Valamely bírónak a hozzájárulása nélkül másik bíróságra, vagy ugyanazon bíróság két kollégiuma között történő áthelyezése sértheti a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elvét. Semmisnek kell tekinteni azon végzést, amellyel a végső fokon, egyesbíróként eljáró fórum az akarata ellenére áthelyezett bíró jogorvoslati kérelmét elutasította, ha ezen egyesbíró kinevezésére az érintett bírósági rendszer kialakítására és működésére vonatkozó alapvető szabályok nyilvánvaló megsértésével került sor – szögezi le ítéletében az Európai Unió Bírósága.
A C-487/19. sz. ügyben hozott ítélet W. Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés)
2018 augusztusában W. Ż. bírót a Sąd Okręgowy w K. (k.-i regionális bíróság, Lengyelország) azon kollégiumából, amelyben addig ítélkezett, e bíróság egy másik kollégiumába helyezték át. W. Ż. e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Krajowa Rada Sądownictwa-hoz (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország – KRS), amely 2018. szeptember 21-i határozatával megszüntette az eljárást. Ezt követően W. Ż. megtámadta e határozatot a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) előtt.
E jogorvoslati kérelemmel párhuzamosan W. Ż kérelmet terjesztett elő a Sąd Najwyższy e bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsába (felülvizsgálati tanács) – amely az említett jogorvoslati kérelméről főszabály szerint határoz -, beosztott valamennyi bírájának kizárása iránt is. Azt állította, hogy e tanács tagjai esetében – tekintettel a kinevezésük módjára – nem biztosítottak a függetlenség és pártatlanság megkövetelt garanciái.
W. Ż többek között azzal érvelt, hogy a felülvizsgálati tanácsban eljáró és a kizárás iránti kérelemmel érintett valamennyi személynek a Sąd Najwyższy bírói tisztségébe történő kinevezésére vonatkozó javaslatot a KRS 2018. augusztus 28-i 331/2018. sz. határozata tartalmazta. E határozat egészével szemben nyújtott be fellebbezést a Naczelny Sąd Administracyjnyhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) a kinevezési eljárásban
részt vevő többi fél, akik esetében a KRS nem javasolta a Lengyel Köztársaság elnökének a Sąd Najwyższy bírói tisztségére való kinevezést. E fellebbezés és e határozat végrehajtásának a legfelsőbb közigazgatási bíróság által elrendelt felfüggesztése ellenére a köztársasági elnök a felülvizsgálati tanács bírói álláshelyeire az említett határozatban javasolt pályázók közül nevezett ki egyeseket.
A folyamatban lévő eljárások ellenére 2019. február 20-án a Lengyel Köztársaság elnöke a KRS ugyanezen 331/2018. sz. határozata alapján kinevezte A. S.-t a Sąd Najwyższy felülvizsgálati tanácsban eljáró bírája tisztségre. 2019. március 8-án – röviddel a Sąd Najwyższynek a fentemlített kizárás iránti kérelemtől határozó polgári tanácsa előtti t árgyalás előtt – A. S., a felülvizsgálati tanácsban egyesbíróként eljárva, és anélkül hogy rendelkezett volna az ügy iratanyagával, és meghallgatta volna W. Ż.-t, végzést hozott, amelyben elfogadhatatlanság miatt elutasította W. Ż. jogorvoslati kérelmét.
E körülmények között fordult a Sąd Najwyższy polgári tanácsa a Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel.
Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a jogalanyok uniós jogból eredő jogai hatékony bírói védelmének elve a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugvó uniós jogi alapelv, amelyet rögzít az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, és amelyet jelenleg az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) is kimond. Ezt követően a Bíróság hangsúlyozza, hogy egy olyan lengyel rendes bíróság, mint a Sąd Okręgowy (regionális bíróság), amelyhez W. Ż. bíróként be van osztva, az uniós jog alkalmazására vagy értelmezésére vonatkozó kérdésekről határozhat, és ennélfogva az uniós jog szerinti „bíróságként” az EUSZ értelmében vett „uniós jog által szabályozott területeken” a lengyel jogorvoslati rendszer hatálya alá tartozik. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen bíróság képes legyen garantálni az ekként megkövetelt hatékony bírói jogvédelmet, alapvető fontosságú a függetlenségének megőrzése.
A Bíróság szerint
valamely bíró másik bíróságra, vagy ugyanazon bíróság két kollégiuma között a hozzájárulása nélkül történő áthelyezése esetlegesen sértheti a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének elvét.
Az ilyen áthelyezések ugyanis eszközül szolgálhatnak a bírósági határozatok tartalmának felülvizsgálatára, mivel nemcsak az érintett bírák feladatkörének terjedelmét és a rájuk bízott ügyek elbírálását érinthetik, hanem jelentős következményekkel járhatnak e bírák életére és előmenetelére nézve is, és így a fegyelmi szankció hatásaihoz hasonló hatásokkal járhatnak.
Ezzel összefüggésben a Bíróság pontosítja, hogy
a bírói függetlenség követelménye megkívánja, hogy a bíráknak a hozzájárulásuk nélküli áthelyezésére alkalmazandó rendszer – a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályokhoz hasonlóan – tartalmazza többek között az azon kockázat elkerüléséhez szükséges garanciákat, hogy e függetlenséget közvetlen vagy közvetett külső beavatkozás révén veszélybe sodorják.
Így fontos, hogy még akkor is, ha az ilyen, hozzájárulás nélküli áthelyezéssel kapcsolatos intézkedéseket – mint az alapügy kontextusában – azon bíróság elnöke hozza meg, ahová az intézkedések által érintett bíró be van osztva, a bírákra alkalmazandó fegyelmi felelősségi rendszer keretein kívül, az említett intézkedésekről csak olyan jogszerű indokok alapján lehessen határozni, amelyek különösen a rendelkezésre álló erőforrásoknak a megfelelő igazságszolgáltatás biztosítását lehetővé tévő elosztására vonatkoznak, és hogy az ilyen határozatokat – a Chartában rögzített jogokat, többek között a védelemhez való jogot maradéktalanul biztosító eljárásnak megfelelően – bíróság előtt meg lehessen megtámadni.
A Bíróság végül arról a kérdésről határoz, hogy tekintettel azon körülményekre, amelyek között A. S. kinevezésére sor került, utóbbi tekinthető-e „az uniós jog értelmében vett, a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak”. E tekintetben megállapítja, hogy e körülmények – együttesen vizsgálva, a nemzeti bíróság által elvégzendő végső értékelésekre is figyelemmel – egyrészt arra a következtetésre vezethetnek, hogy az érintett bíró kinevezésére a Sąd Najwyższy bíráinak kinevezésére irányuló eljárásra vonatkozó alapvető szabályok nyilvánvaló megsértésével került sor, amelyek szerves részét képezik az érintett bírósági rendszer létrehozásának és működésének.
Azok a feltételek, amelyek között az érintett bíró kinevezése ily módon megvalósult, a jelen ügyben kizárhatják, hogy törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak minősülhessen egy egyesbíróként eljáró fórumon belül, és így megakadályozhatják, hogy egy ilyen fórumban egy olyan bírót érintő, hozzájárulása nélküli áthelyezési intézkedésről határozzon, aki mint W. Ż., az uniós jog értelmezésére és alkalmazására lehet hivatott. Ebben az esetben az uniós jog elsőbbsége elvének megfelelően a vitatott elfogadhatatlansági végzést semmisnek kell tekinteni, és ezt a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja.
