Nem szokatlan jelenség a gazdasági életben, hogy az egyik félnek több, különálló tartozása áll fenn üzleti partnere felé. Ez leginkább olyan tartós jogviszonyok esetében szokott előfordulni, mint a bérlet vagy a megbízás. Az egyes tartozások teljesítése jellemzően egyedileg történik, így egyértelmű mindkét fél számára, hogy éppen melyik követelés rendezésére került sor. A teljesítést követően ugyanakkor mégis előállhat olyan szituáció, amely végül akár hosszas jogvitába is torkollhat, ha nem ismerjük pontosan a vonatkozó jogszabályokat.
A – Polgári Törvénykönyvben (Ptk.) foglalt – főszabály az adós fél döntésétől teszi függővé, hogy a teljesítést mely tartozására kívánja elszámolni. A helyzet mindaddig tiszta, amíg az adós a teljesítés időpontjában egyértelműen megjelöli – például a banki átutalás közleményében –, hogy több tartozása közül melyiket kívánja rendezni vagy részletfizetés útján csökkenteni.
Előfordulhat azonban, hogy az átutalást indító az elszámolás rendjéről nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem derül ki. Ilyenkor a másik fél döntheti el, hogy a kötelezettel szemben fennálló követelései közül melyikre számolja el a teljesítést. Fontos viszont hozzátenni, hogy a törvény azért nem ad teljes mértékben szabad kezet a jogosultnak. A fennálló tartozások közül csak a már esedékessé vált és nem vitás tartozásokra lehetséges elszámolni a beérkezett összeget. A jogosultnak a döntésről megfelelő határidőn belül értesítenie kell a kötelezettet.
Nem ritka azonban, hogy az elszámolásról egyik fél sem rendelkezett, vagy a jogosult elmulasztotta értesíteni az elszámolás általa választott módjáról a kötelezettet. Ebben az esetben a törvény már nem biztosít a jogosultnak a fentiekhez hasonlatos mozgásteret. Az elszámolásra a Ptk. ilyenkor egyértelmű sorrendet állít fel. A beérkezett forrást ebben az esetben mindenekelőtt a régebbi lejáratú követelésre kell elszámolni. Ha a lejárat azonos időpontra esik, akkor a teljesítés a kevésbé biztosított követelést csökkenti vagy egyenlíti ki. Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha az egyik követelés biztosítására zálogjogot alapítottak a felek, vagy ha az egyik követeléssel kapcsolatban kötbért kötöttek ki.
Egyenlő mértékben biztosított követelések esetén a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni az adós teljesítését. Így pénzbeli követelés esetén a nagyobb összegűt, nem pénzbeli követelés esetén pedig a nagyobb volumenűt kell figyelembe venni.
Lehetséges azonban, hogy még ezek a szempontok sem elegendőek az elszámolás rendezésére. Ilyen helyzet akkor alakul ki, ha ugyanazon szerződésből több, azonos lejáratú és összegű, azonos szinten biztosított követelés származik. A Ptk. vonatkozó szabálya alapján ilyenkor a teljesítést valamennyi tartozásra arányosan kell elszámolni.
Fontos azt is figyelembe venni, hogy a fenti rendszer csak az egynemű szolgáltatások esetében működik. Azaz, ha például az adós egyidejűleg pénzzel és mezőgazdasági áruval is tartozik, akkor hiába teljesít pénzben a pénztartozását meghaladóan, az nem csökkenti a dologszolgáltatás tekintetében fennálló tartozást.
Különös jelentőséggel bír a megfelelő elszámolás pénzkövetelés esetén, amelyről a Ptk. speciálisan rendelkezik. A szabályok közül fontos kiemelni, hogy ha az adós a pénztartozást késedelmesen teljesíti, késedelmi kamatot is köteles fizetni a jogosult részére. Ha pedig a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt a jogosult eltérő rendelkezése hiányában elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni.
Érdemes tehát odafigyelni, hogy az adós teljesítését megfelelően számoljuk el, és erről értesítsük is. Láthatóan ennek akkor van igazán jelentősége, ha több pénztartozás esetén a teljesítéskor az átutalást indító nem jelöli meg, hogy pontosan melyik tartozását teljesíti.
