A 2019-ben a beszedett jogdíjak összege 7,8%-kal nőtt, először túllépve a 10 milliárd eurós határt (pontosabban 10,1 milliárdra). Azonban jelenleg ennél sokkal fontosabb az az előrejelzés, hogy 2020-ra 20-35%-os visszaesés várható – ez 2 és 3,5 milliárd euró közötti kiesés lehet. – A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC nyilvánosságra hozta a 2019-es, globális adatokat összefoglaló jelentését.
A digitális bevételek nőttek a legnagyobbat a 2018-ashoz képest: 27,5%-os volt az emelkedés, így ez a terület az összes jogdíj 20,5%-áért felelős.
Forrás: CISAC
A legtöbb jogdíj továbbra is a televíziós és rádiós felhasználások után keletkezik: az az említett 10 milliárd euró 37,3%-áért volt felelős. A jelentésben olvasható előrejelzés szerint a televíziós reklámbevételek 2020-ban az előző évihez képest 12%-kal esnek vissza, és ez a bevételekkel arányosan számított jogdíjakra is hatni fog. A tévés iparágat különösen rosszul érintette a nagy sportesemények elmaradása, hiszen ezek szüneteiben igen magas díjakat tudnak kérni a hirdetésekért. A közszolgálati televíziók sok országban kevésbé kitettek a reklámozóknak, azonban voltak olyan fejlődő országok, ahol a kormány ezek esetén is a jogdíjak csökkentését kérte a jogkezelőktől. Ráadásul a csökkenő bevételek és a kijárási korlátozások, a távolságtartási szabályok az új művek (pl. filmek, tévésorozatok) megrendeléseit és költségvetését is visszafogták.
A második legnagyobb terület az élő- és háttérzene, ami az összes beszedett jogdíj 27,7%-áért felel. Ez az a terület, ahol a legnagyobb, akár 80%-os visszaesésre lehet számítani. Elmaradtak a koncertek, fesztiválok, és bezártak azok az éttermek, üzletek stb., ahol háttérzene szól (és a jogkezelők számukra jellemzően elengedték vagy legalábbis jelentősen csökkentették a jogdíjakat). Ráadásul ha majd visszatérhet az élet a régi kerékvágásba, akkor sem fognak a jogdíjak rögtön a korábbi szintre visszaugrani, hiszen sok szervező cég, bolt, étterem stb. tönkremehet. (Egyes üzletek, amelyek 2020 elején egy évre előre kifizették a jogdíjakat, a következő évben számíthatnak könnyítésre, így ez is csökkenti a 2021-ben beszedhető összeget.)
A digitális bevételek nőttek a legnagyobbat a 2018-ashoz képest: 27,5%-os volt az emelkedés, így ez a terület az összes jogdíj 20,5%-áért felelős. Közismerten a digitális szolgáltatók a legkevésbé kitettek a járvány hatásának, olyannyira, hogy egy előrejelzés szerint év végére 450 millió stream előfizetőre lehet számítani (a bevételek túlnyomó többsége nekik köszönhető, nem azoknak, akik nem fizetnek, cserébe reklámokat hallgatnak). A jogdíjak emelkedése ezen a területen azonban távolról sem képes kiegyensúlyozni más források visszaesését. A jelentés úgy fogalmaz: az interneten “az alkotók munkáját még mindig nem becsülik meg eléggé”. Az, hogy az előfizetők számának növekedése milyen mértékben látszik majd a jogdíjak emelkedésén, attól függ, hogy az egyes országok jogkezelői milyen alkupozícióban vannak, újra tudják-e tárgyalni a szolgáltatókkal kötött szerződéseket.
A fő jogdíjforrások közül a CD- és videóeladások utáni jogdíjak a teljes összeg 6,4%-át teszik ki, és viszonylag stabil az értékük (1,1%-kal esett vissza egy év alatt); a magánmásolási díj úgy tette ki a globális jogdíjösszeg 3,7%-át, hogy ugyan 74 ország szerzői jogi törvényeiben szerepel, valójában csak 31 országban tudtak ilyen jogdíjat beszedni a jogkezelők.
Forrás: CISAC
A CISAC több ország példáján keresztül mutatja be, hogy a közös jogkezelők milyen módokon próbálták enyhíteni az alkotókat érintő károkat. Sok helyen előrébb hozták bizonyos jogdíjak kifizetéseit, és különféle támogatásokat, segélyeket is nyújtottak a leginkább érintetteknek. A jogkezelők részt vettek a károk felmérésében, és lobbiztak azért, hogy az egyes kormányok vagy külön mentőcsomagot állítsanak össze a kreatív szektor számára, vagy azért, hogy a terület ne maradjon ki a széles körű mentőcsomagokból.
Több jogkezelő kidolgozta, hogyan tudja az élőben streamelt koncerteket jogosítani – bár a jelentés megjegyzi, hogy ezek ugyan néha nagyon nagy közönséget érnek el, ám az alkotók számára jellemzően kevés bevételt hoznak. Fontos az is, hogy a jogkezelők egy “globális közösség” tagjainként megosztják egymással a tapasztalataikat, illetve az olyan, nemzetközi szintű fejlesztések, mint az ISWC rendszer megújítása, ami az online felhasználások gyorsabb és hatékonyabb azonosítását segíti.
A jelentés előszavát Björn Ulvaeus, az ABBA egykori tagja, a CISAC májusban megválasztott új elnöke jegyzi. Kiemeli, hogy az alkotók a válságban bebizonyították, hogy “innovatív és rugalmas” emberek, illetve az is kiderült, hogy mekkora társadalmi igény van a munkájukra: a művészet az, ami segít a nehéz idők átvészelésében. “Ugyanakkor a rugalmasság, a vállalkozókedv és a társadalmi szolidaritás nem elegendő. Ahhoz, hogy kilábaljunk a válságból, a kormányokhoz kell fordulnunk” – írja Björn Ulvaeus. “Nemcsak a segélycsomagokról van szó, bár azok is nagyon fontosak voltak, hanem arról, hogy a jogalkotóknak meg kell oldaniuk azokat a strukturális problémákat, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák az alkotókat. Tudjuk, hogy a demokrácia malmai lassan őrölnek, és talán jól is van ez így, de remélem, hogy a COVID-19 által okozott válság ráébreszti a politikusokat, hogy a kultúra milyen sérülékeny helyzetben van, és hogy gyorsan kell cselekedniük, mielőtt túl késő lesz. A digitális világban – csakúgy, mint a régi, analóg világban – a kreatív iparág középpontjában az alkotók munkája áll, ám mégis gyakran csak szükséges rosszként kezelik őket, legalábbis ami a méltányos díjazást illeti. Ez csak még még feltűnőbb lett a járvány alatt, amikor gigacégek részvényesei elképesztő profitot könyvelhettek el az alkotók által létrehozott tartalmak online felhasználásából.”
Björn Ulvaeus szerint az Európai Unió szerzői jogi irányelve “a legjelentősebb lépés abba az irányba, hogy elérjük az alkotók méltányos megbecsülését az online világban”, éppen ezért “kiábrándító, hogy fennáll a veszélye annak, hogy úgy felhigítják, hogy nem lesz képes elérni eredeti célját”: A CISAC elnöke itt arra utal, hogy az Európai Parlament által elfogadott irányelvet az egyes országok jogrendjébe kell implementálni, és ebben a folyamatban az Európai Bizottság egy olyan ajánlást fogalmazott meg, ami számos szakmai szervezet szerint szembe megy az irányelv eredeti céljával – részletesen ITT olvashatnak erről.
“Láttuk a popsztárokat, akik a konyhájukból streamelték a legújabb dalukat. Egy dologban megegyezhetünk: akármilyen tehetséges is az előadó, ez az egész unalmas – mint aki valaha maga is popsztár volt, hadd engedjem meg ezt magamnak. Az online stream soha nem lesz képes helyettesíteni egy telt házas előadást. Vagyis ha a kulturális infrastruktúra nem kapja meg a kellő támogatást és összeomlik, akkor egész társadalmunk lesz szegényebb; szürkébb és unalmasabb lesz az életünk” – írja a CISAC elnöke.
