az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással bármilyen, a Kormány érdekkörében kihelyezett plakát korlátozás nélkül lefesthető, mint ahogy az sem, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának minden helyzetben meg kell hajolnia a tulajdonvédelem szempontjai előtt – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/939/2019. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria rongálás tárgyában hozott végzése alaptörvénye-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozók a „Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról” szóló óriásplakátokat diszperzites festékkel festették le, és különböző, a plakáton lévő üzenettel ellentétes tartalmú feliratokat írtak rá. Az első fokon eljáró járásbíróság az indítványozókat bűnösnek mondta ki rongálás vétségében, és próbára bocsátotta őket; a fellebbezés alapján eljáró törvényszék az első fokon kiszabott intézkedést megrovásra enyhítette, amely jogerős döntést a Kúria is hatályában fenntartott.
A döntéssel szemben az indítványozók alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontjuk szerint a támadott kúriai döntés ellentétes az Alaptörvényben rögzített véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogukkal. Az indítványozók kifejtették, hogy szándékuk egyértelműen politikai vélemény kinyilvánítása volt, a magatartásuk pedig erősebb alkotmányos védelmet élvez, mint a tulajdonhoz való jog.
Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy az indítványozók a plakátok lefestésekor a véleménynyilvánítási szabadságukat gyakorolták ugyan, de e szabadságuk szükséges korlátja a tulajdonhoz való jog intézményvédelmi oldala, arra tekintettel, hogy a Kormánynak is jogos érdeke fűződik hirdetményének integritásához, azaz ahhoz, hogy az általa preferált vélemény látszódjon, és az adott bérbe vett helyen csak az látszódjon. Az arányosság kérdését minden esetben külön mérlegelés alapján kell megítélni: az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozással bármilyen, a Kormány érdekkörében kihelyezett plakát korlátozás nélkül lefesthető, mint ahogy az sem, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának minden helyzetben meg kell hajolnia a tulajdonvédelem szempontjai előtt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyben eljáró általános hatáskörű bíróságok az indítványozók magatartását, azon túlmenően, hogy a bűncselekmény tényállásszerűen megvalósult-e, alapjogi megközelítésben is értékelték. A bíróságok elismerték, hogy az indítványozók tevékenységét a véleménynyilvánítási szabadság védi, és elemezték, hogy e szabadság tulajdonhoz való joggal történő kollíziója miképp oldható fel. A bíróság az „arányossági tesztet” is elvégezte, és jutott arra a következtetésre, hogy a bűncselekményi értékhatárt meghaladó rongálási kár túllépi az arányos mértéket. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a támadott bírósági döntés sértette volna az indítványozók Alaptörvényben rögzített jogát, erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
