A társadalmilag hasznos munkavégzés és jó magatartás miatti büntetés-csökkentés is bekerült Vatikán Állam büntető törvénykönyvébe a közelmúltban bevezetett jogi reformok keretében, melyeket Ferenc pápa indított el. A kódex Vatikán Állam 1929-es megalakuláskor lépett hatályba – Vatikánváros állami rangját volt hivatott erősíteni.
A katolikus egyházfő saját kezdeményezésére kiadott rendelkezés annak a folyamatnak a része, ami a vatikáni büntető törvénykönyvet a legmodernebb jogrendszerekhez igazítja.
A pápai állam büntetőjogi kódexébe bekerült a jó magatartás eredő büntetés-csökkenés, valamint a büntetés társadalmilag hasznos munkavégzéssel való kiváltásának lehetősége – a módosítás 45-től 120 napig terjedő büntetés-elengedést helyez kilátásba a kiszabott szabadságvesztés minden egyes, már letöltött évére. Ennek feltétele a feltételezhető megbánás és hogy gyümölcsözően részt vett a rehabilitációs és újra beilleszkedési programban. Amikor a büntetés végrehajthatóvá válik, az elítélt bírói jóváhagyással vállal egy rehabilitációs és a társadalomba való újra beilleszkedést célzó programot, azzal az elkötelezettséggel, hogy enyhítse a bűncselekmény negatív következményeit. Az elítélt kezdeményezheti a közhasznú munkavégzést, a társadalmi célú önkéntes tevékenységet. A korábbi törvénykezés mindezt nem tette lehetővé.
Garanciélis szabályként eltörölték a vádlott távollétében, védelmi képviselet nélkül tárgyalt perek lehetőségét. Ha a vádlott nem tudja alapos okkal kimenteni magát, az eljárás tovább folytatódik, amelyen védője képviseli őt. Ha azonban a vádlott nem jelenik meg a tárgyaláson, de a távolmaradást előzetesen, alapos okkal vagy az akadály megszűnése után haladéktalanul igazolja, a tanácsban eljáró bíróságnak vagy a bírónak föl kell függesztenie a tárgyalást.
Egyszerűsítették a vád képviseletét a másod- és harmadfokú eljárásban, amelyet eddig az elsőfokú ügyész nem tölthetett be. Az ügyészi hivatal a jövőben önállóan és függetlenül gyakorolja az ügyészi funkciót mindhárom bírósági fokozatban és a törvény által ráruházott egyéb jogkörökben.
Vatikán Állam 1929-es megalakuláskor lépett hatályba a büntető törvénykönyv, amely Vatikánváros állami rangját volt hivatott erősíteni. A joggyűjteményt az utóbbi majdnem száz évben gyakran módosították, korszerűsítették. Az első jelentős reformot 1969-ben végezték el, amikor a Vatikán eltörölte a halálbüntetést, amelyet addig az egyházfő meggyilkolásának esetére írtak elő.
Ferenc pápa 2013 óta eltörölte az eredeti vatikáni büntetőjogban szereplő kényszerlakhely-kijelölést, valamint az életfogytiglani börtönbüntetést.
A vatikáni büntető kódex alapján ítélték el 2012-ben bizalmas iratok kiszivárogtatásáért Paolo Gabriele egykori pápai komornyikot, akit azután XVI. Benedek pápa kegyelemben részesített. A pápai állam bíróságán jelenleg több per folyik pénzügyi bűncselekmények miatt, többek között a vatikáni bank volt vezetőivel szemben.
Ferenc pápa folytatja azt a folyamatot, amelyet XVI. Benedek kezdett meg a különféle pénzügyi visszaélések elleni rendelkezéseivel. Az új jogszabályokban megtestesülő reform elsődleges célja ugyanis, hogy a vatikáni jogrendet hozzáigazítsa a nemzetközi szabályokhoz és erősítse a jogbiztonságot.
Vatikánváros államban a Szentatya államfői minőségében a törvények végső kihirdetője. Esetében a pápai állam világi jogrendjéről van szó, nem az egyházi jogról.
