Somló Bódog – vagy ahogyan külföldön ismerik: Felix Somló – a hazai jogbölcseleti gondolkodás meghatározó jelentőségű alakja, emellett munkáinak nagy jelentősége volt a magyar szociológia megszületésében is. Tanítványa volt többek között Moór Gyula és Lukács György. Munkássága révén a magyar jogfilozófiát az ország határain túl is ismertté tette.
„Európai tudás és látókör, boncoló elme, bölcsészeti alapozottság, szüntelen tépelődés az igazság fürkészésében finoman csiszoló gondolatmunka, amely áttetszően világossá formálja a napfényre bányászott igazságokat — ezek voltak Somló Bódog szellemi életének jellemző vonásai.” (Nekrológ. In: Jogtudományi Közlöny, 1920. 20. sz. 158. p.)
Somló Bódog életműve Európa-szerte közismertté vált, elméletével a külföldi szakirodalom kiemelten foglalkozott. Kortársai közül többek között Rudolf Stammler, Adolf Merkl vagy Hans Kelsen is nagyrabecsülésüket fejezték ki iránta, illetve számos helyen és alkalommal hivatkoztak is rá. Somló jelentőségét a nemzetközi jogirodalomban az is bizonyítja, hogy a fő művének számító, német nyelven kiadott Juristische Grundlehrét az 1917-es megjelenését követően 1927-ben, majd 1973-ban is újrakiadásra érdemesnek találták.
1903-tól a nagyváradi jogakadémia, majd 1905-től a kolozsvári egyetem tanára lett, ahol jogbölcseletet és nemzetközi jogot adott elő. Somló Bódog volt az egyik alapítója, majd egy rövid ideig szerkesztője is az 1900-ban indult Huszadik Század című lapnak. Az 1917/18-as tanévben a kolozsvári jogi kar dékánjává választották. 1918-tól Budapesten lakott, a budapesti jogi karon kapott professzori kinevezést.
Somló Bódog 1920. szeptember 28-án, negyvenhét éves korában önkezével vetett véget életének Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben.
Somló Bódog kivételes pályájáról bővebben az Országgyűlési Könyvtár cikkében ITT olvashatnak.
