2020. július 20-tól Holman Magdolna az Állami Számvevőszék alelnöke. Holman Magdolna 2003-tól dolgozik az Állami Számvevőszéknél: kezdetben számvevő volt, majd lépésről lépésre jutott el az ÁSZ felső vezetéséig. Az elmúlt több mint másfél évtizedben számos szakmai, illetve vizsgálati területért felelt. Warvasovszky Tihamér, aki 2010. július 5. óta az ÁSZ alelnöke július 19-én betöltötte a 70. életévét és a vonatkozó törvényi előírásnak megfelelően ezzel megszűnik a megbízatása.
Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény (ÁSZ-törvény) előírja, hogy az ÁSZ alelnökének megbízatása megszűnik a 70. életév betöltésével. Az ÁSZ-törvény 14. § (1) bekezdése alapján Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke 2020. július 20-tól Holman Magdolnát nevezte ki alelnöknek.
Holman Magdolna 1963-ban született Balassagyarmaton. 1985-ben okleveles közgazdaként végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem) pénzügy szakán. 1994-ben okleveles könyvvizsgáló, 2002-ben pedig jogi szakokleveles közgazdász végzettséget szerzett. 2003-tól dolgozik az Állami Számvevőszéknél. Kezdetben számvevői, majd osztályvezetői, később ellenőrzésvezetői feladatokat látott el. 2015-ben az ÁSZ tervezési vezetője, majd 2017. október 20-tól főtitkára és felügyeleti vezetője volt.
Holman Magdolna – Forrás: promenad.hu
Felelős volt a törvényben előírt közreműködési kötelezettség értékeléséért, a jogi támogató tevékenységet ellátó egység szabályszerű és eredményes működésének felügyeletéért, valamint egyes kijelölt tervezési és stratégiai feladatok ellátásáért.
Az általa felügyelt ellenőrzések egyebek között az államháztartás mindkét alrendszerének, a központi alrendszer és az önkormányzati alrendszer széles területét érintették. Nevéhez köthető az „ellenőrzők ellenőrzése” program kidolgozása, amelynek keretében az ÁSZ olyan intézményeket vesz górcső alá, amelyek maguk is végeznek ellenőrzési, felügyeleti tevékenységet.
Holman Magdolna a kinevezése kapcsán kiemelte: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Elnök úr engem nevezett ki. Ez egyben több feladatot is jelent. Az Állami Számvevőszéknél 17 éve végzett munkám során számos területen és témában végeztem olyan feladatot, amely meghatározó volt a szervezet feladatellátásában. A szakmai elköteleződésem nem változott. Köszönöm a kollégák együttműködését. Nagyszerű ilyen szervezetben, ilyen csapatban dolgozni.”
Holman Magdolna a Magyar Pénzügyi – Gazdasági Ellenőrök Egyesülete Államháztartás Ellenőrző szakosztályának vezetője és szüneteltető jogállású tagja a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának. 2011-ben megkapta a Gajzágó Salamon díjat, 2012-ben pedig Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje elismerésben részesült.
Domokos László, az ÁSZ elnöke rendkívül elismerően szólt Warvasovszky Tihamér munkásságáról, amelyet az elmúlt 10 évben alelnökként végzett. „Azt hiszem sokféle jelzővel lehet illetni a személyét, de ha csak egyet kellene választani, akkor a példamutató jut eszembe először. Többek között ennek is köszönhető, hogy az Állami Számvevőszék ma a 21. század, a rendkívüli módon felgyorsult világ által támasztott kihívásoknak megfelelni képes, a változásokra pedig gyorsan és rugalmasan reagáló szervezetté vált” – fejtette ki az elnök. Hozzátette: „Alelnök úr munkásságát elismerve és azt megőrizve folytatjuk a munkát, a folytonosság jegyében Holman Magdolnát, egy rendkívül tapasztalt számvevőszéki vezető hölgyet kértem fel az alelnöki poszt betöltésére, aki elfogadta a kinevezést, így 2020. július 20-tól ő az ÁSZ új alelnöke. Munkájához sok sikert kívánok” – hangsúlyozta Domokos László.
Warvasovszky Tihamér: Mindig a közjóért dolgoztam
Az interjút készjtették: Horváth Bálint, Ella Orsolya, Németh Tamás / ÁSZ
2020. július 19-én betöltötte 70. életévét és nyugállományba vonult Warvasovszky Tihamér, az Állami Számvevőszék alelnöke. Utolsó munkában töltött napjai egyikén az elmúlt 47, illetve az elmúlt 10 esztendőről beszélgettünk. Kiderül, mire büszke igazán az ÁSZ alelnöke, és mit üzen azoknak a fiataloknak, akik most kezdik meg pályájukat a köz szolgálatában. Búcsúinterjú az ÁSZ alelnökével.
Mikor 2010. június 28-án az Országgyűlés kétharmados többséggel megválasztotta az Állami Számvevőszék alelnökének, már több mint 35 éves szakmai-közéleti pályafutást tudhatott maga mögött. Országgyűlési képviselő volt, polgármesterként pedig a magyar történelem egyik legfontosabb városát, Székesfehérvárt vezette. Hogyan tekintett az Állami Számvevőszékre 2010-et megelőzően?
Egész életem során arra törekedtem, hogy a közjóért dolgozzak: 4 évig alpolgármesterként, majd 12 éven át polgármesterként Székesfehérváron, illetve 9 évig országgyűlési képviselőként. A városvezetői tisztségem időszakában többször kaptunk ÁSZ ellenőrzéseket. A szakmai tartalommal kapcsolatban nem volt észrevételem, ugyanakkor furcsállottam, hogy ugyanazon személyek jönnek ellenőrizni, az ellenőrzésvezető pedig korábban a városházán dolgozott. Az ÁSZ működésében integritási kockázatot érzékeltem.
Vissza tud emlékezni arra a pillanatra, mikor kiderült, hogy az ÁSZ alelnöke lesz?
Persze, a mai napig erősen él bennem. Én amúgy nem készültem az Állami Számvevőszékhez. 2010 tavaszán azt terveztem és készítettem elő, hogy az önkormányzati választások után hogyan indíthatnám majd el a következő 4 évemet polgármesterként. Nagyon szeretem Székesfehérvárt, szerettem, amit csinálok. Emellett úgy érzem, az emberek többségében elégedettek voltak a munkámmal. Az alelnöki felkérést nagy meglepetésként, egyúttal elismerésként éltem meg. A válaszadásra 2 hét gondolkodási időt kaptam. 1 hét után döntöttem úgy, hogy bár fájó szívvel hagyom itt az önkormányzatot, de óriási kihívásként elfogadom a jelölést. Arra gondoltam: hatalmas megtiszteltetés, hogy az ember olyan magas szinten dolgozhat a közjóért, az emberekért, a közpénzügyi helyzet javításáért, az önkormányzatok gazdálkodásának stabilitásáért, ami nem mindenkinek adatik meg. A kinevezéshez pedig természetesen az Országgyűlés kétharmados többségének támogatása is kellett.
Alelnökké való megválasztása idején már hosszú hónapok óta egyfajta hibernált állapotban, elsőszámú vezetők – elnök és alelnök – nélkül működött az ÁSZ. Azt is mondhatjuk, hogy a számvevőszéket rendezetlen állapot jellemezte ekkor?
Igen. Érdekes élmény volt a szervezetbe való belépés, egyértelműen látszott, hogy hiányoznak az elsőszámú vezetők: alelnöke már régen nem volt a számvevőszéknek, elnöke pedig több mint fél éve, a hivatal vezetését az akkori főtitkár látta el. Domokos László elnök úrral azonnal éreztük, hogy van mit tenni a szervezet átalakításában, a módszertanokban, a szervezeti struktúrában. Emellett pedig további kihívásnak számított, hogy az ország költségvetése 2011-ig mélyponton volt, óriási külföldi adósságállománnyal, az önkormányzatok hatalmas eladósodásával, átláthatatlan gazdálkodással. Épp emiatt a kezdetektől fontosnak tartottuk, hogy a Számvevőszék minél több eszközzel járuljon hozzá a jól irányított államhoz, a válságból való kilábaláshoz.
Forrás: ÁSZ
Nem ijesztette meg a feladat?
Nem, hiszen egy óriási kihívásként éltem meg. Egész életemben szerettem az ilyesfajta próbatételeket: bárhol dolgoztam, nem szerettem unatkozni. Örültem tehát az új szakmai és egyben emberi kihívásnak. Sokszor vittem haza a szakmai anyagokat, hétvégenként, éjjelente az aktuális és régi jelentéseket, háttéranyagokat tanulmányoztam, 8 évre visszamenően pedig végignéztem az Országgyűlésnek adott ÁSZ véleményeket az ország költségvetéséről.
Alig egy évvel az ÁSZ új vezetésének hivatalba lépése után új számvevőszéki törvényt fogadott el az Országgyűlés. Miért volt szükség erre?
Hamar egyértelmű vált számunkra, hogy az akkor hatályos, 1989-es törvényt az adott gazdasági helyzet, illetve az azokból fakadó kihívások jelentősen túlhaladták. Ezért is tartom jelentősnek, hogy az Alaptörvény elfogadása után első sarkalatos törvényként született meg az új számvevőszéki törvény 2011 nyarán, még az Alaptörvény hatályba lépése előtt. A jogszabály által erősödött az ellenőrzési és szervezeti függetlenség, továbbá deklarálva lett az ellenőrzöttek intézkedési terv készítési és közreműködési kötelezettsége, melyek nem teljesítése esetén a törvények egyértelmű szankciókat is előírnak. Végleg lezárult a következmények nélküli ellenőrzések korszaka Magyarországon.
Az új törvénnyel egy teljes szervezeti megújulás vette kezdetét. Milyen fő célokat tartottak szem előtt a változtatások végrehajtása során?
A fő célokat az Alaptörvény és a 2011-es ÁSZ-törvény is tartalmazza: tanácsadó szerep erősítése, jól irányított állam, átláthatóság, elszámoltathatóság, integritás. Az első 1-1,5 évben sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztunk, tárgyaltunk a szervezet átalakításáról, szervezeti és működési szabályzatáról, ügyrendekről, és másnap reggel persze folytattuk a munkát. A szervezet átalakítása mellett pedig természetesen nagy erővel ellenőriztünk: egyre több jelentést adtunk ki, nőtt az ellenőrzéssel lefedett területek száma, illetve az ellenőrzés alá vont közpénzek és közvagyon nagysága.
Az évek alatt kialakult egyfajta feladatmegosztás Domokos László elnök úrral. Az Alelnök úrhoz tartozó területek, így az önkormányzati szféra és az állami vagyongazdálkodás ellenőrzésének társadalmi jelentőségét miért tartja fontosnak? Miért fontosak ott az ÁSZ ellenőrzések?
A munkamegosztást illetően, az ÁSZ-törvény az alelnöknek is ugyanolyan feladatokat telepít, mint az elnöknek, ez alól csak a Költségvetési Tanácsban való részvétel tesz különbséget, itt az Állami Számvevőszéket csak az elnök képviselheti. Ugyanakkor egyes kiemelt területek valóban hozzám tartoztak: ilyen volt például az önkormányzati terület, mely a 16 éves önkormányzati múltam miatt rendkívül fontos nekem. 2011-ben a Főváros, a megyék, a Megyei Jogú Városok és 62 város ellenőrzésével indítottuk meg az önkormányzati terület ellenőrzését, az ÁSZ pedig büszke lehet arra, hogy az Országgyűlés ezen ellenőrzések megállapításai, következtetései és javaslatai figyelembevételével döntött később az önkormányzatok pénzügyi konszolidációjáról. Részt vettem az önkormányzatok monitoring alapú ellenőrzésének kialakításában, aminek eredményeként az ÁSZ 2020-ra képessé vált arra, hogy mind a 3197 önkormányzathoz eljusson az ellenőrzéseivel. Ezt hatalmas eredménynek tartom. Hozzám tartozott még az állami vagyongazdálkodás ellenőrzésének felügyelete, továbbá a nemzetiségi önkormányzatokat érintő ellenőrzések. Ezek mind-mind olyan területek, amelyek szintén minden magyar embert érintenek, és a közpénzügyi, gazdálkodási fejlesztésük hozzájárul a közjó erősítéséhez.
A számvevőszéknél egy dolog állandó: a változás. Hogyan élte meg ezt a változással teli, intenzív időszakot, az elmúlt 10 esztendőt? Mi okozott kihívást leginkább?
Már említettem, hogy mikor Domokos László elnök úrral az ÁSZ-hoz érkeztünk, nem volt kérdés számunkra, hogy szükség van a szervezet teljes átalakítására. A nehézséget az okozta, hogy a működés és a szakmai feladatellátás folyamatos biztosítása mellett kellett átalakítanunk a szervezetet. Emellett pedig láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy a társadalom és az Országgyűlés is egyre nagyobb kihívásokat támaszt a Számvevőszékkel szemben, így meggyőződésem, hogy ennek csak abban az esetben lehet megfelelni, ha rugalmasan tudunk alkalmazkodni és képesek vagyunk a folyamatos változásra, megújulásra.
Forrás: ÁSZ
Reprezentatív felmérések is azt mutatják, hogy az elmúlt 10 évben jelentősen nőtt az ÁSZ ismertsége és elismertsége, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan nő és szélesedik az elvégzendő feladat mennyisége és fajtája is. Miként tud ennek eleget tenni a szervezet?
Én úgy gondolom, hogy ez tartja lendületben a Számvevőszéket. Sosem jó, ha egy szervezetnek vagy egy számvevőnek mindig ugyanazon feladatai vannak, és hosszú éveken át csak azt csinálja. Ezért jó például a rotáció is a szervezeten belül: a kolléga egyrészt megismerheti az egész szervezetet, másrészt nem fásul bele a munkába. Én például pontosan emlékszem, hogy 47 évvel ezelőtt az első munkahelyemen, a székesfehérvári Ikarus-gyárban ki fogadott, sőt arra is, hogy már ott is volt rotáció: fél évig a gyár különböző területeire lettem beosztva. Na, de visszatérve az említett közvélemény-kutatásra, azért lehet büszke az ÁSZ ezekre a felmérésekre, mert itt nem mi mondtunk véleményt magunkról, hanem a közvélemény, a számok pedig azt mutatják, hogy megbíznak bennünk, nőtt a bizalom az ÁSZ megállapításaival szemben. Ezért is fontos tehát, hogy amit mondunk, az minden esetben megalapozott és egyértelmű legyen. Az a küldetésünk, hogy támogassuk az ellenőrzött szervezeteket a szabálykövetésben és az eredményességben, illetve hozzájáruljunk a közpénzügyek fejlesztéséhez.
Az elmúlt 10 évre visszagondolva, mire a legbüszkébb?
Ez a legnehezebb kérdés… vagyis csak a válasz nehéz rá. Összességében talán azt mondhatnám, hogy amit fiatalon elképzeltem, elhatároztam, ahhoz képest sokkal többet sikerült elérnem. A Jó Isten akaratából mindig olyan helyeken dolgozhattam, ahol ki tudtam teljesedni, meg tudtam valósítani, amit szeretnék. Úgy érzem, hogy ennél többet nem is kívánhat az ember. Többségében mindig elfogadtak a kollégák, munkatársak, illetve az a közösség, ahol dolgoztam. Büszke vagyok arra, hogy a munkám hozzájárult ahhoz, hogy kialakult egy jól működő Állami Számvevőszék, egy nagyon rugalmas, korszerű szervezet. Büszke vagyok rá, hogy az Állami Számvevőszék is hozzájárult ahhoz, hogy évek óta stabil Magyarország költségvetése, gazdálkodása, illetve – ahogy azt már említettem – arra is, hogy segítettük az önkormányzati rendszer talpra állítását. Ebből a szempontból kiemelten fontosnak tartom az önkormányzati szövetségekkel való tárgyalásokat, az évekre visszanyúló tudásmegosztást, hiszen itt igazán érvényesíteni tudtuk a tanácsadó tevékenységünket. Ennél többet az ember szakmailag nem is kívánhat. Sokkal többet sikerült tehát elérnem, mint amire gondolhattam 10 évvel ezelőtt.
47 év szakmai-közéleti pályát tudhat maga mögött. Mit üzen azoknak a fiataloknak, akik most kezdik meg a közszolgálati pályájukat?
A fiataloknak azt üzenném, hogy higgyenek abban, amit csinálnak, és legyenek büszkék rá. Az intézményünk fiatal kollégáihoz szólva azt mondhatom, hogy az ÁSZ-nál dolgozni megtiszteltetés, egy rang. Minden munkavállalónk hozzátesz ahhoz, hogy Magyarországon a közpénzügyi helyzet javuljon. Egyúttal a fiatalok higgyék el, hogy amit szeretnének, azt el lehet érni: anno egyetemi oktatóként is mindig bíztattam a hallgatókat, hogy le tudnak majd vizsgázni és meg lesz a diplomájuk, ha keményen dolgoznak. Az adott egyénen múlik, hogy el tudja-e végül érni a célját, ehhez persze viszont sokszor küzdeni kell. A másik pedig, amit kiemelnék, hogy higgyék el, mindig megtérül, ha az ember a cselekedetiért vállalja a felelősséget. Szakmai tanácsként pedig talán azt emelném ki, hogy illik mindig naprakésznek lenni, néha tehát muszáj a szabadidőt rááldozni, hogy az ember utánaolvasson dolgoknak, állandóan tanuljon, képezze magát. Sohasem szabad hátradőlni. De tapasztalatból mondhatom: közszolgának lenni nagyon szép dolog.
Forrás: ÁSZ
Mit üzen a kollégáinak?
Tudják rólam, hogy nagyon szeretem a futballt. Lehet egy focicsapatnak jó edzője, nem ér el semmit, ha nincs mögötte egy jó csapat, ha nincsenek mögötte jó játékosok. És ugyanez igaz a munka világára is, sőt így van ez a magánéletben is. Lehet tehát valaki okos, vagy tapasztalt, ha nincsenek mögötte és körülötte remek kollégák, jó szakemberek, akikre támaszkodhat, egyedül nem tud elérni semmit. Így ezúton szeretném szívből megköszönni a kollégáknak a sok éves, kitartó munkájukat, mellyel nagyban segítették a szakmai pályám sikerességét. Nélkülük nem ment volna!
Mit érez, ha most július 20-ra, az első nyugdíjas napjára gondol?
Hetek óta egyre erősebben foglalkoztat a gondolat. Az ember az eddigi munkahelyeiről is mindig elköszönt, ami szintén nehéz és megható volt, de az azért más, hiszen volt az emberben egy olyan érzés, hogy rossz, hogy elmegyek, de közben tudtam, hogy vár rám egy új kihívás, már az új feladatokra koncentráltam. Most viszont más a helyzet, lezárok egy életet. Persze félre ne értsék, inkább mondjuk azt, hogy egy életszakasz zárul le, az eddigiekhez fogható szakmai kihívások viszont már nem fognak érni. Nyilván meg fogom találni a feladataimat, gondolkodom például újra az oktatáson. Emellett ennyi idősen, másfél éve elkezdtem az angolt tanulni, hiszen bár németül jól tudok, az kevés a mai világban. Skype-os órákat veszek, rengeteg házi feladatot oldok meg. Persze magam mögött tudhatom a kiegyensúlyozott családomat, a feleségemet, a lányomat és a fiamat, van 4 csodás unokám, egy kis kertem, ott leszek a fehérvári focimeccseken is. De persze az, hogy reggel induljak a Számvevőszékhez, a kollégákhoz, az bizony nagyon fog hiányozni.
Egy újabb focis hasonlattal élve: a tapasztalt irányító középpályásokra mindenhol nagy szükség van, egy valahonnan távozó, sokat megélt játékosra általában lecsapnak a csapatok. Önt is biztos nagyon sok megkeresés fogja érni, így inkább az lesz majd a kihívás, hogy melyikeket vállalja el. És, ha már Fehérvár. Az elmúlt 10 évben is a Magyar Királyok városban élt. Miért nem költözött fel soha Budapestre?
Eleinte volt róla szó, de aztán komolyan sosem fontolgattam. Ragaszkodom Székesfehérvárhoz. Itt éltek a nagyszüleim, a szüleim, engem minden ideköt. Az tény, hogy az M7-esen nem könnyű eljutni Budapestre hétfőnként, általánosságban napi 2,5-3 órám elment utazással. Reggelente azonban én mindig aktívan töltöttem az időt, olvastam útközben a híreket, az emailjeimet, készültem az aznapi értekezletekre. Ez egy életforma, meg lehet szokni, sőt, talán még azt is mondhatom, hogy a sok utazással eltöltött idő is hiányozni fog. Emellett pedig szeretném kiemelni, hogy én sosem anyagiakban mértem, hogy mit értem el: számomra nagy büszkeség, hogy ha végigmegyek a városon, akkor a régi kollégák és itt élő emberek megállítanak, beszélgetnek velem, tehát emelt fővel mehetek végig a városomon. Itt vagyok otthon.
A Számvevőszék biztos nem fogja hagyni, hogy elszakadjon tőlünk, a különböző rendezvényeinkre, eseményeinkre a továbbiakban is invitálni fogjuk, hiszen a személyes jelenléte és tapasztalata értéket jelent az ÁSZ számára.
Nagyon kedvesek, köszönöm! Egyet viszont szeretnék hangsúlyozni: sokszor láttam és tapasztaltam, hogy vannak, akik elmennek nyugdíjba, aztán utána is elmondják a véleményüket, hozzászólnak a témákhoz, ha kérdezik őket, ha nem. Na, én ilyen sosem szeretnék lenni, nem szeretném, hogy azt érezzék, hogy „Nézd, az öreg nem tud elszakadni, továbbra is osztja az észt.” Tudomásul kell venni, hogy vannak fiatalok, akik ügyesen csinálják, és már jobban is csinálják, mint ahogy én csinálhatnám. De persze a meghívásoknak mindig örömmel eleget fogok tenni, a Számvevőszék mindig is nagyon fontos lesz a számomra.
