Nem minősül spontán gyülekezésnek a demonstráció, ha a résztvevők egy korábban bejelentett, illetve megszervezett gyülekezés miatt jöttek össze, köztük azok is, akik később továbbvonultak – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1159/2019. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Pesti Központi Kerületi Bíróság demonstráció tárgyában hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a rendőrség által tudomásul vett és biztosított, a gyülekezési törvény hatálya alá tartozó rendezvényen vett részt, amikor a demonstráció befejezetté nyilvánítását követően a rendezvényen résztvevő kisebb tömeg részeként további demonstrálás céljából tovább vonult; a rendőrség intézkedés alá vonta és szabálysértési eljárást indított ellene. Az indítványozó szabálysértési felelősségét megállapították és a bíróság figyelmeztetésben részesítette őt.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróság alaptörvény-ellenesen korlátozta a békés gyülekezéshez való jogát, amikor megállapította, hogy a tömeggel az úttesten vonulva szabálysértést követett el, és ezért szankcióban részesítette. Indítványában hivatkozik arra, hogy a rendőrség intézkedése előtt rendőrségi utasítást vagy felszólítást nem hallott; a vonulás során a rendőrség jelen volt, azt biztosította; cselekménye nélkülözi a társadalomra veszélyességet; a szankció alkalmazása ún. bénító hatással járhat a polgárok demokratikus elkötelezettsége tekintetében; álláspontja szerint spontán gyülekezés alakult ki; végül utalt arra, hogy a gyülekezése mindvégig békés jellegű maradt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bíróság az Alaptörvényben foglalt kötelezettségének megfelelően megvizsgálta a tényállást, és ez alapján jutott arra hogy az ügy alapját képező események nem minősülnek spontán gyülekezésnek. Az Alkotmánybíróság utalt egyrészt arra, hogy a már összegyűlt sokaság eleve nem „organikusan szerveződött”, ahogy arra az indítványozó hivatkozik, hiszen a résztvevők egy korábban bejelentett, illetve megszervezett gyülekezés miatt jöttek össze, köztük azok is, akik később továbbvonultak. Másrészt, a tartalomsemlegesség elvének tiszteletben tartásával, illetve a gyülekezés konkrét céljára tekintet nélkül megállapítható volt, hogy az ügyben felmerülő továbbvonulás előzményét képező bejelentett és megvalósult gyülekezés közéleti kommunikációt valósított meg. A bejelentett és megvalósult gyülekezés kommunikációs célja sem spontán, sem gyors reagálású gyülekezést nem tett indokolttá. A kommunikációs cél tekintetében a megvalósult gyülekezés betöltötte szerepét: a vélemény kifejezésre jutott. Minthogy a bíróság a jelen ügyben az indítványozó spontán tüntetésre alapított kifogását érdemben mérlegelte, és megfelelő indokát adta annak, hogy az előtte fekvő bizonyítékok alapján miért nem tudja az eseményeket spontán tüntetésként értelmezni, a végzés az Alkotmánybíróság álláspontja alapján megfelel az Alaptörvényben foglalt elvárásnak.
A bíróság tehát az Alaptörvény által kijelölt értelmezési kereteken belül bírálta el az ügyet, jogértelmezése nem korlátozta alaptörvény-ellenesen az indítványozó békés gyülekezéshez való alapjogát, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
