőhatóságokhoz – az adóeljárásban is a NAV-ra hárul az a szerep, hogy a tényállást bizonyítsa. Másrészt nem jár az ártatlanság vélelme azzal a kényelmes pozícióval sem, hogy ilyenkor az adózó karba tett kézzel, nyugodtan várhatja, hogy a NAV rá tudja-e bizonyítani a jogsértést. Hiába illeti meg a vállalkozást a hallgatás lehetősége, pertaktikai szempontból érdemes lehet már az eljárás kezdetén nyilatkozatot tennie.
„Így például egy fiktív számlás ügyben, ahol a láncolat végén valaki elcsalta az áfát, a vizsgálat alá vont adózónak érdemes már a kezdetek kezdetén elhatárolódnia a közvetlen csalóktól – hogy őket nem ismeri, velük közvetlen, vagy üzleti kapcsolata soha nem volt.”
Dupla vagy tripla büntetés?
A párhuzamos eljárások miatt előfordulhat, hogy míg az adóhatóság adóhiányt állapít meg a vállalkozás terhére, addig a büntetőbíróság vagyonelkobzásként elrendeli az adózó gazdagodásának (azaz az adózót meg nem illető adóelőnynek) az elvonását. Következik ebből, hogy ugyanazt a büntetést kétszer kell megfizetni?
Az adóhiányt csak egyszer kell megfizetni, párhuzamos eljárások esetén is: a bíróságok figyelembe veszik egymás döntéseit.
Nem minden szempontból ez a helyzet azonban a kapcsolódó bírságok tekintetében. Az adótörvények az adóhiány mellett 50%-os (kivételes esetben 200%-os) adóbírság kiszabását teszik lehetővé. Ha azonban büntetőeljárás is indul, úgy
a büntetőbíróság az adóhiány háromszorosának megfelelő pénzbírságot is kiszabhat az érintett céggel szemben.
Ezen túlmenően a büntetőeljárásban – a vádirattal érintett társasággal szemben alkalmazott szankcióval egyidejűleg – pénzbüntetés szabható ki a vállalkozás bűnösnek talált vezető tisztségviselőjével szemben is. Arról persze nem is beszélve, hogy a vezető akár letölthető szabadságvesztésre is ítélhető – amely szankció lehetősége adóvizsgálat esetén értelemszerűen nem áll fenn.
Barta Péter, Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje, adótanácsadó:
