„Ne bátorítsátok a pereskedést! Győzzétek meg a szomszédaitokat a kompromisszumra, amikor csak tudjátok.” – írja Abraham Lincoln amerikai elnök 1850-ben. Van, amikor a pereskedés az egyetlen megoldás, de érdemes ilyenkor is legalább megpróbálni a jogvitát peren kívül megoldani. Jelen cikk a perhez képest alternatív vitarendezési eljárások közül a mediációt, vagy más néven közvetítést mutatja be. Miért és milyen esetekben érdemes igénybe venni? És mit tudnak hozzátenni az ügyvédek a jogviták peren kívüli megoldásához?
Egy 1850-ből származó Abraham Lincoln idézettel szeretném a cikkemet kezdeni, mert ez gyönyörűen és tömören összefoglalja, hogy az ügyvédeknek is mekkora felelősségük van a jogviták megfelelő kezelésében. Az idézet azért is áll közel a szívemhez, mert egyúttal ügyvédi, mediátori és emberi ars poéticámat is tükrözi:
„Ne bátorítsátok a pereskedést! Győzzétek meg a szomszédaitokat a kompromisszumra, amikor csak tudjátok. Mutassatok rá, hogy a látszólagos győztes gyakran valójában vesztes a díjakban és az eltékozolt időben. Az ügyvédnek, mint békét teremtőnek van a legnagyobb lehetősége, hogy jó ember legyen. Még mindig lesz később elég üzlet.”
Konfliktusaink oka
A konfliktus mögött mindig az húzódik, hogy valaki más vagy mások által korlátozást él meg a saját igényeiben.
Kommunikációs alaptörvény, hogy minden konfliktus és minden agresszív viselkedés mögött egy igény (érdek/szükséglet) búvik. Az emberi cselekvés motívuma tehát ez a mélyebben meghúzódó igény. Az emberek általában nem mások ellen, hanem magukért cselekednek: a céljuk ugyanis az, hogy a saját igényeiket, érdekeiket tudják érvényesíteni.
Sokkal hatékonyabban lehet a konfliktusokat megoldani, ha rájövünk, hogy milyen érdek, milyen igény húzódik meg a konfliktus mögött, mert csak ezután lehet megfelelő megoldásokat találni az adott konfliktus feloldására.
A mediáció mint az egyik leghatékonyabb vitarendezési – és így konfliktus kezelési eljárás – célja, hogy a mediátor a megfelelő eszközei (pl. kérdezéstechnika, kommunikációs technikák, tárgyalásvezetés) segítségével megtudja, hogy mik a felek igényei és üzleti vagy magán érdekeik.
A probléma gyökerének megtalálása után pedig, ha elég kreatív mindkét fél és a mediátor, akkor együtt megtalálják a megoldást. A közös problémákat ugyanis közös lehetőséggé kell alakítani. Ha a személyes konfliktusokat tehát feloldottuk és mindkét fél érdekelt lesz a megállapodásban, akkor pedig be is fogják tartani a megállapodást. Sőt, ők maguk akarnak majd megoldásra jutni, ha belátják a mediátor segítségével, hogy sokkal jobb jogi, üzleti vagy akár emberi lehetőségekhez jutnak, mint egy per vagy más jogi eljárás esetén.
Fontos azt is tudnunk, hogy a konfliktusoknak is vannak fokozatai. A viták az alábbi fokozatokon mennek keresztül addig, míg a békéből harc lesz: együttműködés, kompromisszum, alkalmazkodás, alárendelés, kényszerítés, és végül az elkerülés. Mediációra az első 3-4 fázisban van lehetőség, mert a probléma eszkalálásával már egyre kevésbé vezet a mediáció megoldáshoz. A konfliktus, a jogvita minél korábbi fázisában fordulnak tehát a felek mediátorhoz, annál nagyobb az esélyük a békés megegyezésre.
Konfliktusaink és jogvitáink
Nézzük most meg, hogy miért nem feltétlenül jó egy bírósági (hatósági) döntés az életben felmerülő különböző konfliktusok megoldására.
Láttuk, hogy minden konfliktus mögött igények/szükségletek/érdekek húzódnak. De mi is a kapcsolat ezek és a jogi ügyek között? Ezt fontos ugyanis megértenünk ahhoz, hogy rálássunk, hogy miért is van szükség a mediációra bizonyos esetekben. (Természetesen van olyan helyzet, amikor a mediáció nem vezet eredményre vagy nem a mediáció nyújtja a megfelelő megoldást.)
Az életben felmerült konfliktus mögött szükségletek, érdekek állnak. Ezt a konfliktust a jog azonban csak a jog szűrőjén át tudja vizsgálni: vagyis meg kell a konfliktust feleltetni az anyagi jogszabályoknak. Ebből lesz a jogi ügy. De a jogszabályok nem feltétlenül tudják a konfliktus minden összetevőjét figyelembe venni, hiszen sokszor üzleti, emberi érdekek, érzések is vannak a konfliktusban. Így keletkezik az „ügy” és a feleknek „pozícióik” lesznek. Láthatjuk tehát, hogy a szükséglet, az érdek egy jóval szélesebb kategória, mint a jogi pozíció.
Az életben felmerült szükségleteket átpasszírozzuk a jogi szűrőn és ebből csinálunk jogi ügyet. A bíróság pedig csak erről tud dönteni. Éppen ezért egy bírói ítélet számos, jogon kívüli körülményt nem tud figyelembe venni, noha lehet, hogy a feleknek éppen ezek okozzák a legfőbb problémát.
Mi is a mediáció?
A mediáció tehát abban támogatja a feleket, hogy megtalálják a tények (az ügy) mögötti konfliktust és a konfliktus mögött húzódó érdekeket/szükségleteket/igényeket.
Ha pedig ezt megtalálják, akkor utána a mediátor segíteni tudja a feleket egy mindkét félnek megfelelő megállapodás megkötésében.
A mediáció egy sajátos permegelőző, vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.
Mediátor = a mérleget kiegyensúlyozó segítő, avagy Justicia másként
A mediátornak 2 fontos feladata van az eljárás során: azt, hogy hogyan és mit csinál. A „hogyan” azt jelenti, hogy pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint támogatja a feleket és középen áll, vagyis semleges, és minkét fél érdekét egyaránt figyelembe veszi.
A „mit” pedig azt jelenti, hogy közreműködik a megállapodás létrehozásában, vagyis nem képviseli egyik felet sem, hanem a mediáció folyamatáért felelős.
Miért jó a mediáció?
Korábban bemutattam, hogy nem feltétlenül jó egy hatósági (bírósági) döntés az életben felmerülő konfliktusokra, hiszen a jogvita nem oldja meg a konfliktus gyökerét.
Nézzük tehát meg, hogy milyen előnyei vannak, ha nem csupán a jogi ügyet oldják meg a felek, hanem magát a konfliktust is feloldják mediációval:
- Win-win megoldás: mindkét fél igényeit figyelembe veszi (ez azért fontos, mert a vesztes ugyanis hosszú távon „visszaüt”)
- Kreatív megoldásokat elősegíti (a felek érdekei alapján)
- Jövőre koncentrál (nem a múltat boncolgatja)
- Idő rövidsége
- Költségkímélő
- Titoktartás vonatkozik a felekre (és így a nyilvánosságot is ki lehet zárni, nem lesz például az ügyből média hír)
- Felek kapcsolatát megőrzi.
Ha a mediáció megállapodással zárul, akkor a megkötött szerződés köti a feleket, és annak rendelkezéseit általában betartják, hiszen együtt találták ki a megoldásokat és a felek kontrollálták az eljárást. Ha pedig mégsem sikerül a mediáció során megállapodniuk, akkor még mindig fordulhatnak utána bírósághoz, vagy a mediációra tekintettel felfüggesztett eljárást folytathatják.
Másik nagy előnye, hogy ha megállapodással zárul a mediáció, akkor ez egyúttal jogi megoldást is ad a feleknek a konfliktus megoldásán túl.
Feltétlenül ajánlom a mediációt ezekben az esetekben
Az egyik hatalmas előnye a mediációnak, hogy megőrzi a felek kapcsolatát. Erre akkor van szükség, ha a jogvita vagy vita természete olyan, hogy hosszú távon „jóban” kell vagy érdemes lenniük a feleknek egymással. Lehetséges ugyanis, hogy nem megoldható, hogy ha vége van a pernek, akkor a feleknek soha többé ne kelljen találkozniuk vagy együttműködniük egymással.
Az egyik tipikus ilyen helyzet, ha a felek tartós jogviszonyban állnak egymással, azaz ha ilyen jellegű szerződést kötöttek. A szellemi tulajdonjogok területén viszonylag gyakran alkalmazzák a mediációt, hiszen a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos témákban gyakoriak a tartós jogviszonyt keletkeztető szerződések.
Csokorba gyűjtöttem a leggyakoribb szerződéstípusokat a szellemi tulajdonjogokat érintő területeken: Licencszerződések (védjegy, szabadalom, szerzői jog, szoftver, know-how licencia); Kutatás+Fejlesztési szerződések; Technológia transzfer szerződések; Forgalmazási és franchise szerződések; Információ Technológia szerződések; Co-egzisztencia (Együttlétezési) megállapodások; Joint venture szerződések; Marketing szerződések; Filmgyártási, tévéforgalmazási, kiadói szerződések; Közös jogkezeléssel kapcsolatos szerződések; M&A szerződések, amelyekben IP jogok, vagyoni elemek vannak.
Másik tipikus alkalmazási terület a szellemi tulajdonjog területén a jogviták, úgymint felszólalások, törlési eljárások, bitorlási perek, főleg, ha a jogviták több országot is érintenek.
A Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) is végez mediációs szolgáltatásokat, és a mediációra vitt ügyek 70 %-a sikerrel zárul. A cikk szerzője a WIPO előtt bejegyzett mediátor, és hisz abban, hogy Magyarországon is egyre több szellemi alkotással kapcsolatos jogvitában fordulnak a jogvitában érintett felek mediátorhoz.
A másik tipikus mediációs élethelyzet, amikor válásra kerül sor és a párnak kiskorú gyerekei vannak. Ilyenkor ugyanis a gyerekek miatt hosszú éveken át „össze vannak kötve” a szülők egymással, és nagyon nem mindegy a gyerekek érdekében, hogy hogyan történik a válás. Hozzáteszem, hogy nem csupán magáról a válás lezajlásáról van szó, hanem válás után is együttműködési kötelezettségük van a szülőknek. Válás után a szülők vagy közösen gyakorolják a szülői felügyeleti jogot, vagy ha nem közös szülői felügyeletben állapodnak meg, a gyermek sorsát érintő legfontosabb kérdésekben akkor is közösen kell dönteniük. A gyerekek pedig vagy valamilyen rendszer szerinti váltott gondoskodásban vannak a szülőknél, vagy pedig a különélő szülő kapcsolattartásra jogosult. Mind a szülői felügyeleti jog gyakorlásánál, mind a váltott gondoskodásnál, mind pedig a kapcsolattartásnál alapvető érdeke a szülőknek és a gyerekeknek is, hogy a szülők együtt tudjanak egymással működni. Ezért tehát a mediációnak nemcsak a válás során, hanem a válás után is hatalmas jelentősége van.
Természetesen nemcsak a szellemi tulajdonjogok és a családjog területén fontos a mediáció, hanem rengeteg más alkalmazási területe is van, csak példaként említve a különböző szerződéses jogviszonyokat, üzleti és céges vitákat, munkahelyi konfliktusokat. Ez utóbbiak esetében egy sikeres mediáció rengeteg pénzt és energiát spórolhat a cégnek, ha két fontos pozícióban lévő kolléga ily módon tudja a fennálló konfliktusukat rendezni. A cikk szerzője az Igazságügyi Minisztériumnál bejegyzett mediátor, és a Budapesti Ügyvédi Kamara közvetítői névjegyzékének tagja, mert szeretné mediátorként is minél több jogvita és vita békés lezárását elősegíteni.
Ügyvédi egyeztetés és Mediáció
Az ügyvéd kollégákkal szembeni maximális tisztelemet fenntartva, vannak olyan esetek, amikor a felek ügyvédei nem tudnak megállapodásra jutni, annak ellenére, hogy kiváló szakemberek. Nézzük meg ehhez, hogy mennyiben más a mediáció, mint az ügyvédek által gyakran végzett egyeztetés tárgyalások során.
A tárgyalási folyamat egy 2 irányú folyamat (adok-kapok) két vagy több fél között, akik közös alapot próbálnak keresni, és megállapodást próbálnak kötni egy közös ügy rendezése vagy egy konfliktus megoldása érdekében.
A sikeres rendezéshez meg kell nézni azt is, hogy vannak-e a feleknek felszín alatti érdekeik. Az a tapasztalat, hogy szinte mindig vannak érdekek az ügyvédek elé került jogi helyzetekben is.
Természetesen gyakran előfordul, hogy a felek ügyvédeinek olyan a személyisége és tudása, hogy ők maguk megállapodást tudnak létrehozni a felek között. Fennállhat azonban olyan a helyzet, hogy az egyik jogi képviselő nem feltétlenül a megállapodás irányába tereli az ügyfelét, vagy pedig bár mindkét ügyvéd a megállapodást szeretné, de annyira összetettek a felek érdekei vagy olyan elmérgesedett a helyzet a felek között, hogy az ügyvédek a legjobb szándékuk ellenére sem tudják a megállapodást elérni. Ilyenkor tud segíteni egy mediátor, aki szerencsés esetben a vitás helyzetet megoldja az érdekek felszínre hozatalával és megállapodással tud zárulni az ügy.
A mediáció annyiban is több, mint egy tárgyalásos egyeztetési folyamat, hogy az érdekek felszínre hozásához és a konszenzus felek általi “igen”-léséhez sokszor speciális tudás kell (ide tartozik a bizalom felépítése és megtartása, a speciális kommunikációs és kérdezési technikák, és az érzelmek kezelése).
A mediáció továbbá egy strukturált tárgyalási folyamat, ahol a feleket és képviselőiket egy semleges fél vezeti. Semleges, mert míg a jogi képviselő az ügyfelét képviseli, addig a mediátor mindkét fél szempontjait nézi. Ezért sokszor jobban tudja a folyamatot segíteni és jobban rá tudja vezetni a feleket az (üzleti) érdekeikre.
A mediátor a felekkel és jogi képviselőikkel együttműködve tudja támogatni a lehetőségek kidolgozását és értékelését, a felek érdekei és a megegyezés alternatívái fényében.
Miért jó a mediáció az ügyvédeknek (is)?
Láttuk tehát, hogy több a mediáció, mint a „sima” tárgyalásos egyeztetés. Miért jó a mediáció a jogi képviselőknek is, azaz miért érdemes nekik is ajánlani az ügyfélnek a mediációt?
Sokszor nem egyértelmű egy jogvitában, hogy kinek van igaza, ki fog nyerni, ráadásul az ügyvéd felelős a jogi tanácsért. Egy kétes kimenetelű jogvita helyett sokkal jobb egy jó megállapodás. Az ügyfél is előnyösebben kerülhet akár ki így az ügyből, és az ügyfél elégedettsége nagyon fontos.
A mediációban is jelentős szerep juthat a jogi képviselőknek. A jogi képviselő ugyanis az alábbi tevékenységével vehet részt a mediációban: Analízis az ügy elején: jogi vélemény elkészítése az ügyfélnek és javaslat a mediáció megkísérlésére; Összefoglalás az ügyről a mediátornak; Ügyfél képviselete a mediációs tárgyaláson (és esetleges négyszemközti konzultáció az ügyfelével, a lehetőségek mérlegelése); Mediációs megállapodás elkészítése (ha azt nem a mediátor készíti el).
Hogyan tudja elősegíteni a jogi képviselő a sikeres mediációt?
Az ügyvédeken is nagyban múlik tehát, hogy sikeres lesz-e a mediáció.
Ott kezdődik, hogy ha azt látja az ügyvéd, hogy érdemes a mediációt megpróbálni az ügy jellege miatt (például válóperben, ahol közös kiskorú gyerekek vannak, vagy tartós jogviszonyt eredeztető szerződések, vagy akár vezetők közötti munkahelyi konfliktus esetén), akkor ajánlja a mediációt ügyfelének.
Bátorítsa továbbá az ügyfelét a saját érdekeinek/szükségleteinek megfogalmazásában, és helyezzék az érintett felek érdekeit a jogi érdekek elé, de legalábbis vegyék figyelembe azokat.
A mediátor, az ügyvéd és az ügyfél együtt át tudják beszélni, hogy hogyan tudja a mediátor a legjobban átadni úgy az információkat a másik félnek, hogy az a legjobban fogadja azokat.
Ügyvédek felelőssége
A jogi képviselőknek nagyon nagy a felelőssége abban a kérdésben, hogy merre, milyen irányba viszik az ügyet. Azáltal ugyanis, hogy milyen vitamegoldási javaslatot ad a megbízás elején az ügyfelének, nagymértékben meghatározza az ügy irányát. KKV-k, illetve magánszemélyek különösen hallgatnak a jogi képviselőre, de multinacionális cégeknél is meghatározó szerepe van az ügyvédnek.
Ha tehát az ügyvéd a jogvita előtt megpróbálja az ügyet megegyezés irányába, illetve mediációba vinni, rengeteget tehet az ügy pozitív kimenetele érdekében, a prevenció ugyanis a legtöbb esetben mindig jobb, mint a jogvita. De természetesen sosem késő megállapodni, így egy jogvita során is lehet mediációt kezdeményezni. Ha pedig a megegyezés, illetve a mediáció nem vezet eredményre, még mindig lehet utána pereskedni.
A jogi képviselő 2 ponton is tud az ügyben a megegyezés irányába hatni.
- Szerződés készítésekor érdemes mediációs klauzulát írni a szerződésbe, különösen, ha tartós jogviszony van a felek között , mert akkor a felek legalább megkísérlik az esetlegesen keletkező jogvitát békés úton megoldani.
- Jogvitánál pedig érdemes megvizsgálnia, hogy ő maga és a másik oldalon álló ügyvéd kollégája tudja-e megállapodás irányába terelni az ügyet, vagy pedig alkalmas-e mediációra az ügy a jellege miatt. Ennek során érdemes az alább szempontokat megnéznie: Üzleti érdekek mik; Kapcsolatok milyenek (hosszú távú kapcsolatnál pl. licencszerződés, családi cégek, válás esetén kiskorú gyerekek stb.); Érzelmi elem van-e; Időtényező, költségek; Adok-kapok egyensúlya fennáll-e; Mennyire erős a jogalap. Ha ezeket a szempontokat az ügyvéd megvizsgálja az ügy elején, utána tudja eldönteni, hogy milyen jellegű vitamegoldási javaslatot érdemes tennie.
Záró gondolatok
Abraham Lincoln amerikai elnök – aki egyébként ügyvéd is volt – nem véletlenül javasolta a megegyezést.
A legtöbb európai országban (kivétel pl. Olaszországban) és így Magyarországon is, nincs igazán sajnos kultúrája a mediációnak. Ezzel szemben Ázsiában nagyon erős a mediációs kultúra és az USA-ban is viszonylag gyakran alkalmazott eljárás, sőt, maguk a bíróságok is gyakran ajánlják a mediációt.
Hiszem, hogy ha minél több ügyfél lesz nyitott a mediációt kipróbálni, illetve, ha minél több ügyvéd kolléga alkalmazza a cikkemben javasolt megoldásokat, akkor hosszú távon mindenki jól jár.
