A magánindítvány képviselő útján történő előterjesztését kizáró értelmezés korlátozza a magánvádlóként fellépni kívánó sértettet megillető bírósághoz fordulás jogát – szögezi le az Akotmánybíróság IV/749/2019. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.
Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a Fővárosi Törvényszék alkotmányjogi panaszban támadott végzését.
Az eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozók magánindítványt terjesztettek elő rágalmazás vétsége miatt. Az első fokon eljáró bíróság a rágalmazás megvalósításával gyanúsított személyek ellen indult büntetőeljárást megszüntette, mivel a döntés indokolása szerint a megfelelő magánindítványt az indítványozók a nyitva álló határidőn belül nem terjesztették elő. Az indítványozók fellebbezésükben előadták, hogy a képviseletüket meghatalmazás alapján ellátó társadalmi szervezet útján határidőben előterjesztett panaszukban egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánják, így az megfelel a magánindítvány vonatkozásában előírt feltételeknek.
A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta. A döntés szerint a magánindítványt a sértett kizárólag maga terjesztheti elő, a képviseleti jogosultság a magánindítvány előterjesztésére nem jogosít, ezért a sértetteket képviselő szervezet által előterjesztett panasz nem minősül joghatályos magánindítványnak. Az indítványozók szerint sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő joguk azáltal, hogy a bíróság tévesen értelmezte a képviseletre vonatkozó anyagi jogi szabályokat, elzárta az indítványozókat attól, hogy az ügyben a terheltekkel szemben jogaikat törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül elbírálja.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy magánindítvány előterjesztésére a sértettnek kizárólag személyesen, képviselő igénybevétele nélkül van lehetősége, olyan megszorító értelmezés, amely nem következik sem a törvény szövegéből, sem nem támaszható alá a jogszabály céljával. A magánindítvány képviselő útján történő előterjesztését kizáró értelmezés korlátozza a magánvádlóként fellépni kívánó sértettet megillető bírósághoz fordulás jogát. A másodfokú bíróság vizsgált végzése az ügynek ezt az alapjogi vonatkozását nem ismerte fel, a bírósághoz fordulás jogát mint alapjogi részjogosítványt szükségtelenül és indokolatlanul korlátozta, amivel a konkrét ügyben az indítványozók jogának gyakorlását egészében meg is hiúsította. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott döntést megsemmisítette.
